Neh 12 és Mt 6,5–15
(ÚSZ) „Mi Atyánk" (9). Megszokott formula ez a megszólítás. Mégis, benne van az imádságnak, minden igazi imádságnak a lényege. Ez a lényeg pedig arról szól, hogy olyan kapcsolatban lehetek Istennel, a világ Teremtőjével, a történelem Urával, életem Pásztorával, mint egy gyermek az édesapjával vagy az édesanyjával. Nagyon sokat jelent, hogy így nevezhetem, ha így tudom szólítani, ha így tudok hozzá fordulni. Ez a legtöbb, amit Jézus Krisztus elmondott nekünk; ez a legfontosabb, amiért Isten elküldte Fiát erre a világra: Isten Atyánkká lett, mi pedig gyermekei lehetünk. Jézus Krisztus tanította nekünk ezt a megszólítást. Illetve Jézus Krisztus élete és halála a garancia arra, hogy gyermeki bizalommal mehetünk hozzá, és bensőséges kapcsolatban lehetünk vele. János apostol írja Jézusra vonatkoztatva: „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek" (Jn 1,12).
Fohász: Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy Jézus Krisztus által gyermekeiddé fogadtál, és immár úgy ismerhetünk Téged, mint gondviselő jó Atyánkat. Ámen.