Mik 2 és Zsid 4
 (ÚSZ) „Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz" (14). Tudunk-e úgy tekinteni a betlehemi gyermekre, mint főpapra? Tudjuk-e várni annak az Úrnak az eljövetelét, aki áthatolt az egeken, hogy Atya jobbjára üljön? A jászolbölcső Jézuskájában meglátjuk-e Isten Fiát? Válaszunkon múlik, hogy karácsonykor egy régi történetet olvasunk, és csupán emlékezünk egy gyermek születésére, vagy az ünnepben hálát adunk Krisztusért. Ő nemcsak a múltban, hanem a jelenben is nagy főpapunk, aki legyőzve minden akadályt, áthatolt az egeken, és utat nyitott számunkra Istenhez. Sőt, mint főpap, mivel hozzánk hasonlóvá lett, jól ismer bennünket, s bár nem vétkezett, de ismeri minden kísértésünket, és megindul erőtlenségeinken, együttérez velünk. Nem lehet más válaszunk erre, minthogy a róla szóló hitvalláshoz szilárdan ragaszkodjunk.

Fohász: Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy olyan főpapom vagy, aki jól ismersz, ismered a kísértéseimet, és együtt érzel velem. Köszönöm, hogy ezekből a szabadulást is megadod. Köszönöm, hogy általad mehetek az Atyához. Hiszem, hogy ez megtörténik, de addig segíts, hogy a Rólad szóló hitvalláshoz ragaszkodjam, abban meg ne tántorodjam. Ámen.