Homolya Dávid

Értékmentés mesterfokon – hittel és sok türelemmel

Homolya Dávid lenyűgözően sokoldalú művész: orgonaművész, nemzetközi orgonaszakértő, orgonatervező. Zenei végzettségét a Bázeli Zeneakadémián, a Schola Cantorum Basiliensis Régi Zenei Főiskoláján, valamint a Trossingeni Zeneművészeti Főiskola nemzetközi OrganExpert Master-stúdiumán szerezte. Orgonistaként maga is rendszeresen ellát egyházzenei szolgálatot. Orgonaszakértőként igazi hiányszakmában végez ismeretterjesztő, építő munkát. Orgonakincsek megmentése fűződik a nevéhez a történelmi Magyarország területén. Egyik kiemelt jelentőségű munkája, a Kálvin téri református templom rekonstruált Deutschmann-orgonája, amelynek hangját sokan élvezhetik. Munkáját nem tudná a családja támogatása nélkül végezni. Feleségével két kislányuk van. Homolya Dávid a kevés ma élő polihisztor egyike. Ő szerényen csak annyit mond: Nagyon szerteágazó az érdeklődésem.


 

 

- Hogyan jött a szerelem az orgonával és milyen kép él Önben erről a fejedelmi hangszerről?

- A kép, ami bennem él erről a hangszerről, az egy majesztetikus, egy nagy és rendkívül ünnepélyes megjelenésű és hangú, az ünnephez kötődő tárgy, de nem csak tárgy, hanem hangszer, tkp. épületelem is, ha úgy tetszik, és egy ünnepi életérzés. Ez nekem az orgona. Ami nagyon érdekes volt, még annakidején, amikor ismerkedtem az orgonával, nálunk, tehát ahova én templomba jártam, ott nem is volt orgona, csak harmónium. Annak egy akkora térben, mint a mi templomunk volt, nem lehetett olyan hatása. Arra volt jó, hogy lekísérte a népénekeket. De amikor elvetődtem más templomokba, és hallottam az orgonát, ez a hangspektrum, hogy a hangok a nagyon magastól a nagyon mélyig terjednek, hangerőben pedig a hangostól a halkig, egy szinte mennyországi hatással bírt. Olyan nehéz volt egy emberhez kötni ezt a borzasztóan széles spektrumot. Ahogy ismerkedtem a dologgal, volt, hogy odakerültem a karzatra vagy ahol éppen az orgona állt, és akkor láttam, hogy hogyan kezelik ezt a nagy-nagy hangszert. Ez borzasztó érdekes volt. Tett is rám olyan hatást, hogy nekem ezt ki kell próbálni. Egyre inkább belehajtottam magam, hogy én ennek a hangszernek a lényét megismerjem, hadd tudjam használni, kezelni, sőt liturgikus közegben is meg tudjam szólaltatni. Ez egy nagy dolog.

- Hogy valakiből orgonaművész lesz, az a zene és a hangszer iránti szerelem kapcsán érthető, de hogyan lesz valaki orgonaszakértő? És mit szólt hozzá a családja?

