1Krón 21,1–13 és Mk 3,1–6
(ÚSZ) „Nyújtsd ki a kezedet" (5)! Jézus ellenfeleit elvakítja lelki sötétségük, észre sem veszik hogyan történt a gyógyítás. Egyrészt, Jézus meg sem érinti a sorvadt kezű embert. Másrészt, a beteg csupán kinyújtotta kezét. Hát már az is baj, ha megmozdulok istentisztelet közben; ha más testtartásban imádkozom, mint a megszokott; ha egyszerű és kényelmes öltözékben megyek istentiszteletre, hogy ne azon járjon az eszem, hogy itt szűk, meg ott laza, és ne a lényegre figyeljek? Ilyen merev és szigorú légkörben jobb, ha senki sem lesz rosszul Isten házában, mert nem garantált a segítség. Isten óvjon egy ilyen közösségtől! A nyugalom napja tehát nem béklyó, hanem lehetőség a krisztusi szeretet megélésére, amikor az Úr felnyitja szemünket a szükségben szenvedőkre, és kinyújtja sorvadt kezeinket mások megsegítésére. Amúgy is: nem gyógyulni megyünk a gyülekezetbe?
Fohász: Drága Úr Jézus! Segíts meglátnom és megélnem, hogy a Te napod, a nyugalom napja a nyitás napja, nem pedig az elzárkózásé. Nyisd meg szívemet mindenkor szavaidra és tetteidre, hogy megnyílhassak a testi-lelki szükségben szenvedők felé is. Ámen.