Az ünnepi istentiszteleten Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke szolgált igehirdetéssel a református Bibliaolvasó Kalauz által kijelölt igeszakasz alapján (Préd. 5, 17-19). „Rájöttem tehát, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik, iszik és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül, amelyet Isten adott neki. Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és felszerelést is adott ehhez, és megengedi neki, hogy ezt élvezze, gondozza, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének, ez Isten ajándéka” – hangzott az ige.

„Amikor az életünkben nagyon magasan, vagy nagyon mélyen vagyunk, vagy amikor szárnyalunk, és úgy gondoljuk, hogy itt már a határok megszüntek, vagy amikor szorításban vagyunk és nem tudjuk, hogy merre, amikor beletemetkezünk az életünknek valamely helyzetébe, akkor mit mond az emberi bölcsesség: távolság. Ne menj túl közel ahhoz, amiben vagy” – ezzel a gondolattal kezdte igemagyarázatát Balog Zoltán, majd azzal folytatta megismételve, hangsúlyt adva szavainak: akkor ne menj túl közel ahhoz, hanem próbáld meg kívülről nézni. Keress egy olyan perspektivát, ahonnan kívülről láthatod magad, hogy meglásd miben is vagy benne. Ez egy jó és hasznos emberi tanács ugyan, de nehogy valaki azt gondolja, csak ennyi az egész – figyelmeztetett az igehirdető.

Majd arról beszélt, hogy mi most egyszerre vagyunk magasan, a püspökszentelés magasságában, és mélyen a mi hitünknek a gyökereiben. Nekünk nem egyszerűen az emberi bölcsesség szerinti távolgságra van szükségünk: nekünk ennél több van. Amikor a Prédikátor könyvéből a bölcsesség irodalmi szava szól, tudjuk: Isten Igéje szól hozzánk, s nekünk keresztyéneknek, reformátusoknak ez milyen jó.

Elmondta, abban kell segítenünk egymást, hogy Isten életében benne legyünk, s aztán majd tegyünk is érte. Majd jöhet, hogy élvezzük a jót. Ez nem azt jelenti, hogy búfelejtők vagyunk, de meg tudjuk lazítani a nyakkendőt, aztán újra nekiveselkedünk: hogy örüljünk annak, amit Isten adott. Mert amit ő adott egészen belül, az a miénk, az az adomány. S az adományt lehet élvezni, ez az örökségünk.

Róbert, mi a részed? – kérdezte az igehirdető a felszentelés előtt álló püspöktől, majd így folytatta: Neked adatott a stratégiai gondolkodás képessége. Ti építeni akartatok és építettetek is. A kontextusba lássuk a textust, a textusban lássuk a kontextust, a múltunkban lássuk meg a jövőt. Harcolni, építeni kell. Szabad élvezni a munka gyümölcsét. Nem kell kitalálni a varázslást, hogyan vigyük emberek közé Isten Igéjét. Van eszköz! Nem kell különleges dolog, nem kell importálni, nem kell újítani: csak reformálni kell. S elég lesz, hogy azzal éljünk, amit adatott, s Isten megengedi, hogy szívből együtt tudjunk örvendezni. Ehhez azonban Istennek kell tudni örvendeni, s ekkor minden jó adományáért hálát tudunk adni. Azzal kell élni, ami adatott. Először Istennek kell örülni, csak aztán az ajándéknak – mondta igehirdetésében Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke.

Az igei gondolatok, majd a 370. dicséret első versének eléneklése után Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke – akinek a személye által összekapcsolódik Kárpátalja és Felvidék egykori területi és jelenkori lelki egysége – előolvasta az eskü szövegét Géresi Róbert püspöknek és Porubán Ferenc főgondnoknak.