- Orgonaszakértő úgy lesz szerintem valakiből – saját esetemből kiindulva -, hogy magába a hangszerbe szeret bele. Az exhibicionizmus ellentéte ez, mert általában egy művész meg szeretné mutatni magát, van benne egy egészséges önmutatási vágy, a „szeretném ha szeretnének” vágya. Amikor az ember a hangszerbe szeret bele, akkor egy kicsit önmagát a háttérbe szorítja, és magának a jelenségnek hódol, az bűvöli el és nem arról szól az orgonajáték, hogy én a magam képességeit akarom megmutatni, jó nevet akarok magamnak szerezni, hanem főleg arról szól, hogy itt van ez a varázs, és hogyan lehetne ezt a legjobb módon kibontakoztatni. Azt hiszem, hogy így közeledik valaki az organológiához, és innen az út már magától megy. Rengeteg hangszert megismertem belülről-kívülről. Első orgonatanárom, az Esztergomi Bazilika jó emlékezetű orgonistája volt, Baróti István, aki maga is organológus és egy remek orgonista, és nagyon sok mindenben tudott tanácsot adni. Ő vezetett be az organológiába. Utána Erdélyben töltöttem el egy elég hosszú időt, ahol régi hangszereket tudtam tanulmányozni. Majd mikor Svájcba kerültem el tanulni, akkor már úgy képzeltem el az orgonistaságot, az „orgonanyűvész” ars poeticát, hogy párhuzamosan nagyon behatóan szeretnék az orgona szerkezetével, természetével, hangjával, esztétikájával foglalkozni és megismerni. Így a bázeli tanulmányaim után, eljutottam Németországba, ahol ment - egy sajnos kérészéletű - orgonaszakértői képzés. Ezt elvégeztem, így hivatalosan is mesterfokú végzettséggel bíró szakértő vagyok. Mivel ez a stúdium később nem ment tovább - főleg a gazdasági válság következtében -, ezért ilyen diplomával nagyon kevesen rendelkeznek az egész világon - van két magyar, az egyik az én vagyok, és rajtunk kívül még kb. 3-4 ember. Ettől függetlenül lehet valaki orgonaszakértő, mert ez nem feltétlenül hivatalos tanulmányok kérdése, az ember képezheti magát, nekünk is rengeteg önképzésre volt szükség. Németországban van olyan lehetőség, hogy „gyorstalpalón” lehet egyházi orgonaszakértő valakiből. Ez a képzés arra jó, hogy legyen valami fogalma az orgona felelős használójának arról, hogy mit lehet és mit nem tenni az orgonával, mik a lehetőségek, és mi az, amit nem szabad. Bizonyos fokig ez a képzés is lehetővé teszi, hogy egy orgonista vagy kántor, tehát nem orgonaépítő felügyelhessen egy javítást, vagy restaurálást. Hát, ilyesmi ez az orgonaszakértő szak.

- Ki volt Önre zeneileg, szakmailag a legnagyobb hatással?

- Többen is voltak rám hatással. Az első rám nagy hatást gyakorolt ember az említett jó emlékezetű Baróti Pista barátom volt. Neki köszönhetem nagyrészt az organológiai szakirányt és rengeteg tapasztalatot is. Aztán rengeteg más mesterem is volt az életben. Nagy hatással volt rám a nagyszebeni Hermann Binder orgonaépítő mester. Ő egy segesvári származású szász, atyai jó barátom a mai napig. Ő volt az első - aki erdélyi lévén, és mivel Erdélyben rengeteg a történelmi vonatkozású orgonakincs van -, aki tkp. behatóan tudott foglalkozni a történelmi Magyarország orgonáival, orgonatípusaival, tájaival. Lényegében az ő révén kerültem a „szakmába”, illetve az ő révén született meg ez a kifejezetten specifikus, történelmi magyar irányultságú érdeklődésem, mint organológusnak.

És ott vannak a mestereim, Baróti Pista után említhetném mondjuk a külföldi mestereimet, de több szakmai kapcsolatom van persze itthon is. Kiemelném Jean Claude Zehndert, aki a régizene-kutatás, Bach-kutatás doyen-je orgona irányban és Wolfgang Zerert, akinél a diplomámat szereztem. Ők mind nagy hatással voltak rám.

- Melyek a legemlékezetesebb orgonaszakértői munkái?

