Mi vagy ki lesz velünk?

„Már csaknem két évtizedre nyúlik vissza közös szolgálatunk egyházunk vezető testületeiben. Ezen időszak alatt nagyon sok mindenben kellett véleményt cserélni, nézetet egyeztetni és döntéseket hozni. A közösen megvívott harcok testvérileg és barátilag is közelebb hoztak bennünket egymáshoz. Mindannyian tudjuk, hogy mennyire nehéz sokszor megfelelően látni és értékelni a felmerülő nehézségeket, a megoldásra váró feladatokat. Meg vagyok viszont győződve arról, hogy életetekkel és szolgálatotokkal Isten dicsőségét és az egyházunk javát kerestétek eddig is és ezután is“ – írja a tizenkét évig az egyház élén álló Fazekas László emeritus püspök idézve Pál apostol Timóteusnak írt levelének aktuális üzenetét is: „…ha valaki püspökségre törekszik, szép feladatra vágyik." (1Tim 3,1), de hozzáteszi: „Bennetek nem volt ilyen törekvés, hisz beszélgetéseinkből ez kiderült, azonban mindegyikőtöket fűt az az indulat, hogy Krisztus földi egyházában „minden ékesen és jó rendben történjék” (1Kor 14,40).

Fazekas László ünnepi gondolatait azonban azzal folytatta, hogy a világban zajló események arra engednek következtetni, nagyon nehéz időszak jön az egyház és a keresztyének életére. Komoly hitpróbák következnek, amelyekre fel kell készülni, s ezért, mint a püspöki tisztről leköszönt idősebb szolgálattevőként az új szolgálattevők beiktatása alkalmával azt kívánta, hogy Isten adjon számukra tiszta, igei látást az igaz hit megvallásához, bátorságot az Isten elrendelt akaratának kinyilvánításáhozaz, valamint az „erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1,7a), a szolgálatuk és a rájuk nehezedő terhek elhordozásához pedig kitartást. Köszöntését azzal zárta, hogy a harcukban támaszként igyekszik tapasztalataival és meglátásaival mellettük állni, értük imádkozni, és segíteni a hit szép harcának megvívásában és a Krisztus evangéliumának minden körülmények közötti hirdettetésében sokak megtérésére és üdvösségére.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg köszöntőjében Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának korábbi világi elnöke is: „Olyan időszakban –  Európa és az egész világ mélységesen mély erkölcsi válásága közben – kezdik meg és reménységünk szerint eredményesen végzik majd tevékenységüket, amikor kimondhatatlanul nagy szükség van a krisztusi szellemben történő iránymutatásra, keresztyén példaadásra, Isten országának építésére. A nehézségek láttán gyakran felmerül a kérdés: Mi lesz velünk? Legyen szabad úgy módosítanom ezt a kérdést: Ki lesz velünk? Így már könnyebb lesz megtalálnunk a választ erre a valóban égetően fontos kérdésre Krisztus Urunk missziós parancsának zárómondatában: És ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28, 20b.)“ – fogalmazta meg reménységét Huszár Pál, aki azt kérte, hogy a püspök és a főgondnok szolgálatát Isten megtartó kegyelme és áldó szeretete kísérje minden napon.

