Zsolt 30 és Mt 14,22–36
(ÓSZ) „URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba" (4). Van, hogy az ember olyan állapotba kerül, vagy olyan betegség éri, hogy azt gondolja, itt a vég. Nincs tovább. De milyen nagy kegyelem, ha Isten egyszer csak valakit megment: meggyógyít egy súlyos betegségből, kihoz egy mélységes lelki állapotból, nem engedi a holtak hazájába! A zsoltáros is azért ad hálát Istennek, hogy megtartotta az életét. Úgy látom, sokak akkor kezdik igazán értékelni, hogy milyen nagy ajándék az élet, amikor megrettenti őket a halál árnyéka. Sokszor, amíg nem érinti meg őket a halál szele, fel sem fogják milyen értékes az életük. Adja az Úr, hogy enélkül is becsüljük meg ezt a nagy ajándékot, amit kaptunk. Mert csak egyszeri lehetőségünk van élni. Legyen benne az Úr a főszereplő!
Fohász: Drága Urunk, köszönjük Neked az életünket! Köszönjük, hogy napjainkhoz napokat toldasz, hogy Te vagy az, aki megtartod az életünket! Könyörülj rajtunk, hogy ajándéknak tartsuk egyetlen életünket, s a Te dicsőségedre, illetve egymás javára éljük! Ámen.