1Sám 28 és Róm 15,14–33
 (ÚSZ) „Jónak látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek" (26). Manapság sokat elmond egy ember Istennel való kapcsolatáról, hogy miként bánik a pénzével. Mert a pénz olyan bálványisten, amely a legügyesebben tereli el magáról a figyelmet. A legritkábban szokták kapzsinak tartani magukat az emberek. Mindez a makedónok és akhájok gyűjtéséről jutott eszembe, akik megsegítették a jeruzsálemi gyülekezetet. Számukra a pénz a segítség eszköze. Az apostol szépen írja, hogy a lelkiek és anyagiak elválaszthatatlanul összefüggnek. Erről pedig az jut az eszembe, hogy ma is ugyanaz a Lélek cselekszik, akit ebben az igében felismerünk. Tavaly jelentős pályázatot adott be gyülekezetünk, a másik pályázó gyülekezet azonban – ismerve helyzetünket és Jézus gazdagságát – testvériesen átadta nekünk a lehetőséget. Minden jótettet csak jézusi mértékkel mérhetünk!

Fohász: Uram, őrizz meg a pénz bálványától. Ne engedj se sóvárogni se aggódni miatta. Add, hogy mindig lássam azt a pénzösszeget, amelye nálam teszel le, de másnak szánsz. Legyen úgy, hogy oda is tudjam adni, ahova kell. Erősítsd bennem a tized fizetésének gyakorlatát. Mindent Tőled kaptam, Uram, ami jó és üdvös nekem, hadd fizessem ki hálám adóját. Ámen.