Az elmúlt két évben megvalósult fejlesztések iskoláinkat olyan színvonalra emelték, hogy az visszatükröződik az iskolába jelentkezők számbeli növekedésén. Minden iskolának volt lehetősége arra, hogy megfelelően alakítsa ki a tanításhoz szükséges körülményeket, vásároljon tanszereket, kialakítson szaktantermeket. Ez a fejlesztés még mindig tart a Magyar
Kormánytól kapott támogatásból. A püspök felhívta a figyelmet arra, hogy akkoriban a templom nemcsak a kultusz, hanem az életre való nevelés és tanítás helye is volt. Ott az ember oltalmat talált, erőt kapott és megismerte az Isten útjait. Amikor Anna Sámuelt Élihez viszi, az Isten közelségéhez viszi, ahol az életet tanulhatja. De Isten ettől sokkal többet akar tőle, többet lát benne. Háromszor érkezik a megszólítás az Úrtól, majd végül Éli rádöbben, hogy Sámuelhez az Isten szólt, majd azt mondja, legközelebb válaszoljon a hívásra azzal, hogy szólj Uram, mert szolgád hallja a te szódat” – mondta a püspök a történetet ismertetve, majd utalt arra, hogy a templom az életet szolgálta azzal, hogy szólt az Isten s a templom ma is az Istent szolgálja azzal, hogy szól az ige. „Az Úr szava mindig kihozza az emberből az engedelmesség indulatát, aki az engedelmesség feleletét várja csupán. Majd felsorolta, hogy Istennek milyen emberekre van szüksége: felnőtt, jellemes életre kész emberekre, nem pedig olyanokra, akiket Jézus úgy jellemez, hogy esznek, isznak, házasodnak és leülnek játszani. Sajnos, manapság is ez van – tette hozzá. „Szabadok akarunk lenni mindentől és egyszer csak azt vesszük észre, hogy a legnagyobb rabságban van az életünk. Isten pedig azt akarja, hogy az ő közelségében tanuljuk az életet.

Ismerjük Reményik Sándor versét Ne hagyjátok a templomot, a templomot, az iskolát. Nem véletlenül mondja kétszer is a költő a templomot. Péter apostol pedig azt írja a levelében, hogy „a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedeteket, a jó cselekedetek mellé tudományt”. Mi ez, ha nem egy teljes életprogram? - tette fel a kérdést a püspök, majd hozzátette: „A keresztyénség nem jelent nyugalmat. Nem séta egy rózsákkal teli kertben, hanem egy harc, dinamizmus, mindig kavargó, futó, igyekvő, építő és harcoló. Nekünk is meg kell harcolnunk sok mindennel”. A püspök igehirdetése végén bizakodását fejezte ki, hogy Léván, ahol már annyira zsugorodik a magyarság - de mivel ott van a templom mellett a bölcsőde, a középiskola és a kollégium, - felnőhet egy olyan generáció, amely azt tudja majd mondani Istennek: Szólj Uram, mert hallják a te szolgáid. „Az ilyenek nem fognak felelőtlen életet élni. Ezért kell a templom és az iskola, mert mi vadócba rózsát oltunk, hogy szebb legyen a föld. Isten ebben az igyekezetünkben áldjon meg, szentelje meg a kezünknek munkáját, áldja meg az adományozókat, hogy előre tudjunk haladni mindenben”– mondta igehirdetésének a végén Fazekas László püspök.