- Nem könnyű kérdés, mert volt egy pár. Az első és emblematikus munkám Gelencén volt, Erdélyben, Székelyföld keleti csücskében, Kézdivásárhelytől kicsit kelet felé. Itt van egy részben Árpád-, részben Anjou-kori, középkori templom, ami Unesco-védettség alatt van. Rendkívül értékes, a Szent László legendát ábrázoló középkori freskók vannak a falán, és késő reneszánsz kazettás mennyezete van annak ellenére, hogy katolikus templomról beszélünk. Varázslatos szépségű templom! Nagyon fiatalon, szinte gyerekként jártam ott, éppen akkor restaurálták a templomot. Az orgonája tkp. egy üres doboz volt. Azt lehetett látni, hogy valamikor egy gyönyörű barokk hangszer lehetett, sajnos széthordták a tartalmát, tönkrement. A restauráláskor az orgona üres dobozként visszakerült a karzatra. A kézdivásárhelyi kántorral fejünkbe vettük, hogy ebből a hangszerből orgonát fogunk csinálni és rekonstruáljuk, hogy mi lehetett valamikor ebben a dobozban. Azt gondolom, hogy Bors László erdélyi, újtusnádi orgonaépítő mesterrel karöltve, aki ezt a megbízást kapta, egy nagyon sikeres rekonstrukció született a kezünk munkája által. Egy fantasztikus barokk hangú, barokk kinézetű, az eredetihez hasonló barokk orgonapozitívot sikerült összehozni. Itt kezdődött lényegében az én szakmai pályafutásom. Ezután több megbízást is kaptam. Méretben a legjelentősebb a Budapest Kálvin-téri református templom Deutschmann-orgonája, melyet restauráltunk, nagy részben pedig rekonstruáltunk. Ez is egy fantasztikusan meggyőző, megtévesztően eredeti hangú és eredeti felépítésű hangszer lett, mely a 18. század végét és a 19. század elejét idézi. Stílusban egy teli találat. Rendkívül intenzíven és meggyőzően visszahozza azt a miliőt, amit egy ilyen korú orgona, egy eredeti hangszer tud adni. A kivitelező egy nagy cég, a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra volt.

Ezen kívül most is van 3 futó projekt. A mátraverebély-szentkúti kegytemplom orgonáját nemsokára befejezzük, szintén a pécsiek építették. Ezt a hangszert én terveztem. Az intonáció mostanában fog lezárulni. Ez lényegében egy utánérzés. Nem egy rekonstrukció, hanem felvidéki és erdélyi orgonatípusokból összeszedett esszencia, egy párlata annak a korszaknak, amikor a török alól felszabadult Magyarországon - nagyjából a mai Magyarországon - még nem igazán nőhetett újra ki a földből az orgonakultúra. Felvidéken és Erdélyben azonban virágzott és vitte tovább az orgonatradíció a török hódoltság alatti, illetve előtti orgonakultúrát. Ennek jegyében született a mátraverebélyi orgona.

Ugyanilyen hangszer, egy kicsit kevésbé utánérzés, inkább kópiaorgona a főváros közelében fekvő Szár katolikus templomnak az orgonája. Oda a lőcsei evangélikus templom 17. század végi orgonáját másoltuk le Paulus Frigyes orgonaépítő mesterrel kisebb kompromisszumok árán, de az eredmény elképesztően szép és meggyőző lett. Ez az orgona is lényégében azt az orgonavilágot hivatott bemutatni, amit a mai Magyarországon sajnos nem nagyon lelhetünk föl, mivel az oszmán utáni építkezés nem nagyon tette még lehetővé ebben az időben a komolyabb orgonakultúra kialakulását.

Nemsokára lezáródó projekt pedig a Budai Várban az evangélikus templomban, ami bizonyos fokig az én nevemhez fűződik. Atyai jó barátommal, Kormos Gyulával, az evangélikus egyház orgonaszakértőjével dolgoztunk együtt, egy szász Bach-kortárs orgonaépítő, Gottfried Silbermann stílusában építünk egy nagyorgonát, itt is Pécs a kivitelező.

- A „nagy”, az mit jelent, hány manuál, hány regiszter?

- Erre egyszerű volna a válasz, de a Vár esetében mégsem. Ez egy három manuálos hangszer, de valójában, csak két manuálos. Ez azt jelenti, hogy ránézésre van valóban három klaviatúra, és a harmadik manuál lenne az ún. Oberwerk a silbemanni terminológiában. Ennek a hangszernek azonban nincs Oberwerk-je, mert a harmadik manuál arra szolgál, hogy a második manuál, a főmű a regisztereinek egy részét külön tudjam regisztrálni a harmadik manuálon. Így a kombinációs lehetőségek egy kicsit megnőnek. Ez egy 24 regiszteres orgona, így pedig a színvariációs és a technikai lehetőségek úgy kitágulnak, mintha az ember egy 28-29 regiszteres orgonát használna.

