Megemlékezés és tisztelgés Magyarbődön

2023. március 13., hétfő

Már több mint harminc éve hagyomány, hogy március tizenötödikéhez legközelebb álló vasárnapon emlékünnepet tartanak Magyarbődön, megemlékezve az 1848-49-es évek eseményeire, a magyar forradalom és szabadságharc dicső és áldozatos napjaira. Nem volt ez másként az idén sem. A 175. évforduló alkalmából a református templom ismét megtelt emlékezőkkel.

Az  ünnepi istentiszteletet Orémus Zoltán, az abaúj-tornai egyházmegye esperese vezette. Isten Igéjét Pásztor Gyula, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára és akadémiai lelkésze hirdette.

A 89. zsoltár válogatott versei alapján rámutatott Isten kegyelmes tetteire, amelyeket a zsoltáríró elődei, illetve ő maga is megtapasztalt és megélt. Igei üzenetében kihangsúlyozta, hogy bizonyára voltak és még lesznek olyan események, kudarcok, terhek, fájdalmak, veszteségek az életünkben, amelyeket az emberi értelem nem tud befogadni, megérteni, mindazonáltal azonban érvényes az, amit Jeremiás siralmaiban olvasunk:

 „Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét. Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az ÚRban! Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!“ (JSir 3, 16-23).

Nemcsak a zsoltáros emlékezik vissza az Úr kegyelmes, csodálatos tetteire, aki bizonyára úgy érzi, hogy most rajta a sor, hogy újra megfogalmazza, újra megénekelje mindezeket, hanem mi magunk is. Feladatunk, küldetésünk, hogy visszaemlékezzünk, megfogalmazzuk és hirdessük nemzedékről nemzedékre az Úr kegyelmes tetteit, az Ő hűségét, szeretetét és irgalmát az Őt követők iránt – hangsúlyozta Pásztor Gyula.

Az igehirdetést követően a Kassai Magyar Református Egyházközség kórusa, a Laudate Dominum előadásában hangzott el a Szent vagy örökké, Atya Úr Isten kezdetű dicséret, illetve Petőfi Sándor Nemzeti dal című versének feldolgozása.

A himnusz eléneklése után Orémus Zoltán esperes a templomkertben, a Magyarbődön 1848-tól 1861-ig szolgált Balla József sírjánál méltatta a lelkipásztor hős tettét, aki a tiltás ellenére eltemette az elesett honvéd katonákat. Sírjára a 23. zsoltár éneklése alatt koszorúkat helyeztek el.

A megemlékezés a református temetőben folytatódott, hol a kopjafa köré gyülekezve Dienes Dénes, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára ünnepi beszédében a mai kor ármánykodásaira figyelmeztetett, rámutatva a hagyományok megölésére és eltörlésére, s a világ azon igyekezetére, hogy az ember ne tartozzon semmiféle közösséghez, mert így könnyebben irányítható.

„A hagyomány összehoz embereket, visszatekint, a múltba néz, emlékeztet a kultúrára, ugyanakkor a hagyományon keresztül, ha egy közösséghez tartozunk, a jövőt is építjük. Egy olyan jövőt, mely tanult a múlt hibáiból. Mindemellett nem szabad elfeledkezni azokról az áldozatokról sem, amelyeket a múltban élő közösségek hoztak a jövő érdekében. Ma mindenkinek joga van, akkor a magyar nemesség lemondott a jogairól. Ma fogyasztani szeretünk, akkor áldozatot hoztak, ma nem szeretünk, nem akarunk áldozatot hozni. Éppen ezért újra és újra vissza kell emlékeznünk, nem szabad megfeledkezünk az őseink áldozatos életéről, illetve nekünk is meg kell tanulnunk áldozatot hozni” – emelte ki beszédében Dienes Dénes.

A megemlékezést színesítette a kassai Őszirózsa hagyományőrző éneklőcsoport előadása. A Laudate Domino kórus énekszolgálata alatt az emlékezők koszorúkat helyeztek el a kopjafánál.

Az esemény végén Pavol Azari helyi polgármester szólt a megjelentekhez, akik számára a Magyarbődi Református Egyházközség tagjai a művelődési házban készítettek szeretetvendégséget.

Hálásak vagyunk mindenható és kegyelmes Istenünknek, hogy ismét visszatekinthettünk a múltba, az Ő kegyelmes tetteire, hűségére!

Kép és szöveg: Széles Jákób

II, Reformata

események továbbiak →