Ézs 29 és ApCsel 15,22–35 (ÚSZ) „Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak" (31). Jó hírt, örömhírt hirdet a keresztyén ember. Mégis, olykor nagyon tud fájni az ige szava és üzenete. De nem szabad elcsüggedni, sőt örülni kell, ha az ige megsebez! Mert csak azok számíthatnak jobbulásra, akik nem térnek ki az ige metsző és gyógyító igazsága elől. Ennél sokkal fájóbb, ha valaki ellenáll az ige erejének, és csak olyasmit visz haza magával a közösségi igei alkalomról, amely lágy, puha és nem bántó. Az ilyen a jó hírtől megfosztja magát. Ezáltal maga sem lesz képes örömhírt közölni másokkal. Megmarad régi állapotában. Márpedig, aki az evangéliumot akarja hirdetni, előbb a mennyei orvos, Jézus rendelőjében kell járnia.
Fohász: Uram! Hányszor hitegettem magam és toltam el áldásaidat ekképpen: én jó vagyok, nincs semmi fogyatkozásom. Belátom, semmire sem jutottam a magam igazságával, Nélküled. Fogyatkozásaimat nem takargatom többé. Szeretnék jó hírt hallani, és jó hírt vinni Rólad másoknak! Taníts alázatra! Ámen.