Ne lankadjunk, hanem fogjunk össze

„Kárpát-medencei magyarságunk a történelem során számtalanszor átélte már a honfitársainktól való elszakítottság állapotát. Mégis félelmetes volt újra megtapasztalni, hogy a láthatatlan ellenséggel való küzdelem ismét határokat húzott közénk. Hálásak lehetünk, hogy – Isten gondviselő kegyelméből – oly’ sok próbatétel után a mai napon végre együtt élhetjük át az újrakezdés örömét. Hadd hozzam a gyülekezet elé a Heidelbergi Káté 28. kérdését, amely így szól: „Mit használ nekünk Isten teremtő munkájának és gondviselésének ismerete?” Ez a kérdés különösen is aktuális volt a világjárvány több mint egy éves időszakában, amely sokaknak magányt, elkeseredést, kilátástalanságot hozott magával. A válasz egyszerűen, mégis lényegre törően így hangzik: „Azt, hogy ha baj ér, türelmesek, ha jó dolgunk van, hálásak vagyunk, a jövőre nézve pedig bízunk a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban” – olvasható Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár levelében, majd azzal a folytatja, hogy ezekben a nehéz időkben, ezzel a türelemmel és bizalommal vártuk ki a talpra állás, az újbóli megerősödés idejét. Igaz ez a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház életére is, hiszen éppen 2020-ban került sor a tisztújításra, melynek eredményeképpen 12 év után most új püspök kezdi meg szolgálatát. Hozzáteszi: Géresi Róbert célja nem lehet más, mint folytatni azt az építkezést, amelynek püspökhelyettesként és lelkészi főjegyzőként Fazekas László püspök mellett is részese lehetett. Az elvégzett munka gyümölcsei már most is látszanak – hangsúlyozta Dr. Fürjes Zoltán, majd Magyarország Kormánya nevében köszönetét és nagyrabecsülését fejezte ki Fazekas László emeritus püspöknek a több mint egy évtizedes szolgálatáért, és gratulált a közelmúltban kapott Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetéshez.„Itt, Felvidéken nemcsak a református, hanem a teljes magyar közösségért tett erőfeszítéseiért sem győzünk elég hálásnak lenni. Az elmúlt években a külhoni egyházak hitből fakadó, társadalmilag is fontos közösségépítő munkájához az anyaország igyekezett minden segítséget megadni. Ennek köszönhetően megerősödtek a felvidéki református egyházközségek, javultak a lelkipásztorok munkakörülményei, szépültek a templomok és fejlődtek az oktatási intézmények. Bizonyos vagyok afelől, hogy a megkezdett munkát Géresi Róbert főtiszteletű úrral is tudjuk folytatni felvidéki hittestvéreink javára. Már most is példaként tekinthetünk rá abban az egyházi és társadalmi hivatásban, amit a szlovákiai magyarságért végzett. Jó reménységgel nézek az együttműködés elé és arra buzdítok mindenkit, hogy hordozzuk őt imádságban, ahogyan Pál apostol is mondja: „[…] tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, […].” (1Tim 2, 1-2)“ – fogalmazott a helyettes államtitkár.

Levelében kitért arra is, hogy a nemzet határok fölötti újraegyesítésének szimbolikus kifejeződéseként a magyar választók bizalmából 2010 óta több mint 3000 templom felújítását és 130-nál is több új templom építését tudta támogatni a magyar kormány a Kárpát-medence magyarok lakta területein. Az idén elfogadott Magyar Templom felújítási Program keretében pedig 1800 templom újulhat meg: 1400 határon innen, 400 pedig határon túl. Ennek keretében a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 25 temploma születhet újjá 243 millió forintból, de emellett továbbra is támogatni kívánják az egyházi köznevelési és szociális intézményeket, a közösségi terek megújítását és a közösségi programok megtartását.

„A magyar állam – fontos szövetségesként – továbbra is számít a hívő közösségekre. Szövetségesként abban a munkában, mellyel nemzetünket meg kívánjuk újítani. Bár a magyar nemzet szellemi és lelki megújításában jelentős eredményeket sikerült elérnünk 2010 óta, teendőnk van még bőven. Hiszen egy olyan küzdelemnek lehetünk szemtanúi, melyben kétféle szellemi törvény áll egymással szemben: az alkotás és a rombolás; a szeretet és a gyűlölet; a lélek és a lélektelenség. Nap mint nap megtapasztaljuk, hogy a rombolás erői megkérdőjelezik a családról, nemzetről, hitről alkotott felfogásunkat. Mi azonban ne lankadjunk, hanem fogjunk össze, és a rombolással szemben – lehetőségeink szerint – építsük közösen a keresztyén közösségeket lelkileg és fizikailag egyaránt. Legfőképpen pedig tekintsünk a Teremtőre, mert – ahogyan a Heidelbergi Káté már idézett 28. kérdés-felelete folytatódik – „[…] Tudjuk, hogy senki és semmi nem szakíthat el minket az ő szeretetétől, mert minden teremtmény annyira a kezében van, hogy akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat” – ezzel a bizalommal és reménységgel zárta Géresi Róbert püspöknek szánt sorait Dr. Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár.

