20 évvel ezelőtt szentelték fel a dunaszerdahelyi református templomot

2018. október 25., csütörtök

Ünnepi istentisztelet keretében október 21-én adtak hálát Istennek a dunaszerdahelyi reformátusok a holland huizeni testvérgyülekezettel és a meghívott vendégekkel együtt, hogy 20 évvel ezelőtt felépülhetett a templomuk.

Az alkalmon tiszteletét tette Dr. Somogyi Alfréd, a pozsonyi egyházmegye esperese, Molnár Rudolf egyházmegyei gondnok, a katolikus közösség részéről Szakál László János esperes-plébános és Kulcsár Tibor, Kornfeld Tibor, a zsidó hitközség előjárója, Hájos Zoltán polgármester, Hegedűs László, a bősi gyülekezet gondnoka, valamint az  evangélikus gyülekezet képviselője,

A 20 éves református templom

Az alkalmon igét hirdetett a 84. Zsoltár alapján Görözdi Zsolt, a helyi gyülekezet lelkipásztora. „Isten azt mondta a népének, amikor bementek az ígéret földjére, emlékezzenek a megtett útra, a megpróbáltatásokra, a nehézségekre. És főleg arra, hogy Istennek volt egy terve. S ehhez meg is áldotta őket mindennel, amire szükségük volt” – mondta beszéde elején a lelkipásztor, majd utalt arra, hogy a gyülekezetnek van mire emlékeznie, hozzátéve: „sőt, az emlékezés szükséges. Idővel sokszor elhomályosodnak és torzulnak az emlékeink, ezért föl kell elevenítenünk, hogy mi történt velünk”. Majd megemlítette, hogy ezt a célt szolgálja a hálaadó istentisztelet is úgy, hogy közben igyekszenek előre is nézni. Rámutatott arra, hogy ahol megszűnnek emlékezni, vagy emlékeztetni, ott sokszor az igazság és a tények feledésbe merülnek, s a következő generáció pontos információ híján nőhet fel: nem ismerik fel az áldásokat, sem pedig az elődök értékeit.

„Emlékezni arra kell, aki van, vagy aki nincs. Emlékezzünk arra, hogy valaminek vége? Arra, hogy felépült egy templom? – tette fel a kérdést, majd válaszként megfogalmazta, hogy arra kell emlékezni, amit az eddig megtett útból tanulhattunk: De nem úgy, hogy valaminek vége szakadt, hanem úgy, hogy valami kezdődik. Felhívta a figyelmet arra, hogy Dunaszerdahely is egy lelki utat járt be, amikor templomot épített. „S ez a gyülekezet láthatta, tapasztalhatta azt, hogy Isten a semmiből is tud teremteni. A leglehetetlenebb helyzetből is ki tudja hozni azt, amit mi nem látunk benne. Ahol nincs semmilyen emberi erőfeltétel - sem anyagi, sem lelki - ott egy templom szinte fölülről épül és fölülről száll alá.  Dunaszerdahelyen ez történt. Ez tanít bennünket, hogy minden gondunkat őreá vethetjük” – fogalmazott Görözdi Zsolt.

Elmondta azt is, hogy a templom építésben és a gyülekezet meglétében Isten gondviselése mutatkozott meg. Utalt arra is, milyen nagy öröm volt, amikor az építkezésnek egy-egy szakasza befejeződött, vagy egy-egy probléma, akadály elhárult s Isten új lehetőségeket mutatott meg. „Milyen nagy volt az öröm akkor és most is, mert ahányszor idejövünk, akkor ezt mindig tudatosítjuk” – hangsúlyozta a lelkipásztor.

Majd felidézte a kezdeteket, amikor sokan nem láttak esélyt a templom felépítésére Dunaszerdahelyen, de Isten mégis elkezdte azt 20-40 emberrel, mert tudta, hogy a gyülekezetnek élnie, növekednie kell. Rámutatott arra is, hogy Isten fordított a történelem kerekén, de megtanította őket várni és megérteni az akaratát. Igehirdetésében ismételten hangsúlyozta, hogy hálát kell adni azért, ami létrejött, mert az az Isten műve, nem pedig az övék. Felidézte, hogy Dunaszerdahely vezetése mögéje állt az építkezésnek, mert tudta, hogy a gyülekezetnek a hatékony munkája a városnak a fölemelkedését fogja szolgálni. Elmondta azt is, hogy Isten küldött egy gyülekezetet, - a hollandiai Huizenből -  akik valakiknek segíteni szerettek volna. Majd nyomatékosította, hogy szükséges volt az Isten által küldött erő, mert ő készítette fel a gyülekezetet a tervének a megvalósítására már jóval azelőtt, hogy bárkiben megfogalmazódott volna a templom építésének az igénye.

„Azért van templomunk, hogy benne elhangozzanak azok a parancsolatok, amelyeket meg kell szívlelnünk. Nem azért, hogy gyönyörködjünk benne, hanem mert kell egy hely, ahol Isten megszólít bennünket, s ahol megérthetjük magunkat az örökkévalóságban. Ez a célja Istennek. Ezért ajándékozott meg bennünket egy templommal” – hangsúlyozta Görözdi Zsolt.

Elmondta, ha Isten ebben a városban plántálta ezt a templomot, akkor itt kell imádkoznunk annak felemelkedésén és állandó megtisztulásán, mert rászorul az üzenetre. A templom egy hely, ahol emlékezhetünk az átélt csodára, s emlékeztethetjük azokat, akik utánunk jönnek. Ezt a templomot úgy kaptuk azoktól, akik előttünk voltak, de át kell adnunk majd ezt az üzenetet a következőknek is, akik ránk vannak bízva” – ezekkel a mondatokkal zárta gondolatait a gyülekezet lelkipásztora.

-folytatjuk –

Szöveg: Iski Ibolya

Kép: Simon Anikó

események továbbiak →