5Móz 28,49–69 és Mt 10,16–28

(ÓSZ) „Kevesen maradnak meg közületek, mert nem hallgattál Istenednek, az ÚRnak a szavára” (62). Hát már megint itt vagyunk? Újra ez a téma? Miért nem tudunk elszakadni ettől? Ha röviden is, de megpróbálok válaszolni. Az Isten annyi, de annyi ízletes gyümölcsű fát ültetett az Éden kertjében, mindössze azt kérte, hogy egyetlenegy fáról ne szakítsunk, mert annak a gyümölcse lehet, hogy tetszetős és kívánatos a szemnek, de halálosan keserű a gyomornak. És mi azóta is arról a fáról szakítunk. Amint a kezdet kezdetén, úgy ma is itt állunk, az engedetlenség fája alatt. Előttünk eddig mindenki „gyomorrontást” kapott, de mi azt hisszük, hogy nem fogunk így járni. Az Úr Isten már a Paradicsomban rámutatott minden nyomorúságunk egyetlenegy okára. De hála legyen neki, hogy végtelem türelemmel újra és újra rámutat a gyógyulás útjára is. Akit Jézus Krisztusnak hívnak.

Fohász: Uram, szégyenkezve állok előtted, mint buta diák a tanára előtt. De nemcsak a szégyen, hanem sok sérülés és fájdalom is terheli az életemet. Mind egyetlen egy ok miatt, mert engedetlen, süket vagyok Veled szemben. Köszönöm, hogy Te mégis szeretsz, és Jézus Krisztus engedelmességét nekem tulajdonítod.