1Sám 20 és Róm 11,25–36
 (ÚSZ) „Övé a dicsőség mindörökké" (36). Pál apostol végére ért hosszú érvelésének. Mi a helyzet Isten Izráel iránti szeretetével, ha nem hisznek Jézusban? És ha Izráel nem hisz, igaz-e az evangélium? Egyáltalán, mi lesz Izráellel? A sok kérdés és a mély teológiai érvelés végül Isten dicsőítésében nyugszik meg. „Övé a dicsőség mindörökké!" Fáradtan érkeztem egy háromrészes igei szolgálatba. Fáradságomat növelte hiúságból fakadó törekvésem: igyekeznem kell megfelelni az elvárásnak. Magamra tekintettem, és nem volt honnan erőt gyűjtenem. Az alkalom négy-öt magasztaló énekkel kezdődött. Ahogy bekapcsolódtam a dicsőítésbe, a Szentlélek fölemelt. Éneklés közben átéltem Urunk jóságát, kegyelmét, erejét és szentségét. És elmúlt minden fáradság és hiúság. Így szolgáltam. Biztos vagyok abban, hogy többször, mélyebben és kitartóbban kell dicsérnünk Urunkat! Különösen, ha nagy szükségünk van rá.

Fohász: Dicsőség, Neked, Jézus Krisztus! Áldalak kegyelmedért, mellyel megszabadítottál! Áldalak értem vállalt halálodért, mellyel legyőzted a bűn átkát! Áldalak feltámadásodért, mellyel új, hitben való életre vezetsz! Áldalak az örök életért, mellyel megajándékoztál! Áldalak szent életedért, mellyen engem helyettesítesz az Atya előtt! Dicsőség Neked! Ámen.