Többet kaptunk, mint reméltünk

Isten meggazdagító áldását kérte a beiktatott szolgálattevőkre az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke Lizik Zoltán és főgondnoka Demeter Zsolt, akik sajnálatukat fejezték ki, hogy az utazás nehézsége miatt csak lélekben és imádságban tudnak együtt lenni az ünneplőkkel: „A Te kezedben van mindeneknek a felmagasztaltatása és megerősíttetése. Most azért, óh mi Istenünk, vallást teszünk előtted és dicsérjük a Te dicsőséges nevedet!” (1Kr 29,12-13) Mily kedves azt olvasni, hogy együtt lakozhatnak az atyafiak, a testvérek és egymás segítségére lehetnek. Ez nagyon nemes dolog“ – áll a levélben, amely azzal folytatódik, ki gondolta volna, hogy majd megadatik: örülni egymásnak és ünnepelni a mi drága Istenünk jóságát. Megint többet kaptunk, mint hittünk és reméltünk. Az Úr megszégyenít minket“. A levél aláírói nem titkolták azt sem, hogy szerettek volna teljes létszámban eljönni Rimaszombatba és személyesen átadni az Amerikai Magyar Református Egyház közösségének köszöntését, de reményüket fejezték ki, hogy amint alkalmuk lesz rá, élni fognak a lehetőséggel. „Szívünk együtt örül veletek, legyetek boldogok és áldottjai az Úrnak!“Próbatétel vár ránk

„Isten ajándéka, hogy igéjének hirdetéséről évszázadok óta töretlenül gondoskodik egyházainkban – ez az ige tartott meg mindnyájunkat megrendítő történelmi traumáink között is. Ezért ez a mai nap sem csupán egy jelentős egyházszervezeti aktus, hanem a megtartó igének és kegyelemnek az ünneplése is, amely ma is megbízhatóbban igazít el minket életünk minden dolgában és igazít egymás mellé testvéri közösségben, mint e világ minden bölcsessége, megfontolása vagy ránk nehezedő nyomása“ – ezekkel a gondolatokkal kezdte sorait Korányi András, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerület püspökhelyettese, majd rámutatott arra, hogy ismét emberpróbáló idők köszöntöttek ránk. Látjuk és halljuk a kitörni készülő vihar kétségtelen jeleit a fejünk felett éppúgy, mint emberi-társadalmi környezetünkben. Tudjuk, hogy mind e világi keresztény értékrendünkben, mind az örök életre vezető keresztény hitünkben olyan próbatétel vár ránk, amely megszaggathatja egyházi és hittestvéri közösségeinket is.

„Közös ünneplésünknek, induló szolgálatotokért való közös imádságunknak ezért ma különös súlya és elkötelezése van ezen az iktatási istentiszteleten. Ma egymás mellett állunk és együtt imádkozunk, hogy jó szolgálatban legyen részetek (1Tim 3,1) – hogy a Kárpát-medencei magyar protestantizmus Istentől kapott ajándékait megőrizhessétek, a felekezetközi keresztény közösség hitvalló összetartását erősíthessétek, a magyar-szlovák közös élet békességére utat találjatok, s a rátok bízott gyülekezetek növekedjenek az Isten és az emberek előtti kedvességben. Mindezt testvéri szívvel való jelenlétünkkel nemcsak kívánjuk, hanem Veletek együtt vállaljuk is“ -  fogalmazott köszöntőjében Dr. Korányi András, a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerület püspökhelyettese, aki zárszóként   2Kor 13,13-at idézte: Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal, mindnyájunkkal!