Felszentelés

„Szlovákiai Református Keresztyén Egyház törvényesen megválasztott püspöke/főgondnoka a tisztemhez tartozó kötelességeket híven és lelkiismeretesen teljesítem. Isten Igéjének tiszta hirdetésére, a sákramentumok helyes kiszolgáltatására, az egyházunkhoz tartozók evangéliumi szellemben való tanítására, különösen a gyermekek református keresztyén vallásunkban való nevelésére, a tiszta erkölcs fenntartására, a fegyelemnek egyházunk törvényei szerint való gyakorlására, a szegények, betegek, elhagyatottak gondozására, az egyházmegyék és egyházközségek jólétére és szabályos működésére híven felügyelek. Anyaszentegyházunk törvényes szabadságát, egységét megtartom és megvédem, alkotmányát és törvényeit, valamint a törvényes hatáskörben hozott határozatokat végrehajtom és végre hajtatom, az egyházi hivatali felsőbbség törvényes rendelkezéseinek engedelmeskedem. Mint kormányzó és bíró részre hajlás nélkül, igazságosan, a keresztyén erkölcs figyelembevételével és lelkiismeretesen járok el. Anyaszentegyházunk belső és külső építésében példaképpen elöl járni, jólétéről és virágzásáról minden feladatkörömben gondoskodni törekszem, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy magamat egész életemmel Jézus Krisztus alázatos szolgájának és református keresztyén anyaszentegyházunk hű tagjának bizonyítsam. Isten engem úgy segéljen!”

Felszentelő imádságot mondott Fazekas László emeritus püspök, aki tizenkét évig, két választási ciklusban állt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház élén. Ő volt a sorban az első is, aki áldását adhatta utódjára, Géresi Róbert püspökre (aki püspökhelyettesként szolgált mellette tizenkét éven keresztül) és Porubán Ferenc főgondnokra (ő is ugyanennyi ideig volt főgondnokhelyettes). A sort folytatta a még korábbi előd, az idén 84. életévébe lépett Erdélyi Géza nyugalmazott püspök, aki 1996-2008 között volt az egyház vezetője. A térdeplő püspökre és főgondnokra a hét magyar és két szlovák egyházmegye esperese – Görözdi Miklós, Szénási Szilárd, Révész Tibor, Nagy Ákos Róbert, Orémus Zoltán, Kendi Csaba, Kraus Viktor, Juraj Brecko, Dékányová Erika – egy igével kért áldást szolgálatukra.
Szintén igeverssel köszöntötték a felszentelt püspököt és főgondnokot az ünnepi istentiszteleten részt vevő Kárpát-medencei református püspökök is: Balog Zoltán, Zán Fábián Sándor, Fekete Károly, Steinbach József, Pásztor Dániel, Kató Béla, Forró László (királyhágómelléki lelkészi főjegyző), Jákob János püspök-tábornok, Szenn Péter, Csomós József emeritus püspök és Korányi András, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökhelyettese.

A Firesz Cantate Domino kórusának szolgálata után Demeter Ibos Henrieta, egyházunk szeretetszolgálatának, a Diakóniai Központnak az igazgatónője – a szervezet nevében – a beiktatott püspöknek egy új szolgálati palástot, a főgondnoknak pedig egy bocskait adott át.

Az igazsághoz ragaszkodjunk

„1994. március 13-án bocsátott ki lelkészi szolgálatra néhai Mikó Jenő püspök az Efézusi levél 4,15 alapján: Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. A tőle ajándékba adott Bibliát tartom a kezemben“ – ezzel a személyes visszaemlékezéssel kezdte székfoglaló beszédét Géresi Róbert, majd azzal folytatta, úgy véli, az idézett ige nem csupán az ő személyes életében, hanem mindenki számára nagyon fontos üzenetet hordoz.

„Az Efézusi levél a Kis-Ázsia akkori keresztyén gyülekezeteit akarja megszólítani. Első része arról szól, milyen hatalmas ajándékot kaptunk az Istentől, a második pedig arról, hogyan kell a keresztyén embernek élnie. Örök üzenetet hordoz a levél minden kornak, s a ma élő keresztyéneknek is – mondta Géresi Róbert, majd felsorolta mi mindent és kiket adott nekünk az Isten: Az életet, mely magában foglalja a földi jelenvalóságot és az örök élet reménységét Jézus Krisztus megváltó kegyelme által. Nekünk adta azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk, a szeretteinket. A barátainkat, akikkel rövidebb vagy hosszabb ideig egy úton haladunk. Ajándékul kaptuk közösségeinket, a gyülekezetet és az egyházat minden örömével és terhével együtt. Istentől kaptuk anyanyelvünket, amelyen álmodunk, s a nemzetet, melynek kultúrája formál bennünket. És ajándékul kaptuk az egész teremtettséget. Mindent Istentől kaptunk úgy, hogy nem is a magunkéi vagyunk, hanem az ő tulajdona – magyarázta a püspök.

Élni Isten ajándékaival

Székfoglaló igehirdetésében kitért arra is, hogy miként élünk Isten ajándékaival, hol van lehetőségünk és felelősségünk élettere és hol vannak annak határai. Vagy egyáltalán, vannak-e határai? – tette fel a kérdést, majd arról beszélt, hogy a ma nagyon divatos gondolkodásmód el akarja hitetni velünk: minden a miénk, sőt, minden az enyém! És nekünk, ma élő embereknek mindent és mindenkit egyformán szeretnünk kell. Szépen hangzó üzenet, csak az a csalóka benne, hogy elfordítja a figyelmet a felelősségről – figyelmeztetett Géresi Róbert, majd hozzátette: aki mindenkit szeretni akar, az senkiért sem akar igazán felelősséget vállalni.

„A mi keresztyén hitünk nem erről szól. Számunkra Isten ajándékai konkrét személyekben értelmezhetőek és élethelyzetekben valósulnak meg, nem pedig egy homályos fogalmi rendszerben. Szeretteink mosolya, barátaink hűsége, gyülekezeteink bizonyságtétele, egyházunk szolgálata, nemzetünk minden öröme és bánata életünknek szerves része“ – fogalmazott a püspök, majd néhány bibliai példán keresztül láttatta meg a szolgálat keretét: Gedeonnak, a bírának, szolgálata kezdetén saját apja házát kellett megtisztítania a bálványtól, Dávid és Jonátán barátsága az igazság melletti felelősségteljes döntésekben valósult meg. Pál apostol, aki hatalmas erővel szolgált a pogányok között, soha nem fordult el népétől, Jeruzsálemet meg nem tagadta.

Géresi Róbert emlékeztette a hallgatóságot arra is, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházat magyar és szlovák gyülekezetek alkotják, kihangsúlyozva, hogy azok nem magyar és szlovák ajkúak, hanem magyarok és szlovákok. „Egy egyház vagyunk, akiknek évszázadok óta saját anyanyelvükön hirdetjük az Igét a kálvini hitelvek alapján. Ez érték és lehetőség is egyben, de sok esetben kihívás is! – hangsúlyozta a püspök, majd azzal folytatta, hogy mint egy egyházi közösségben élő magyar és szlovák reformátusoknak Isten Igéjének igazságát kell hirdetni úgy, hogy a másikban az ugyanolyan értékekkel megajándékozottat lássuk. Utalt arra is, hogy az Isten ajándékától elforduló egyént szeretettel kell elfogadni, de az ajándékoktól való elfordulás gyakorlatát (legyen az bármennyire divatos) soha nem fogadhatjuk el és nem is hitelesíthetjük.

Az igazságtól nem tántorodhatunk el

„A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinatának ünnepi ülésen akkor cselekszünk helyesen, ha Isten Igéjéhez mérjük magunkat: a múltunkat, jelenünket és Isten segedelmével a jövőnket is. Az alapige igazságról beszél. Nem a mi vélt vagy valós igazunkról, hanem arról, ami-aki Jézus Krisztusban jelent meg. A reformátorok által megértett és azóta is hűségesen képviselt igazságtól nem tántorodhatunk el“ – figyelmeztette a püspök a szolgatársait és a jelenlévőket, majd hozzátette: Ez a mi közös gyülekezeti, egyházi felelősségünk, ami a mai világban hitet próbáló feladat is.

A püspök az idézett ige alapján a növekedésről sem feledkezett meg, bár, mint mondta, az az érzése, ezzel a valósággal van a legnagyobb gond, hisz manapság a keresztyén bizonyságtétel teljesen háttérbe szorult. „Sok gyülekezetünk is fogyatkozóban van. Az elvándorlás, a negatív demográfiai mutatók mind-mind azt sugallják: itt fogyatkozás van és nem növekedés“ – mutatott rá a jelenlegi, elszomorító helyzetre, majd azzal biztatta a hallgatóságot, hogy el kell hinnünk a Bibliában számtalan helyen leírt igazságot: nem rajtunk, embereken múlik a növekedés, hanem az Isten kegyelmén. Nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut… hanem a könyörülő Istené. S együtt, közösen tágíthatjuk a szolgálai területünket – hangsúlyozta reménységteljesen a püspök, aki beszélt arról is, hogy a magyar kormány Kárpát-medencei Óvodaprogramja is új, korábban nem remélt lehetőséget kínált a felvidéki egyház számára. Örömmel számolt be arról, hogy mintegy ezer gyermek lép majd be nap mint nap a gyülekezetek által működtetett intézményekbe. Majd azzal folytatta, hogy a meglévő oktatási intézmények szolgálata kiemelten fontos a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház életében, s hatalmas lehetőség van a szeretetszolgálat kiteljesítésében is.

„Az ifjúsági táborok, foglalkozások, csendesnapok, a nyári napközi táborok több ezer fiatalt és gyermeket terelgetnek a keresztyén reménység irányába. A koronavírus-járvány alatt előtérbe került új szolgálati felületek bölcs használatával emberek ezreit tudjuk elérni. Hosszasan lehetne még folytatni a példák sorát, mondta Géresi Róbert, majd kihangsúlyozta: a lényeg az, soha el ne csüggedjünk! Higgyünk abban az Istenben, aki a keveset megsokasítja, aki növekedést ad! Abban reménykedem, hogy hittel és alázattal az előttünk álló kegyelmi időben hirdetni tudjuk az Isten megváltó szeretete mellett azt, hogy egyedül Istené a dicsőség!“ – hangsúlyozta magyarul és szlovákul is hangzott székfoglaló igehirdetésének végén Géresi Róbert püspök.

A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme

Porubán Ferenc, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka is mindkét nyelven, magyarul és szlovákul mondta el székfoglalóját. János evangéliumából azt a részt olvasta fel, amikor Péter megkérdezte Jézust, hogy hová megy. A válasza az volt, hogy oda, ahová most megy, nem követheti őt, de majd később igen. Péter viszont kíváncsian kérdezi, hogy miért nem követhetné őt most, hiszen még az életét is érte adná. Jézus azonban visszakérdezett: Az életedet adod értem? Majd hozzátette: Mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. A főgondnok azzal folytatta a beszédét, hogy nem tévedésből választotta az idézett igeszakaszt, holott jól tudja a történetből, hogy később Jézusnak igaza lett, s Péter fogadkozása ellenére háromszor tagadta meg őt. Akkor miért ez az ige? – tette fel a kérdést, amire azt a választ adta: azért, mert engem is megszólít, de nem Péter, hanem az Úr: „Hová mész?“

„Építészmérnök vagyok” – vallotta be világi foglalkozását, majd a szakmánál maradva azzal folytatta, hogy egy ház megépítésekor fontosak a fizikai törvények is. Hogy szerkezetileg jól legyen megtervezve egy épület, az kiszámolható. Ezen kívül van számos törvény és szabályozás is. Ha ezek be vannak tartva, akkor kiadható az építkezési engedély és elkezdődhetnek a munkálatok. De egy ház építésekor nem lehet csak és kizárólag abban reménykedni, hogy minden jól fog menni. Aki építkezett már tudja, valami mindig adódik. Valami nem várt. Hiába minden szaktudás, a biztos tervezés és meggyőződés a számítások pontosságáról. Ha gond van, lépni kell, de a kérdés továbbra is az: „Hová mész?“

Az életemet adom érted

Péter szintén meg volt győződve Mestere iránti hűségéről, szeretetéről, azért bátorkodott kijelenteni: Az életemet adom éretted. Mások feljegyezték azt is, hogy ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem, illetve Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is! Péter nem volt bizonytalan, de hamis bizonyosságban élt! Biztos volt saját buzgalmában, saját Krisztus iránti szeretetében, Megváltójába vetett hitében, vagyis önmaga kiválóságában – hangsúlyozta Porubán Ferenc, majd azzal folytatta: Itt látszik meg igazán, mennyire bizonytalan alap egy ember jó szándéka, de milyen jó, hogy a Krisztushoz való viszonyunkat nem a mi, hanem Krisztus irántunk való szeretete határozza meg!