Kassai Gyula, a barsi egyházmegye esperese, a gyülekezet vezető lelkésze köszöntőjében Pál apostolnak a Rómabeliekhez írott levele 5. részének néhány versét olvasta fel. Felidézte, hogy amikor 2005-ben megérkezett a családjával együtt Lévára, akkor egy összetört, töredezett, a hitében picit meggyengült, számában is sorvadó közösséget találtak, majd azon gondolkodtak a lelkész feleségével együtt, hogy mit is lehetne tenni ebben a helyzetben, milyen feladatot vállalhatna fel egy ilyen közösség. „Azt tapasztaltuk, hogy nagyon sokan elkeseredtek, elbizonytalanodtak. Sokan úgy közelítettek a felmerült ötletekhez, hogy azokat nem lehet véghezvinni. Végül arra jutottunk, hogy nem teszünk mást, mint amit tettünk akkor, amikor nem szórványban szolgáltunk, a Bodrogközben. S azt mondtuk, hogy minden erejét össze kell szedni a gyülekezetnek, hogy gyarapodni tudjon. S nem az okokat fogjuk felsorakoztatni, hogy miért nem lehet megvalósítania a feladatokat, hanem Isten segítségét kérjük és támogatjuk azokat, akik ebben a munkában és szolgálatban odaadóan tudnak tevékenykedni mindazokkal, akik számára fontos a hitnek a továbbadása, a magyarságnak a gyarapodása és a megerősödése” – emlékezett vissza a kezdetekre Kassai Gyula, aki hangsúlyt adott annak a meggyőződésének is, hogy ha elindulnak ezen az úton, és tevékenyen szolgálják Istenüket, népüket, egyházukat és nemzetüket, s akkor álmaik megvalósulnak. „Mi még csak egy útnak a kezdetén vagyunk, hogy Isten kegyelméből és segítőink által ma ezen az ünnepnapon átadhatjuk az iskolánk kollégiumát közösségünknek, egyházunknak, az itt élő barsi közösségnek, mert mi egy nép és egy közösség vagyunk”. Majd utalt a felolvasott igére, melynek kapcsán elmondta, hogy az a reménységről szólt , s hiszi azt, hogy a reménység szigete tud lenni az is, ahová tartozunk, amit építünk, mert  nemcsak kőházat építünk, hanem lelki házat is. Beszédét a kollégiumra utalva azzal a fejezte be, hogy ez a lelki ház erős tud lenni, s örülnek annak, hogy a Reménység szigete otthona lehet a gimnázium diákjainak és a Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett képzésének is. Reményét fejezte ki a felépítésre váló bölcsőde iránt is, amellyel támogatni kívánják a helyi és a régió iskolahálózatát és közösségét. „Nagy tervek ezek, de nem megvalósíthatatlanok, s azért kell megvalósítani azokat, hogy 50 és 100 év múlva is legyenek magyar református, katolikus vagy evangélikus hívek, akik Istent dicsőítik és magasztalják nemzetük nyelvén, őseik történelmét ismerve, hagyományait ápolva gazdagíthatják ezt a régiót, amely bekapcsolódik a Kárpát-medence magyarságának életébe. Tudnunk kell, hogy hová tartozunk, s így együtt képesek leszünk megmaradni és megerősödni, ehhez adjon nekünk gyarapodást és előrehaladást a Gondviselő Isten” – mondta beszéde végén Kassai Gyula esperes.

