2Sám 12,24–31 és Mt 26,57–75
(ÚSZ) „És nyomban megszólalt a kakas" (74). Egyszer egy temetésen, ahol háztól kellett temetni, épp elkezdtem volna a prédikációt, amikor a szomszéd udvarból nagy erővel megszólalt a kakas. Leblokkoltam. Kellett pár másodperc, mire el tudtam kezdeni, s jó néhány mondaton keresztül a kakas ott kukorékolt a háttérben. Isten szolgájaként sem szabad elfelejtenünk, hogy a palást nem érdem. Nekünk különösen is oda kell figyelnünk magunkra, az életvitelünkre, a szavainkra és megnyilvánulásainkra. Akkor is, ha éppen nem lát senki. Isten szeret minket emlékeztetni arra, hogy van okunk az alázatra. Tanulnia kell ezt nemcsak lelkésznek, de mindenkinek, aki hívő keresztyénnek tartja magát. Péter ígéretet tett és fogadkozott az Úr előtt, de tagadás és sírás lett a vége. Ügyeljünk az ígéreteinkre, hogy azok ne váljanak üres szólamokká.
Fohász: Könyörülj, rajtam, Uram, hogy egyre kevésbé és minél kevesebbszer legyen igaz rám az énekvers: „Sok szép ígéretem ó hányszor megtagadtam, a nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem" (RÉ 445). Ámen.