A jelenlévőket emlékeztette arra, hogy a tisztségbe lépésüktől számítva – 2021. január 1-jétől – már egy fél év van mögöttük. A püspökkel és a helyettesekkel, tanácsosokkal, segítőkkel már elkezdték a munkát. „Én, mint gondnok, vagyis presbiter“ – mondta Porubán, majd a görög szó jelentését magyarázta: vén, öreg, de hozzátette azt is: Talán olyan vén még nem vagyok, de az biztos, hogy az ősegyházban a presbiter a gyülekezet véneit, bölcseit jelentette. Ezek a bölcsek segítették az igehirdetők munkáját és egybetartani a „nyájat”, illetve a gyülekezetet. Ami a bölcsességet illeti, ahhoz hitvalláskét egy jól ismert gondolatot idézek: A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. A Biblia úgy is beszél a presbiterekről, mint „Elöljárók az Úrban”. Fel vagyunk ruházva vezetői felelősséggel – nyomatékosította a főgondnok, hozzátéve: Olyannal, amiben nagyon fontos a hitünk és a szeretetünk, ugyanakkor ebben a felelősségben kell a legjobban Isten szeretetére és útmutatására támaszkodni.

Székfoglaló beszédét Porubán Ferenc azzal zárta, hogy nem akar sem fogadkozni, sem nagy ígéreteket tenni. Majd arra kérte a jelenlévőket, ne feledkezzenek el értük imádkozni azért, hogy tudjanak kipróbált emberként megállni az Isten előtt olyan munkásként, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.

A helyettesek is leteszik esküjüket

A főgondnoki székfoglaló után Géresi Róbert püspök először magyar nyelven vette ki az esküt Rákos Loránt lelkészi és Kiss Pál világi főjegyzőktől, majd szlovák nyelven Ján Semjan lelkészi és Pavol Gurbaľ világi főjegyzőktől.

A Firesz Cantate Domino kórusának szolgálata után Martinovics János, a Rozsnyói Református Alapiskola tanára adta elő Reményik Sándor Akarom című versét.

Az őrállók felelőssége

Czimbalmosné Molnár Éva, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága Felvidéki Főosztályának vezetője olvasta fel Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének köszöntőjét. „Régóta ott kiált a lelkünkben a próféta intő szava az őrálló felelősségéről, akinek éles szemén, éberségén és kitartásán egy egész közösség sorsa múlik. Nekünk, magyaroknak ilyen vigyázóink lettek a mögöttünk hagyott száz évben a határainkon kívül került református egyházkerületek püspökei, akik a reformáció hagyományait követve nemcsak lelki vezetőkként álltak helyt, de magukra vették nemzeti érdekeink képviseletének, illetve a magyar kultúra ápolásának terhét is. Ezért is fogadtam örömmel a hírt, hogy Önök ismét egy tapasztalt embert választottak maguk közül, aki lelkipásztori munkája mellett a magyar nyelvű óvodák szervezésétől kezdve, épített kulturális örökségünk megőrzésén át a magyar kisebbség érdekeinek védelméig már számos területen vállalt szolgálatot az elmúlt évtizedekben.

Mi, magyarok megtanultuk, azzal adhatjuk a legtöbbet a világnak, hogy megmaradunk, és gyermekeinket, unokáinkat megtartjuk hazájukat szerető keresztény értékrendű embereknek, akik a velünk együtt élő népekkel közösen építik tovább a Kárpát-medence jövőjét. Köszönjük, hogy Önök, felvidéki reformátusok évtizedek óta mutatnak erről jó példát mindannyiunknak".

Orbán Viktor a levélben végül gratulációját fejezte ki a püspök újonnan választott vezetőtársai beiktatásához és azt kívánta, hogy az egyház megmaradásért vívott küzdelem hosszú évtizedei után a felvidéki reformátusok életében a következő időszak újra gyarapodás ideje lehessen.

Az alkalom végén Porubán Ferenc főgondnok bejelentette a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház X. Zsinatának 1. ülésének elnapolását – a Zsinati Elnökség határozata értelmében – 2021. július 10-re.

Az istentisztelet a Himnusz eléneklésével zárult. A hívek adományaiból befolyt perselypénzt a csütörtöki morvaországi tornádó károsultjainak ajánlják fel. 

A X. Zsinat nyitó istentiszteletén részt vettek a Kárpát-medencei református egyházak lelkészi és világi vezetői, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkipásztorai, gyülekezetek küldöttségei, a Zsinat lelkészi és világi képviselői, a testvéregyházak, valamint a szlovákiai egyházak, az Amerikai Magyar Református Egyház képviselete, a nyugat-európai protestáns egyházainak és segélyszervezeteinek képviselői, valamint a szlovákiai és magyarországi közjogi méltóságok.

Iski Ibolya
Fotó: Szarvas László