2Krón 33 és 1Thessz 4,9–12
(ÚSZ) „Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek" (11). Ha a szeretetben meggazdagodtunk, és igyekszünk Istennek tetsző módon élni, példává lenni, akkor jöhet a harmadik szint: csendesen tenni a magunk dolgát. Bátor megfogalmazás ez a korabeli társadalmi feszültségek között és a hit születésének forradalmi lendületében. Szembemenni a korszellemmel, szembemenni a hitbeli elvárásokkal ma sem egyszerű. Szelíden és alázattal végezni a magunk dolgát... Nem másokra figyelve, hanem az Úrtól való felhatalmazás és az előtte való felelősség szerint élni... Ez bátor és szokatlan dolog ma is. Tudunk-e látványos mellveregetés, vagy örökös panaszkodás nélkül élni és munkálkodni? Csendben – a hit bizonyosságával, az Úr jótetszésének nyugalmával. Éljünk mi is a csend erejében!

Fohász: Uram! Köszönöm, hogy van dolgom az életben, hogy van feladatom, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Segíts, hogy a hencegésem és dicsekvésem, de a panaszkodásom és elégedetlenkedésem is csendesedjen! Hadd tudjam a Te dicsőségedre és embertársaim javára csendesen tenni a magam dolgát! Ámen.