1992-t írtak akkor, amikor az ország első református iskolája megnyitotta kapuit Alistálon. A kezdet nem volt egyszerű. Az intézmény nem rendelkezett saját épülettel. A falu rendelkezésre bocsátotta a maroknyi lelkes pedagógus, szülő és kisdiák számára a régi falusi iskola épületét, amelyben megkezdődhetett a tanítás. Az első időszakban csupán az alsó tagozaton folyt az oktatás; három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az oktatói-nevelői munka a felső tagozaton is elindulhasson. A vissza-vissza térő embert és hitet próbáló időszakok ellenére (vagy éppen azért?) az intézmény a mai napig működik. Hatalmas előrelépés az, hogy a 2010/11-es tanévet már új iskolaépületben kezdhettük el. Ehhez rendkívüli összefogás és kitartás kellett. Intézményünk sok segítséget kapott és kap a mindennapi munkához külföldről, egyházunktól, egyházmegyénktől és fenntartónktól, az alistáli gyülekezettől is. A gyülekezeti tagok a szülőkkel és velünk, pedagógusokkal együtt küzdenek a kisiskola megmaradásáért.

2012 júniusában a gyülekezet iskolabuszt vásárolt, hogy a környező falvakból beszállíthassák azokat a diákokat, akik buszjárattal nem tudnak eljutni az iskolába. Így nemcsak az alistáli nebulók, hanem az apácaszakállasi, nagymegyeri és madéréti diákok is járhatnak az intézménybe.

Az iskola kilenc évfolyamába hatvannyolc diák jár. Kapcsolatuk a tíz pedagógussal nagyon közeli, őszinte. A kis létszám egyik előnye az, hogy a gyermek nemcsak a leckéjét, hanem örömét, lelki gondjait, vívódásait is megoszthatja tanítójával. A hétkezdő áhítat és a reggeli elcsendesedés által pedig válaszokat is keresünk a gyerkőcök szívében, lelkében felmerülő kérdésekre, kétségekre.

A kötelező tananyag átadásán kívül nagy figyelmet fordítunk a felzárkóztatásra és a tehetséggondozásra is. Versenyeredményeinkkel sehol nem kell szégyenkeznünk, diákjaink nevei rendre szerepelnek a természettudományi tanulmányi versenyek kerületi fordulóin, a szavalóversenyek és rovásírás verseny országos döntőjében is. Gyerekeink itthon és az anyaországban egyaránt megállják a helyüket. A versenyek, kirándulások alkalmával próbáljuk érthetőbbé és kézzel foghatóbbá tenni a tanult történelmi eseményeket, életműveket, a környezetünkben zajló történéseket. Teszünk arról, hogy diákjaink kicsit jobban megismerjék Kárpát-medence szépségeit: Budapest, Pozsony, Kassa, Balaton, Hortobágy látnivalói nem ismeretlenek előttük.

Azonban talán még ennél is fontosabb, hogy szűkebb pátriánkat is megszerettessük velük. A régióismereti kör Csallóköz történelmébe, népszokásaiba és élővilágába nyújt betekintést. A délutáni szakkörök nem csupán a versenyekre való felkészítésekről, hanem a kikapcsolódásról is szólnak. A sportkör, a kézműveskedés, a főzőkör, az angol és szlovák kör között mindenki megtalálja azt, amihez a leginkább vonzódik.

Fontosnak tartjuk azt is, hogy gyermekeink magyar identitástudata biztos és szilárd legyen. Nemzeti ünnepeinkről műsor és istentisztelet keretén belül mindig megemlékezünk, és a hétköznapokban is próbáljuk erősíteni bennük a magyarságérzetet.
Hit, nemzettudat és bölcsesség. Ezt a három fogalmat tartjuk szem előtt a hol szürke, hol színes hétköznapokban. A jövőbe Isten iránti hálával és bizakodva tekintünk, nem feledve iskolánk vezérigéjét, ami a Lukács könyvében található megírva: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot."