Nem ez volt az első alkalom, hogy a szokásos liturgiától eltérő, egy kicsit kötetlenebb és közvetlenebb istentiszteletre hívogassa délután három órára az egyházmegye a gyülekezetek fiataljait, beleértve az időseket is, amelyen a közös énekeket nem orgona kíséri, hanem különféle hangszereket megszólaltató zenekar. Ezúttal Langschadl István, a Pozsonyi Református Egyházmegyében szolgáló Galilea ifjúsági csoport vezetője, padány-bögellői lelkipásztor meghívásának eleget téve a Zempléni Református Egyházmegyéből érkező BuckaBand dicsőítő zenekart szolgáltatta a zenei részt.

Bevezető gondolatai után igehirdetésének alapjául a Bibliának egy kevésbé ismert és magyarázott történetét, az 1 Sám 24 részét választotta, amelyben Dávid ismét megkíméli az őt üldöző Saul király életét. Választásával kapcsolatban kérdésünkre elmondta, évekkel ezelőtt zsoltárokat olvasva tudatosan kereste azokat, amelyek Dávid egy-egy élethelyzetében születtek.

„Nagyon megtetszett ennek a két helyzetnek az összehasonlítása. Ráadásul elolvasva a történetet, amikor Dávid Saul elől egy barlangban bujdosik, illetve az erre az élményére írt zsoltárt, összehasonlítva a kettőt, nagyon éreztem a különbséget, holott ugyanarról a megtapasztalásról szólnak. Ebből kitűnik, hogy ugyanannak az eseménynek van egy felszínes része és mélyebb megélése is. A történet arról szól, hogy Dávidnak alkalma volna Saul királyt megölni, s így átvehetné idő előtt a hatalmát és elfoglalhatná a trónt. Ő azonban mégsem teszi meg. A döntési kényszerhelyzetében imádkozik, magába száll, miközben emberri is úgy néznek rá, mint egy vezetőre, s bíztatják is, elérkezett az alkalom: használja ki, ölje meg Sault. Dávid viszont nem enged a nyomásnak, hanem az Úr szerinti jót választja. Manapság nagyon megérint bennünket az a fajta kísértés, hogy csak az jó, ami nekünk jó. Ami a saját vágyunk, azt elégítsük ki saját hasznunkat keresve. Sőt, mi keresztyének erre rá is tudjuk mondani, hogy amit mi akarunk, az Isten akarata. Holott ellenkezőképpen kellene erre néznünk: azt keresni, ami Isten szerint jó, mi pedig igazítsuk az ő szavához, tanításához az életünket” – fogalmaz a lelkipásztor.

Langschadl István lelkipásztor

Langschadl István magyarázatként még hozzáfűzi, Dávid valójában nehéz döntés előtt állt, hogy mit tegyen a barlangban lévő Saullal. Ezt igazolja a történetre kapcsolódó zsoltár is, amelyből kitűnik, hogy mennyire magányosnak érezte magát vezetőként, döntésben lévő emberként ebben a helyzetben. Dávid számára a barlang bezártságot is jelentett egy döntés előtti feszültségben, de amint eszébe jut, hogy mi volna az Isten szerinti jó, akkor rá tud lépni a helyes útra. Ami ugyanis végül kézenfekvő lett volna a számára, vagyis Saul megölése, de mégsem teszi meg, hanem életben hagyja. Döntésén ott van Isten áldása, mert rövidesen övé lesz a trón – magyarázza a történet üzenetét.

„Nagyon meggazdagító az ilyen találkozás, amikor szolgálattevők érkeznek hozzánk, hiszen látjuk, tapasztaljuk, másutt is élnek hozzánk hasonlók, akik ugyanúgy szeretik az Urat, dicsőítik Őt és keresik az útját. Legutóbb a pozsonyi egyházmegye fiataljaival a Galilea szervezésében részt vettünk a Kárpát- medencei Ifjúsági Imaéjjelen Perbenyikben, ahol találkozhattak a BuckaBanddal, bár akkor már biztosak voltunk abban, hogy november elején vendégül látjuk őket. Azt tapasztalom ezekben az ifjúsági közösségekben, hogy nagyon pozitív az összehasonlítás. A mi együttesünkben zenélő fiataljaink meg is jegyezték, hogy ők jobbak, mint mi, de tanuljuk el tőlük. Nem irigykedve, hanem inkább ilyen szent irigységgel néznek rájuk.”

A padsorokban szép számban ültek fiatalok is, de mint mondja, nehéz megmondani, hogy egy ilyen „különleges alkalom” jobban megszólítja-e az egyházmegye fiataljait, hiszen egyházmegyei zenés istentiszteletként hirdették meg, ahová mindenkit vártak korosztálytól függetlenül, ugyanakkor erre kapcsolták rá az ifjúsági istentiszteletüket is.

„Nagymegyeren délelőtt is szolgált a BuckaBand az istentiszteleten, talán oda is elmentek néhányan. Ugyanakkor az a tapasztalatunk, hogy ha Dunaszerdahelyre hirdetjük meg az ifjúsági istentiszteletet, vagy bármilyen más alkalmunkat, akkor többen vagyunk, valószínűleg azért is, mert ide könnyebb eljutni, mint máshová.”

Böszörményi Tamás és Kiss Miklós

A közel jó egy órát kitevő istentiszteleten a BuckaBand szolgáltatta az igehirdetés előtt, közben és azt követően a zenei részt, illetve némi felvezetést is adtak egy-egy dicsőítő énekhez. Böszörményi Tamás, a dicsőítő zenekar vezetője, a nagykövesdi gyülekezet lelkipásztora a Galilea ifjúsági csoporttal való együttműködésükkel kapcsolatban elmondta, hogy hozzájuk hasonlóan, ők is egy missziói tevékenységet folytatnak az egyházmegyéjükben.

„Fiatalokat hívnak megtérésre, s ehhez több lelkipásztor hozzá teszi a saját erőforrását: tudását és látását. A fiataloknak havi rendszerességgel szerveznek ifjúsági istentiszteleteket. Mi ugyanezt tesszük a zempléni egyházmegyében, Buckaifi néven, csak mi gyakrabban találkozunk. Negyedik éve kéthetente vannak alkalmaink. Mi pedig, a lelkészekkel és fiatalokkal alkotta BuckaBand zenekarral szolgálunk ebben az ifjúsági misszióban. Együttműködik a két ifjúsági csoport, követjük egymás tevékenységét, ennek is köszönhető, hogy Dunaszerdahelyre meghívtak bennünket zenélni, amit inkább kántorkodásnak mondanék” – magyarázta.

Kiss Lili és Kendi Csaba BuckaBand zenekar, háttérben Langschadl István és Nagy László

Emlékeztetett arra, hogy Langschadl Istvánnal már régóta ismerik egymást, hiszen korábban a zempléni egyházmegyében a kiskövesdi gyülekezet lelkipásztoraként szolgált, ő pedig a szomszédos, Nagykövesden. Szorosan összefüggött a látásuk, a missziós lelkületük a fiatalok megszólításával kapcsolatban, amire közösen próbálták megtalálni a válaszokat. Amikor a pozsonyi egyházmegyébe került, akkor is tartották egymással a kapcsolatot, beleértve az ÉlesztŐ-k, tinitáborok szervezését is.

„Megvan az átjárás a két ifjúsági misszió között: szükség szerint kiegészítjük, illetve erősítjük szolgálattevőinkkel a táborokat. A legutóbbi imaéjjelt is közösen éltük meg a Buckafi és a perbenyiki gyülekezet szervezésében. Mivel Istvánt hívtuk meg főelőadónak, hozott magával egy busznyi ifist is. Így az itteni fiataloknak lehetőségük nyílt belekóstolni abba a lelkiségbe, amit a mi ifjúsági közegünk nyújt. Az imaéjjel szervezésekor merült fel annak a lehetősége, hogy mi pedig eljöhetnénk és biztosítanánk a zenei részét egy egyházmegyei alkalomként meghirdetett zenés istentiszteletnek” – idézte fel a meghívás hátterét. A lelkész úgy látja, nincs nagy különbség a két, a nyugati és keleti lelkiség között, mégis úgy véli, fontos, hogy a fiatalok lássák, másutt is vannak erős ifjúsági körök több lelkész vezetésével, ami megerősítő lehet a számukra.

BuckaBand zenekar

A zenekar másik tagja, Kiss Miklós örösi lelkipásztor, aki egyben a Firesz elnöke is, elárulja, hogy ez a mostani alkalom egy hosszabb „zenei turnéjuknak” az egyik része. A reformáció előtti héten elég sűrű volt a programjuk, szinte minden napra esett egy közös szolgálatuk, hiszen több gyülekezetben zenéltek különféle tartalmú alkalmakon. Ezekre igyekeznek a repertoárjukból úgy összeválogatni az énekeiket, hogy azok méltóak legyenek az adott rendezvényhez.

„Más énekeket választunk az evangelizációs alkalmakra, másokat egy csendesnapra, illetve az imádságosabb, meditatívabb összejövetelekre. Így készültünk erre a mai napra is, hogy megfelelő énekekkel érkezzünk. Két gyülekezetben szolgáltunk. A dunaszerdahelyi alkalom előtt a délelőtt folyamán Nagymegyeren gazdagítottuk az istentiszteletet zenénkkel. Előtte kiválasztjuk az énekeket, próbálunk, kéthetente a Buckaifiken zenélünk együtt, mindezek részét képezik a készülésnek” – avat be a felkészülés részleteibe a lelkipásztor.

Mint mondja, a dicsőítő énekekkel az volt a szándékuk, hogy azokat megismertessék a gyülekezeti tagokkal, s megszerettessék velük ezt a műfajt. „Sokszor nem is tudunk mit kezdeni a dicsőítéssel, sokan nem értik, hogy miben különbözik a gyülekezeti énekektől, hiszen akkor is Istent dicsőítjük. A dicsőítő zene elsődleges célja Isten dicsérete. Részünkről az a megközelítés, hogy énekelt imádságokkal hogyan közelíthetünk együtt az Úristenhez. Amit mi nyújtunk az nem koncert, hanem egyfajta kántori szolgálat. Próbáljuk vezetni felvezető gondolatokkal is a közös éneklést”.

Ehhez pedig különféle hangszereket használnak: basszus- és elektroakusztikus gitárt, billentyűt, a „dobozos dobot”, a cajont.  A zenekaruk felállása változó, attól függően, hogy az adott meghívásnak ki mindenki tud eleget tenni, ráér-e akkor. Most is egy kicsit lerobbanva érkeztek a vasárnapi szolgálatukra. Az egyik énekesük betegség miatt nem tudott eljönni, így a szólam rá eső részét egymás között osztották szét. 

Nagy László, a Galilea zenésze

Kiss Miklós nem titkolja azt sem, hogy vannak, akik meglepődnek azon, hogy másfajta tempóban, ritmusban, típusban és hangszerelésben hallja azokat az énekeket, amelyeket egykor orgonán kísérve tanult meg. Akiknek ismerősek a dallamok vagy a szövegek akár gyerek- vagy ifitáborokból, azok könnyebben bekapcsolódnak az éneklésbe.

„Általában olyan ének hangzanak el tőlünk, amelyeknek mind a szövege, mind a dallama könnyen követhető, elsajátítható. Ezekhez párosulnak az ismétlődő szövegek, dallamok, holott ettől többen irtóznak. Mivel közösen énekeljük az imádságot, ezért nem gond, ha megismételjük valamelyik sorát, így tanítva meg azoknak, akiknek kevésbé ismerős” – magyarázza.

A zenés istentisztelet után egy közös fotó is készült a Galileásokkal és a BuckaBand dicsőítő zenekar tagjaival.

Iski Ibolya

Fotó: Iski Ibolya, Gríger Krisztina