2Sám 15 és 1Kor 11,17–34
 (ÚSZ) „Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze" (17). Az apostol korholja a korinthusi gyülekezetet. A gond abból fakadt, hogy a közös étkezések csak látszólag működtek, mivel ebben is megmutatkoztak a társadalmi különbségek. Sőt, a feddésre még komolyabb okot szolgáltatott, hogy a gazdagok saját lakomájukként tekintettek az úrvacsorára. Ezért is tartja fontosnak az apostol az úrvacsora szereztetésének felidézését, mert ehhez tudja mérni a gyülekezet a gyakorlatát. Biztatja is őket, hogy vizsgálják meg magukat, hogy miként élnek a kenyérrel és a pohárral, amely lelki táplálékukként, hitük megerősítésére adatott. Azért, hogy összekapcsoljon Urunkkal és egymással, nem pedig azért, hogy elválasszon és a szakadásokat munkálja.

Fohász: Úr Jézus Krisztus! Hálát adok megtört testedért és kiontott véredért, e drága áron történt megváltásomért. Köszönöm, hogy ennek bizonyosságában újra és újra megerősítesz. Köszönöm az úrvacsora ajándékát, köszönök minden egyes alkalmat, amikor élhetek vele, és hálaadással vehetem magamhoz tested és véred jegyeit. Ámen.