Kiss Beáta, a Czeglédi Péter Református Gimnázium igazgatója néhány személyes érzésével és gondolatával osztotta meg a megjelenteket. Elmondta, hogy az iskola évtizedes álma válik valóra a kollégium átadásával. Emlékeztetett arra, hogy amikor több mint másfél évtizeddel ezelőtt létrehozta az egyházközség a gimnáziumot, akkor az a cél lebegett az alapítók szeme előtt, hogy olyan iskolát működtessenek  ebben a városban, amely keresztyénségében erős, nemzeti hitében kitartó, rendületlen és pótolja a sok évtizede kimaradt magyar középiskolai oktatást Léván. Az álom megvalósult, de néhány év múlva kiderült, hogy szórványhelyzetben élve sajnos egyre kisebb a lévai ifjúság és a város vonzáskörzetéhez tartozó gyermeklétszám egyre kevesebb. S ahhoz, hogy az iskola betölthesse küldetését, ki kell terjesztenie a vonzáskörzetét, hogy távolabbról is érkezhessenek diákoknak. Elmondta, sokszor sóhajtottak fel az elmúlt időszakban, hogy de jó lenne egy kollégium, de mindig az volt a kérdés: miből és hogyan?  Majd tájékoztatásként elmondta, hogy három évvel ezelőtt elköltözött hoztak egy fontos döntést, s a gimnázium átköltözött egy formálódó iskolaközpontba, az óvoda és az általános iskola melletti épületbe, egyrészt egymás erősítése céljából, másrészt pedig azért, hogy a felszabadult  épületben majd kollégiumot alakítsanak ki. Egy év elteltével pedig megérkezett a magyar kormány nagylelkű adománya az Egyetemes Egyház számára, s mikor el kellett dönteni, hogy mire szeretnénk fordítani a támogatást, a kollégium kialakítása mellett voksoltak. ”Most már itt állunk, s látjuk, hogy ennek a hitnek megvan az eredménye. Ebben a kollégiumban a szakkollégiumok mintájára erősen és elhívatottam kötelezzük magunkat arra, hogy azt a nevelést, amelyet az iskolában megvalósítunk, a kollégiumra is kiterjesztjük. Egy olyan foglalkozáscsomagot, tervet képzelünk el, amelyben a lakhatás mellett erősítjük mindazt, amit az iskolában teszünk, kiegészítjük, bővítjük és nevelünk” – mondta Kiss Beáta, aki beszéde végén köszönetet mondott elsősorban Istennek, hogy mindez megvalósulhatott, az esperesnek, a magyar államnak a nagylelkű adományáért, és az Egyetemes Egyháznak is, hogy a felújítás ügyét kiemelt projektként kezelte.

Andruskó Csilla a gyülekezet gondnoka, az alapiskola igazgatója pedig többek között elmondta, hogy a gyülekezetük lelkipásztora az Egyetemes Egyház vezetőivel el tudta fogadtatni azt a felismerést, hogy egyházközségük csodás, maradandó értékek megteremtéséért küzd, amelyek hatékonyan segítik a szórványban élő magyar nemzet megmaradását, reményeik szerinti megerősödését, megállítva azt az évtizedeken át történő fogyását, majd úgy fogalmazott, hogy amelyet sok külső körülmény, de talán kishitűségünk, bátortalan kiállásunk, megnyirbált önbizalmunk is okozott. Beszédében utalt arra is, hogy egyházközségük és a barsi egyházmegye tisztában van annak a hatékony segítségnek a mértékével és fontosságával, amellyel az egyházmegye területén minden egyházközség eddig nem látott mértékben tudta fejleszteni nemcsak szellemi kincseit, de anyagi javait is. Tisztelettel és hálával köszönte meg az anyaországi támogatóknak hathatós és mérhetetlen segítségét, anyagi és erkölcsi támogatását és kérte őket további jóindulatú odafigyelésükre. „Mai alkalmaink álmaink megvalósulásának a bizonyítékai és a jövőbe vetett hitünk győzelme. A diákotthon megújult, gyönyörű épületének az átadása egy lehetőség a gimnáziumunk számára. Az alapkőletétel abban erősít, hogy a nemzeti  közösségünk legfiatalabb tagjai részesei lehetnek azon történelmi kihívásnak, amit a Teremtőnk ismét a magyar nemzetre bízott, a keresztyén Európa megmentésének. A közösségi ház, amelynek tervei híven tükrözik nemzeti értékeink csodás elemeit, ha sikerül felépíteni, akkor szellemi központja lehet a közösségünk egyházi, oktatási és kulturális életének, valamint szakmai és tudományos munkásságának” – mondta beszéde végén Andruskó Csilla a gyülekezet gondnoka, aki egyben a Juhász Gyula Alapiskola igazgatója is.

