Neh 3 és Jel 8,1–6
(ÓSZ) „Amikor meghallotta Szanballat, hogy építjük a várfalat, haragra lobbant, és nagy bosszúságában gúnyolni kezdte a júdaiakat" (33). A rosszakarók szájából hangzik el ez a mondat: „Életre kelthetik-e ezt a halom követ, amely porrá égett?" Életet lehelni halott kövekbe, épületekbe nagyon nehéz. Lehet az egyházban éveken át építkezési bumm, de egy épület, még ha szépen épített óvoda, iskola, vagy akár templom is, csak egy halom szépen összerakott tégla marad, ha nem telik meg élettel, imádsággal, szolgálattal. Egy-egy gúnyolódó ellenségnek, aki épületeinket kritizálja, könnyen válaszolunk. Az Úr Jézus azonban megmutatta, hogy szenvedése és halála után van feltámadás. Nem kell szóharcokat vívnunk, mert Jézus az építőnk. Amikor meghalt, Jeruzsálem kövei belerendültek, hogy rámutasson, az ő dicsőségét nem földi építményeink formája tükrözi, hanem az ezekben levő lelki élet.
Fohász: Mi is csak nyomorult emberek vagyunk, Uram, akik szeretünk büszkék lenni arra, amit itt a földön a két kezükkel létrehoztunk és felépítettünk. Légy hozzánk kegyelmes, és mutasd meg, milyen tartalommal töltsük meg mindazt, ami emberi kéz műve, hogy az a Te dicsőségedet tükrözze vissza. Ámen.