Az őrállók felelőssége

Juhász György, a Selye János Egyetem rektora is megfogalmazta gondolatait Géresi Róbert püspökké szentelése alkalmából. „Hivatalának elfoglalásával életének jelentős fordulópontjához ért egyházi és világi személyként egyaránt: A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökeként az egész felvidéki keresztyén közösségünk irányítójává vált. A vezetők szerepe és szolgálata kiemelten fontos, óriási felelősséggel járó feladat, a felvidéki magyar vezetőkre pedig a felelősség hatványozottan hárul! – hívta fel a figyelmet a szerepvállalásra, majd reményét fejezte ki, hogy Géresi Róbert személye garancia lesz arra, hogy a felvidéki református közösségnek olyan pásztora legyen, aki teljes erejéből támogatni és segíteni fogja a rá bízott nyájat, a keresztyén közösséget. A rektor végül arról biztosította a püspököt, hogy az egyetem Református Teológiai Kara a jövőben is minden igyekezetével segíteni fogja a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházat.

„Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” (Ez 3,17). Ezékieli időket élünk, s aki az Úr szolgálatába szegődik, az nem kis feladatot vállal. De az Úr ma is felvértezi az övéit mindazzal, ami a Tőle kapott szent szolgálathoz szükséges. Hiszem, hogy Ti is Jézus Krisztus által elhívott vezetőivé, őrállóivá lettetek Egyházunknak!“ – hangzik Somogyi Alfrédnak, a SJE Református Teológiai Kar dékánjának üzenete, aki az egyházi vezetők nehéz, de szent feladatához hitet, bölcsességet és szeretetet kívánt, valamint azt, hogy csüggedés és megfáradás nélkül tudjanak őrállóként szólni, figyelmeztetni és irányt mutatni! Felhívta a figyelmüket arra is, hogy osszák meg másokkal is mindazt, amit lelki kincsként kaptak az Úrtól. „Tudom, nehéz és embert próbáló szolgálatot vállaltatok. Ezért a parancsolat szavával kérlek, hogy „hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon pihenj meg” (2Móz 23,12). Az élő ige legyen számotokra a feltöltődés forrása és az a hely, ahol a belső békességetek nyugszik! S bár mi úgy látjuk és úgy is mondjuk, hogy vezetőként az egyházunkat szolgáljátok, de lelkünk mélyén valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy ez a szolgálat nem az egyházról, hanem a Szentháromság Istenről, s a mi Megváltónkról, az Úr Jézus Krisztusról szól. Ezért szeretettel helyezem szívetekre azt az igét is, hogy „őt szolgáljátok hűen és feddhetetlenül!” (Józs 24,14) – figyelmeztetett Somogyi Alfréd.

Lévai Attila, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánhelyettese, a Calvin J. Teológiai Akadémia igazgatója Pálóczi Czinke István 1921. október 30-án elhangzott püspöki székfoglaló és lelkészszentelő beszédének egy még ma is aktuális részletével köszöntötte a felszentelt egyházi tisztségviselőket. „Atyámfiai! Kálvinista magyar népem! Mozduljon meg bennetek a lélek és a lelkiismeret. Lássátok meg, hogy bár minden egyházra vár ez a nemzetmentő munka, elsősorban mégis a mi egyházunkra. Mi magyar egyház és népegyház vagyunk, s olyan nagy rendeltetéssel, melynek hű betöltésétől függ nemcsak a magyarság, de a körülöttünk élő keleti népek sorsa is. Nálunk minden erőnek a népből, a ti lelketekből kell kisugárzania. Ha ti beállotok Krisztus aratói közé, ő kérni fogja az Atyát, hogy küldje el az ő Szentlelkét tireátok, amelynek szentséges ereje csudákra képesít, új világot teremt s egybegyűjt majd sok népeket, kik mondván, így énekeljetek: Alleluja! Alleluja!

