Zsolt 18 és Mt 12,22–37
(ÓSZ) „Kimentette őt az ÚR" (1). Miután Istenhez fordul szabadításért, Dávid valóban megtapasztalja, milyen hatalmas az Úr, mert megmenti őt ellenségei karjából. Nem is feledkezik meg Istenről, hanem dicséri őt, mert győzhetett és megmenekülhetett. Ha megtapasztaljuk, hogy Isten meghallgatja imádságunkat, és megszabadít a bajból, ne felejtsük el mi sem dicséretet mondani neki. Az Úrnak címzett hálaadás jótékony hatással van életünk minden területére. S ha nincs éppen a szemünk előtt, hogy miért lehetni őt dicsérni és magasztalni, bár ez hitünk renyhesége miatt van, összeszedve minden lelki erőnket: adjunk hálát azért, mert megmentett minket a bűn, a Sátán és a halál rabságából. Dicsőség legyen ezért az Úr Jézus Krisztusnak! A hálánk egyre növelni fogja a bizalmunkat. Soha ne felejtkezzünk meg arról, hogy nyomorúságainkban az Úrhoz fordulhatunk, a győzelmet mindig ő adja.
Fohász: Drága Urunk, köszönjük, hogy Te szabadító Isten, Te győztes Király vagy, aki bennünket is meg akarsz és meg tudsz szabadítani a mi ellenségeinktől és nyomorúságunkból! Ezért dicsérünk, magasztalunk, és egyedül Neked adunk hálát, Jézus nevében! Ámen.