Nyitó áhítatot tartott Bogdán Szabolcs, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, majd a számbavétel és határozatképesség megállapítása után, Steinbach József, a Generális Konvent ügyvezető elnöke beszámolója hangzott el.
Jóváhagyták az Ausztráliai Magyar Református Egyházak Szövetségének a csatlakozását a Magyar Református Egyházhoz, majd a bővítés miatt módosították az Alkotmányt.
A Zsinaton Rákos Loránt egyházunk püspökhelyettese bemutatta a magyar református identitásunkat megjelenítő két lényeges egyházjogi dokumentum, a Magyar Református Egyház Alkotmánya és a Jogegységi és alapelvi ajánlás elkészült díszkiadását.
Bevezetőjében emlékeztetett egyházunk és nemzetünk szétszakítottságának állapotára, hozzáfűzve, ami nem feltétlenül tisztes emberi hozzáállás alapján alakult így, de nem is a kegyelmes Isten féltő figyelmén kívül, a Kárpát-medencei református egyházak 2009-ben ugyanitt, Debrecenben élni akarással, sőt összefont élni akarással válaszoltak.
„Széttörték az összekötő érzések, gondolatok és reménységek sokáig alattomban tartott béklyóit, majd mintegy napfényre kitört rab, öleltük meg egymást 16 évvel ezelőtt, felizzítva magunkban – deklaráltan – is az érzést: mi valóban együvé tartozunk.”
Mint mondta, a Magyar Református Egyház létrehívásának akkor elfogadott alapdokumentuma, a közös Alkotmány ennél fogva nem csupán egy leírása egy konszenzuson alapuló szervezetnek, hanem a történelmi szinten izzó óhajok, lelki sóvárgások, az újbóli egymáshoz közelítésnek a fontos sűrítménye is. Ezért tekintünk rá inkább lelkileg legitim, folyamatosan csiszolt értéktárként, mintsem jogi anyagként.
Hozzátette: „A közös Alkotmány megfogalmazza mindazokat az ismérveket és az egyes részegyházak – illetve a Kárpát-medencén túli tagok – szervezeti formába ültetett lelkiségének a kivonatát, amely 105 év után vissza akarja adni – némileg ünnepélyesebb formába öntve – az egykori egységes református egyház küldetés- és működésbeli karakterét.”
Beszédében utalt arra, hogy a reformátusok közös Alkotmánya az elsődleges olyan irat, amely az immár több, mint másfél évtizede újból kifejezett református egység szimbólumaként van jelen a közös szolgálatban és munkában.
A református Egység másik lényeges egyházjogi dokumentuma, az az ún. Jogegységi és alapelvi ajánlás, amit a Generális Konvent Elnökségének felügyelete alatt az Egyházalkotmányi Bizottság fogalmazott meg, majd pedig a Közös Zsinat fogadott el 2017-ben – ugyancsak itt, Debrecenben.
Ez az anyag arra hivatott, hogy a magyar református egységben résztvevő egyházak és közösségek a jogfejtegetésük, jogalkotásuk és jogalkalmazásuk során egyformán értelmezve ismerhessék meg azokat a reformációs és reformátori alapelveket, alapfogalmakat, kálvinista szervezeti elemeket, amelyeknek beépítése a részegyházi működésbe jelentősen garantálja az egymáshoz közeledést a látható egyház jegyeiben is. Ezt a dokumentumot egy egyházjogi és jogteológiai közös nevezőként is számon tarthatjuk, amely a jogharmonizáció egyik meghatározó kelléke kell, hogy legyen a részegyházakban – magyarázta, majd hozzátette, hogy a két dokumentum díszkiadásban is megjelent.
Nem titkolt célunk az ezzel az 52 oldalas kötettel, hogy a világon bárki, aki kezébe veszi, megismerhesse belőle szívbeli szándékunkat ez egységgel, történelmi alapjainkat és az alaki megjelenésünket e teremtett világ színén, hogy immár ne úgy azonosítsanak be minket, hogy ezek az innen és onnan származó reformátusok, hanem úgy, hogy ezek a „magyar reformátusok” – fogalmazott Rákos Loránt püspökhelyettes.
Iski Ibolya
Fotó: reformatus.hu