Rákos Loránt és Géresi Róbert

A naprágyi zöldhatáron a „mezsgyés istentiszteleten” Rákos Loránt helyi lelkipásztor köszöntötte a szép számban megjelenteket. „Egy érzés kovácsolta össze a szívünket ezen a napon. Az, hogy hálát adjunk Istennek – az e napon megélt és felidézett, kettős fájdalom, nemzeti gyász dacára is – azért, hogy még nincs végünk, bár a történelem sodrásával hozott sok ellenakarat számtalanszor azon volt, hogy végünk legyen” – mondta Rákos Loránt. Mint kifejtette, 1529. augusztus 29-én Mohács mezején, a több mint 200 ezres sereggel felsorakozó I. Szulejmán szultán vérengzése – a csaknem akkor már másfélszázados törökkel folytatott háború keretében – kíméletlenül roppantotta össze a szabadság mellett a keresztyénség védelméért is küzdő Magyarországot. A mohácsi vészben az ország egy délután alatt vesztette el 14 ezer vitézét, vezető nemességét, főpapságát és királyát.Résztvevők az istentiszteleten a naprágyi zöldhatáron

Majd Mohács után 394 évvel, 1920. június 4-én – az I. világháború harcait befejezve – a Párizs melletti Versailles kastélykertjének Nagy-Trianon palotájában ott látunk egy magyar grófot (az ezer éves és megtépázott Magyarország védelmében), aki az antant szövetség 16 államának képviselőivel szemben minden tudásával és bölcsességével próbálta menteni a menthetőt, kevés sikerrel. Így az ott megírt békediktátum következtében ugyancsak kimondható, hogy – egy hajszál híján – szinte minden elveszett: Magyarország területéből 230 ezer négyzetkilométert csatoltak el, más népek között szétosztva, s egyben új államokat is létrehozva. Mintegy 10 millió magyar lett egyik pillanatról idegen országok lakóivá. „Szinte minden elveszett…, de az Úr kegyelmessége, hogy még nincs végünk. S most itt állva ez akkor húzott határ élén valóban adjunk hálát a hatalmas Istennek, hogy még mindig megmaradhattunk keresztyénnek és magyarnak, hogy 100 év után is az Ő dicséretében állhassunk talpra, újra és újra, mert ilyen az Ő kegyelmessége”– bizakodott Rákos Loránt.Naprágyi emlékkő a Trianon 100 alkalmából tartott mezsgyés istentisztelet helyszínén

Isten igéjét Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház egyetemes lelkészi főjegyzője hirdette. Majd, Nagy Ákos Róberttel, a Gömöri Református Egyházmegye esperesével, Szőnyi Tamással, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperesével és a helyi lelkipásztorral közösen leplezte le a 100 éves mementó Ében Háézer-ét, a megemlékezés emlékkövét, melyen ez az ige áll: „Bízzatok az Úrban mindenkor…” (Ézs 26,4) Ezen a részen a trianoni határ Gömörszőlős és Naprágy településeket választotta el egymástól, amely diktált határt mezsgyekövek jelzik. A megemlékezés alkalmára a szervezők egy egyedi határkövet öntöttek ki, TR100 felirattal, melyet emlékjelként fognak majd őrizni a parányi gyülekezetben.A naprágyi határ

A Himnusz eléneklését követően a megemlékezés a templomban folytatódott a 12 órakor – a mohácsi vész és a trianoni trauma fájdalmas emlékét Istenhez zengő – harangszót követően.Naprágy patinás templomában az igei elmélyülést Nagy Ákos Róbert esperes végezte. A gyülekezetet köszöntötte Madarász József polgármester; Szőnyi Tamás esperes, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye elöljárója; Bán Zoltán, a Gömöri Református Egyházmegye gondnoka.Nagy Ákos Róbert

Rákos Loránt lelkipásztort az alkalom megihlette, verset írt Új Trianon címmel. A költeményt Martinovics János, a Rozsnyói Református Alapiskola tanára adta elő.

„Az 1920-ban bekövetkezett ország-, nemzet- és egyházdarabolás következtében beállott sokkhatás alatt megannyi gondolkodó, költő és író gondolatai kaptak szárnyra. Köztük Juhász Gyuláé is, kinek tollából talán az egyik legismertebb vers fakadt fel a nemzeti gyászról, Trianon cím alatt.

Naprágyi templom

E vers folytatásaként vagy éppen testvéreként íródott ez a költemény, amely 100 év érzéseit és leszűrt gondolatait kívánja összefoglalni e centenárium alkalmából” – fejtette ki Rákos Loránt. Mint elmondta, Trianon egy egyetlen szóba foglalt érzés-, gondolat-, fájdalom-, remény- és intelemhalmaz, melynek már csak a hallása is egy csendes és megfontolt vitelre állítja be a jó érzésű embert. „Egy olyan jelképet szeretnénk e templomban hagyni, amely viziuálisan álljon mindig előttünk, hogy emlékeztessen minket múltunk tanulságára; de azzal, hogy e templomban lesz, táplálja is mindig bennünk az Istenbe vetett reménységet, egy örök igazság elérkezte iránt” – fejtette ki Rákos Loránt.

A Trianon-emlékjelet a templombelső falán Fűzér Zoltán helyi gondnokkal leplezte le. Mint tudjuk, a trianoni döntés nemcsak nemzetünkre, hanem református egyházunkra is súlyos hatással volt. Ami egységes volt, hirtelen darabokra hullott, úgy, hogy alig volt hihető eme eszméletlen állapot.Buza Zsolt

Buza Zsolt, a Pozsonyi Református Egyházközség lelkipásztora, az akkori Gömöri Református Egyházmegyének az 1920-as évben lejegyzett jegyzőkönyveit dolgozta fel. A kötetből minden jelenlévő anyaegyházközség vételezhetett egy példányt a parókiális könyvtárába.

Az alkalom zárásaként Nagy Ákos Róbert esperes zárszavát követően a Szózatot énekelték el.A megemlékezést megtisztelte jelenlétével Erdélyi Géza ny. püspök és Bán Zoltán, a Gömöri Református Egyházmegye gondnoka.

„Ezúton is szeretettel és tisztelettel köszönöm meg mindenkinek, hogy közösséget vállaltak velünk eme emléknapon; és hogy lelkükben hordozzák mindazon értékeket, amelybe az Úristen megszületni, élni és helytállni rendelte Önöket, minket. Oltalmazza továbbra is életünket, építse nemzetünk és egyházunk jövőjét az igazság és maradandóság lelki kövein” – mondta Rákos Loránt, a Naprágyi Református Egyházközség lelkipásztora.

HE, Forrás: Felvidék.ma