Neh 9 és Jel 12
(ÓSZ) „Böjtöltek, zsákruhát öltöttek, és port hintettek magukra. Izráel utódai elkülönültek minden idegentől, azután előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről" (1-2). Egy nagy, a nép teljes történelmét átölelő imádságot hallunk itt. Fontos az is, hogy egy egész napot szánnak a könyörgésre. És milyen sokféle formában teszik ezt! Látható böjti cselekedetek, az Írás olvasása, bűnvallás, hitvallás, leborulás. Azt akarják, hogy az Istennel való intenzív kapcsolat határozza meg mindennapi életüket. Az imádságban a nép az Úr nagy történeti tetteinek fényében mondja ki a bűneit. Isten szeretni akarta őket, de ők megkeményítették szívüket. Isten vezetni akarta őket, ők azonban ellenálltak, sőt hátat fordítottak Istennek. Isten csak adott, ők pedig visszaéltek ajándékaival. De az Úr kegyelme mindenben felülmúlta saját gyarló, emberi tetteiket – ezt öntik imádságba.
Fohász: Mennyei Atyám, hiszem, hogy a Te szereteted átöleli, átfogja egész életemet, annak egész történetét. Bocsáss meg, hogy sokszor ellenszegültem, hátat fordítottam, kishitű lettem. Add, hogy hinni tudjam teljesen, hogy Te mindenben felülmúlod az én emberi dolgaimat. Ámen.