1Móz 15 és 1Kor 9,1–18
(ÓSZ) „Abrám hitt az ÚRnak, és ő ezt számította be neki igazságul" (6). Ha az ősatya életét egyetlen mondattal kellene jellemeznünk, ez volna: hitt az Úrnak. Aztán ebben még sok minden benne van. Az ígéretek, a várakozás, a türelem, a próbatételek és a beteljesülés. Amint A zsidókhoz írt levélben olvassuk: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés" (11,1). Továbbá ugyanitt, hogy „hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt" (11,6). A római levél 4. fejezetében meg ez van megírva: „Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak Isten a hitét számítja igazságul" (4,5). Ábrahám egész élete ebben a kegyelemből fakadó hitben ívelt folyamatosan felfelé, mert mindvégig bízott és remélt, vagyis mindvégig az Úrban maradt. Van nekünk ennyi bizalmunk és reményégünk? Hol van a mi hitünk?
Fohász: Köszönjük, Úr Jézus, hogy Te vagy a hit szerzője és beteljesítője! S köszönjük azt is, hogy életünk abban a boldog megtapasztalásban telhet, hogy bár szemeinkkel nem látunk, mégis hiszünk Benned. Engedd meg, Urunk, hogy a Te nagy kegyelmedből a mi hitünk is jó példa legyen mások előtt. Ámen.