A Holland Református Egyház Missziós Szervezetének a nevében Rik Lubbers Európáért felelős koordinátor és Diane Palm, a szlovákiai programok vezetője a háromszemélyű egy Isten nevében köszöntötte az egyház új vezetőségét, egyben gratulálva az új püspöknek és főgondnoknak a beiktatásukhoz. „Nagyon örülünk és hálásak vagyunk, hogy ily módon is tovább folytatódik Isten munkája az egyházban. Ebből Isten hűségét is megérthetjük. Imádkozunk azért, hogy az egyház új vezetői elég erőt, szeretetet és bölcsességet kapjanak a felelősségteljes feladatuk elvégzéséhez az egyházban, a szlovák társadalomban és a keresztyének között világszerte. Örülünk az Isten országában végzett közös munka folytatásának” – olvasható ismét megerősítésként a levélben, melynek végén reményüket fejezik ki, hogy amennyiben az utazás nem ütközik akadályokba, akkor keresni fogják a lehetőségét, hogy személyesen még jobban megismerhessék egymást, illetve egyeztessenek az egyház missziói munkájának további támogatásáról, különös tekintettel a cigánymisszióra.

A Németországi Evangélikus-Reformált Egyház Diakóniai Bizottságának vezető lelkészének, Bernd Roter nevében Thomas Fender, a diakóniáért és ökumenéért felelős lelkész gratulált Géresi Róbertnek az új tisztségéhez, a püspöki szolgálathoz, valamint Porubán Ferencnek, a főgondnoki szolgálatához: „Adja meg Isten mindig Önnek azt az erőt, ami ehhez a szolgálathoz szükséges!” – szólt a rövid és tömör bíztatás.

Sóvá és világossággá válni

„A csere és a felemeltetés változást is jelent. Ez érvényes akkor is, ha nagy kihívásokkal kell szembenéznünk. Minden európai egyház nagy változások előtt áll: egyre kisebbek, idősebbek, szegényebbek lesznek. Ma ez az irány. Mivel az egyház a „faluban” marad, szükséges a kreativitás, az új formák meghonosítása és a friss lelkület. A gyorsan változó társadalom azonban elvárja a hagyományos egyháztól az állandóságot és a megbízhatóságot. Ezt a kettőt egyesíteni azonban hatalmas feladat, amellyel mindannyiunknak szembe kell nézni” – írja Walter Schmid, a Heksz vezetője, hozzátéve: Manapság meghatározóvá válik, hogy az evangélium alapfelhívását újra és újra emlékezetünkbe véssük, melyre keresztyénekként kötelezve vagyunk: sóvá és világossággá kell lennünk ebben a világban. Ezt a felhívást nemcsak Szlovákiában kell komolyan venni, hanem nekünk is Svájcban szembe kell néznünk ezzel a kihívással, s mindenkinek azzal a talentummal és lehetőséggel, amit kapott.

Köszönöm a meghívást a X. Zsinat ünnepi megnyitójára Rimaszombatba, amelyről sajnos csak akkor szereztem tudomást, miután július 1-je után hazatértem a nyaralásról, de igy utólagosan is fogadják szeretettel köszöntésemet – olvasható Harm Jan Boiten holland nyugalmazott református lelkipásztor,  a Stichting Jagtspoel Fonds segélyszervezet volt munkatársa levelében. „Áldja meg a jó Isten Géresi Róbert püspököt és Porubán Ferenc főgondnokot helyetteseikkel együtt Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus bölcsességével és erejével, hogy az Ő oltalma alatt szolgáljanak szeretettel és hűséggel szent neve dicsőségére, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház üdvösségére, és híveinek javára.”

„Akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint - ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a prófétak írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére. Az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké! Ámen.” (Róma 16, 25-27) A Svájci Evangélikus Egyház Segélyszervezete számára fontos, hogy partneregyházainkat ebben a felhívásban segítsük. Az egyházak közötti segítséggel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a társadalom peremére szorultak visszataláljanak, a gyülekezeti élet megerősödhessen és hidak épüljenek a partner- és a svájci egyházak között. Az a kapcsolat, mely bennünket évtizedek óta összeköt, nagy érték a kelet és nyugat, Szlovákia és Svájc, valamint a mindenkori társadalom számára. Az idei évben hálaadással tekintünk vissza a HEKS 75 éves fennállására is. Géresi Róbert püspöknek és Porubán Ferenc főgondnoknak kívánunk sok bölcsességet és erőt ahhoz, hogy sóvá és világossággá váljanak, legyenek messze látóak a sokoldalú vezetői feladataikban, bátrak az új kihívásokhoz, valamint mindezekhez belső békességet.

„Habár a Covid-19-járvány – hála Istennek – csillapodni látszik, az utazások továbbra is szigorú korlátozásokhoz vannak kötve, ugyanakkor ott van az felelősség is, hogy ne veszélyeztessük a gyengéket és az oltatlanokat. Gondolatban azonban együtt vagyunk Önökkel a zsinat nyitó istentiszteletén, beiktatásukhoz pedig Isten áldását kívánjuk Önöknek. Ez az ünnepi pillanat két dolgot is magába foglal. Egyrészt Isten ígéretét és annak bizonyítékát, hogy megáldja szolgálatukat és Szentlelke által Önökkel van, másrészt pedig az Önök ígéretét, hogy az evangélium szolgálatát hűségesen és felelősségteljesen végzik egyházukban” - Diakonisches Werk három munkatársának Dr. Thorsten Latzel, Barbara Rudolf és Markus Schaefer nevével jegyzett levél azzal zárul, örülnék annak, ha a baráti és szoros kapcsolat a Rajna-vidéki Evangélikus Egyházzal tovább folytatódna.

A Németországi és Ausztriai Evangélikus Partnersegítség elnök-lelkésze, Ulrich Barniske is levélben köszönte meg az ünnepi eseményre való meghívást, aki háláját fejezte ki azért is, hogy legalább lélekben együtt lehet a megjelentekkel az istentiszteleten. Mint fogalmazott, manapság nem magától értetődő az egymással való találkozás, s egy nagy közösségben együtt dicsérni Istent, az Ő áldását kérni a gyülekezetekre és az egyházra. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt hónapokban mindenki megélte ennek nehézségét, amelyet még sokáig érezni fognak a gyülekezeti közösségekben. Majd kifejtette, hogy a járvánnyal kapcsolatos számos korlátozást sem egyszerűen a várt vagy remélt szabály alapján oldottak fel. „Az Istennel való közösség oltalmáról és öröméről azonban így olvashatunk a herrnhuti testvérgyülekezet 2021. június 26-ra kijelölt napi Igéjéből: „Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!” (Ézsaiás 12,6) A próféta szavai az Izráel Istenével való élet közösségébe hívnak, ezért az ujjongás és a dicsőítés Isten gyülekezetének jellemzőihez tartozik. Ez Lukács evangéliumában is megerősítésre kerül és még inkább megélik: „Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: »Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!«” (Lukács 19,37-38) Ők újra és újra elkezdték a gyülekezetben Istent dicsőíteni. Ez azért volt lehetséges, mert tudták, hogy őket Isten tartotta meg és vezette” – fejtette ki Ulrich Barniske, aki azzal folytatta gondolatait, hogy Isten törődése ma is érvényes. „Gyülekezetként úton vagyunk sokféle adottságainkkal és feladattal. Az Evangélikus Partnersegítség az adományok által több mint 30 evangéliumi egyházban élő testvért támogat Közép- és Kelet-Európában, s mi boldogok vagyunk, hogy ezt az Önök egyházában is megtehetjük. Tudjuk, hogy számíthatunk egymásra ebben a feladatban. Isten vezérelje Önöket, a meghatározott szolgálatokra elhívottakat áldja meg és adjon mindannyiuknak erőt a hitben”.