Vitézné Deák Katalin, a Bethlen Gábor Alap igazgatója köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy együtt ünnepelheti a megjelentekkel a Czeglédi Péter Református Gimnázium kollégiumának átadását, és a Forrás református bölcsőde alapkőletételét. „A Reménység szigete, ezt a kifejező nevet választották a komplexumnak, amely bölcsődétől az egyetemig biztosít magyar nyelvű oktatást a gyermekek számára, melynek itt a lévai közösségben nagy jelentősége van. A gyermekek a jövő záloga, így minden gyermek befektetett erőforrás, s a jövőről és az összefogásról szól. A magyar kormány ezt felismerve, 2016-ban útjára indította a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programot, mely a legnagyobb költségvetésű külhoni programunk. Célja: óvodák, bölcsődék, iskolakomplexumok építése, felújítása, óvodapedagógusok képzése, a virtuális óvodák hálózatának a létrehozása”. Tájékoztatott arról, hogy ennek a programnak a keretében valósul meg a Forrás református bölcsőde is, s reméli, hogy jövőre átadásra is kerül. A kollégium kialakításával kapcsolatban pedig elmondta, hogy annak megvalósulását a magyar kormány a Bethlen Gábor Alapon keresztül 400 ezer euróval segítette, amely 30 diák számára biztosít férőhelyet, a Birta József közösségi ház felújítására és új közösségi nagyterem építésére pedig 83 ezer euró támogatást biztosított. Köszöntő beszéde végén azt kívánta, hogy egymást segítve, erősítve, közösen imádkozva építsék sokáig a magyar közösséget Léván, majd Jézus szavait idézte: „mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztetek”.

Kiss Balázs,a Pozsonyi Magyar Nagykövetség titkára arról beszélt, hogy Magyarország Kormányának kiemelt nemzetpolitikai célja a magyar közösség támogatása, éljen bárhol szerte a nagyvilágban. Majd utalt arra, hogy az elmúlt száz évben a lévai magyarság különös utat járt be, a jelentős magyarság létszáma megcsappant, de hitében, bizalmában, kitartásában annál kevésbé. „Ez bizonyítja azt, hogy amikor Lévára jövök, mindig valamilyen felújításról, építésről és közösség formálásáról van szó, döntésekről hallunk, vagy új épületeket adunk át. Ez az erő, amely ebben a lévai magyar közösségben jelentkezik, azt biztosítja a jövőt. Bízom abban, hogy száz év múlva hasonló körülmények között egy újabb ünnepség keretében ünneplik meg a magyarságot a magyar közösség nyelvhatárán, szórványban, Léván” – mondta Kiss Balázs nagykövetségi titkár.

A köszöntő beszédek után a gimnázium diákjainak műsora következett, majd az istentisztelet Fazekas László püspök áldásával zárult.

A templomi közösség ezt követően átvonult a pár száz méterre lévő kollégium épületéhez, ahol először az udvaron Fazekas László püspök, Kassai Gyula esperes, lévai lelkipásztor, Vitézné Deák Katalin, a BGA igazgatója és Andruskó Csilla, a gyülekezet gondnoka közösen helyezte el az időkapszulát a márványból készül talapzaton álló nyitott Bibliában.

A kollégium főbejárata előtt pedig annak átadása előtt szalagátvágásra került sor Fazekas László püspök, Kassai Gyula esperes, lévai lelkipásztor, Vitézné Deák Katalin, a BGA igazgatója, Kiss Beáta gimnáziumi igazgató és Kiss Balázs nagykövetségi titkár közreműködésével. Az alkalom Kassainé Mártha Tímea lelkipásztor záró imádságával és Fazekas László püspök áldásával ért végét.

Az érdeklődők megtekinthették a kollégiumot és a barsi egyházmegye gyülekezeteit bemutató vándorkiállítást.

A hálaadó ünnepi istentiszteleten készült felvétel itt hallgatható meg.

A bölcsődével kapcsolatos írásunk itt olvasható.

Reformata, Iski Ibolya

Fotó: Iski Ibolya, Pásztor Péter