1Móz 43 és 2Kor 10,12–18
(ÚSZ) „Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék" (17). Pál itt már másodszor köti a korinthusiak lelkére, hogy egyedül az Úrral érdemes dicsekedni (1Kor 1,31). A gyülekezetnek, úgy tűnik, volt tanulnivalója dicsekvés terén. Mindkét igehely Jeremiás próféta szavaira utal vissza: „Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr" (Jer 9,23). Mindnyájunknak fontos, hogy büszkék lehessünk valamire. Van, aki elért eredményeit emeli piedesztálra, van, aki gyermekeit magasztalja, más pedig megszerzett javait mutogatja. Vajon hány ember dicsekszik Jézussal? Hányan vagyunk büszkék arra, hogy keresztyének vagyunk? Mert lehorgasztott fejű keresztyént ismerünk sokat, de az meg épp nem vonzó. Merjünk emelt fővel dicsekedni az Úrral, mint akik kiváltságos kegyeltjei lehetünk, és mint akik ismerik Uruk fenséges voltát!
Fohász: Hála és dicsőség Neked, Uram, hogy Hozzád tartozhatom, és ismerhetem mérhetetlen nagyságodat. Taníts bölcsen forgolódni a világban, hogy se meghunyászkodott, se elbizakodott ne legyek. Csak Veled akarok dicsekedni! Ámen.