Štefan Evin, a Testvéregyház (Cirkev bratská) Tanácsának elnöke is gratulált egyházuk püspökének és főgondnokának a szolgálatukba való beiktatásához_ „A nem mindnennapi lelki szolgálathoz, amely egyben kiváltság és terhes felelősség is, kívánunk ehhez Önöknek bölcsességet, felülnézetből való látást, készséges munkatársakat és jó hallgatóságot. Mindenekelőtt azt, hogy Isten legyen bőkezű a kegyelem ajándékaiban, amelyek népének gondviseléséhez szükségeltetnek. A Szentháromság Isten erősítse meg Önöket az öröm és a lelkesedés, de a csalódás és kétségeskedés napjaiban is. Az Úr igéje nyújtson iránymutatást és bizonyosságot, hogy életükben és szolgálatukban megtapasztalhassák a Szentlélek felhatalmazó jelenlétét: Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget! Örüljetek, ti, igazak, az Úrnak, magasztaljátok szent nevét! Zsolt 97, 1-12  

„Ez alkalomból azon meggyőződésemnek adok hangot, hogy az Önök nem könnyű és felelősségteljes küldetésének betöltése során eddig sikeresen ráépítettek elődeik számos nemzedékének üzenetére, azokéra, akik végérvényesen beírták magukat a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház történelmébe. Egyházuk a gazdag hagyománnyal rendelkező történelmi egyházak közé tartozik, de kivételes azon valóság okán is, hogy keresztyén tanításával képes összekötni több nemzetiséget hozzájárulva ezzel egymás kölcsönös megértéséhez és tiszteletéhez“ – fogalmazott levelében Radovan Čikeš, a szlovák kulturális minisztérium egyházügyi osztályának igazgatója, aki kifejezte abbeli reménységét is, hogy a Szlovák Köztársaság és a regisztrált egyházak, köztük a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház közötti kapcsolat az ország minden polgárának javát és hasznát fogja szolgálni.

Ján Hroboň, az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Zólyomi Egyházkerületének püspöke a két egyházi vezetőt eskütételük alkalmából, a Zsoltárok könyve 27. részének 14. versével köszöntötte: Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban! „Oly útra lépnek, amely gyönyörű, de ugyanakkor igényes is. Kihívások és feladatok előtt állnak, amelyek alaposan megpróbálhatják nemcsak hitüket, de az Istennel való kapcsolatukat is“ – figyelmeztetett a püspök, majd azt kivánta az egyház vezetőitől, hogy minden döntésükben, küzdelmükben és igyekezetükben bizalommal várjanak arra az  Úrra, akitől bátorságot és erőt kaphatnak ahhoz, hogy szilárdan megállják a helyüket.

Az új püspököt és főgondnokot köszöntötte Vlastimil Šulgal, a Szlovákiai Ókatolikus Egyház püspöke is. „A mi Urunk kísérje minden lépésüket kegyelmével és bölcsességével. Legyenek mindenkor tudatában annak, hogy a nehéz pillanatokban is, amelyek velejárói ennek a szolgálatnak, a mi Urunk szüntelenül Önökkel lesz, készen arra, hogy Lelkével az Igazság útjára irányítsa határozataikat és lépéseiket. Örülök annak, hogy testvéri egyházi közösségeink az ökumenikus nyitottság szellemében továbbra is együttműködnek és kölcsönösen segítik egymást Isten igéjének igényes hirdetésében“.

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László