- Mint szakértőt szeretném megkérni, adjon tanácsot gyülekezeteinknek, hogyan vigyázzanak az orgonájukra?

- Nagyon. Nagyon. Az orgona kiemelt érték. Nagyon nagy probléma a mai világunkban, főleg itt a néhai keleti blokkban, hogy annak ellenére, hogy vannak orgonarajongók, egyházi szinten – és itt tkp. mindegy, hogy melyik egyházról beszélünk, mindegyikre egyformán vonatkozik – az orgona liturgikus és szakrális értelme teljes mértékben kicsúszott a kezeink közül. Nem tudjuk már lényegében megmondani, hogy miért van a templomban orgona. Nagyon komoly műveltség és utánajárás kell ahhoz, hogy az ember értse, hogy miért van a nyugati keresztyénség templomaiban orgona, mi a szerepe pontosan. Mondanom sem kell, hogy egy orgonának jóval több a szerepe, mint amire ma használjuk, hogy kísérjük vele a népéneket, vagy liturgikus kereten kívül koncertezünk és élvezzük a hangját. Persze ez nyilván nem bűn, meg nem fals, hogy élvezzük egy orgona hangját vagy éneklünk vele. Pontosabban az lenne a jó, ha énekelnénk vele, de sajnos nem ez történik, hanem kísérnek vele minket. Tehát nem vele éneklünk, hanem egy alárendelt szerepe van, kísér. A dolgon az segítene, hogyha megismerkednénk legalább egyházi és döntéshozói szinten azzal, hogy MI AZ AZ ORGONA; a nyugati keresztyénség világába hogy jött és milyen szerepe van, miért szakrális. (Talán nem megbotránkoztató református közegben ilyet mondani, hiszen a hangszernek van egy történelmileg nyomon követhető szakralitása.) Ha az orgona lényét és ezt az egészet értenénk, akkor egy csomó kérdés elszáll. Akkor már azt sem kell megmagyarázni, hogy miért KELL vigyázni a hangszerre, miért kell építeni orgonát, vagy miért kell ezt a kultúrát ápolni.

Hogy vigyázzunk rá? Ahol már van hangszer, ott először is egy orgonát karban kell tartani. Az orgona nem olcsó mulatság, akkor sem, ha építjük, akkor sem, ha már megvan, mert nem megfelelő használat által és nem megfelelő klimatikus körülmények között romlik az állapota. Nagyon oda kell figyelni a páratartalomra, ennek nagyon egyenletes páratartalomnak kell lennie abban a beltérben, ahol az orgona áll. Ebbe nem fér bele az, hogy hirtelen fűtjük a templomot, utána lehűtjük. Télen nem férnek bele a kontrollálatlan szellőztetések sem. A rossz állapotú orgona viszi a pénzt, mert itt-ott javítani kell rajta, ezt kifizeti az illető egyházközség vagy egy adományozó. Ezek a pénzek kiadva nem is nagy pénzek, de ha belegondol az ember, hogy 10 vagy 20 év alatt mennyit kell költeni ilyen kis munkákra, rengeteg pénz összeadódik. Ha viszont egy komolyabb összegből ezeket a hangszereket stabil állapotba hozzák és megjavítják, amit kell, kicserélik a tönkrement alkatrészeket, akkor ezek a hangszerek nem fogják nyelni a pénzt, viszont a liturgikus vagy liturgián kívüli közegben is teljes értékű orgonának tekinthetők, és teljes értékű zenét tudnak nyújtani mindenkinek. A másik esetben viszont állandóan viszi a pénzt és soha nem lesz jó. Ezt tudom dióhéjban ajánlani.

- Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.

- Nagyon szívesen.

 

Bodnár Noémi