A sajószentkirályi református templom felújítása 2019 nyarán kezdődött el – miután kétszer sikeresen pályáztak a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak juttatott támogatás-csomagból – annak érdekében, hogy a hosszú évek óta nedves falak vizesedését meggátolják. Ennek következménye lett aztán az is, hogy – miután kiderült, hogy a beltérből ideiglenesen eltávolított fapadok annyira elhasználódtak, hogy azok már nem állíthatók vissza eredeti állapotukban, ezért – a templombelső is teljesen új berendezést, illetve új villanyhálózatot is kapott.A berendezés megújulása tekintetében a pályázati támogatás csak a faanyagot fedezte, a padok elkészítése és a szószék felújítása Habán Sándor asztalos-mester, helyi presbiter tehetségét és munkáját dicséri. Az anyagi támogatás felhasználása mellett a gyülekezeti tagok sokasága – sokszor valóban éjt nappallá téve – dolgozott azon, hogy az ősöktől örökségbe kapott templom új pompáját elnyerje, és azt újabb nemzedékek használatába bocsáthassa a gyülekezet, hosszú időre. A templomot kívülről-belülről – a klasszikus református puritanizmusnak megfelelően és a vakolást követően – újra festették. Belső tere – a szolid színezetű faberendezésnek köszönhetően – meghitt érzésű ott tartózkodást nyújt az Istent dicsérő lelkeknek.

Rákos Loránt, a Sajószentkirályi Református Egyházközség lelkipásztora, egyetemes lelkészi főjegyző igehirdetésében kihangsúlyozta: „…itt vagyunk most ebben a csodásan megújult templomban, aminek eredménye és pompája leginkább tükrözi azt, hogy nem fulladt ki a határokat nem ismerő magyarság, Istennek népe itt, hanem elkezdett új jövőt építeni. Hitte ugyanis azt, hogy csak úgy érhetünk el változást, ha elkezdünk feléje haladni, és közben tudunk mit átadni az utánunk jövő nemzedéknek is. E templom tehát megújhodásában is úgy szolgálja Isten dicsőségét, hogy közben azt vallja mindazoknak munkája – akiknek lelkesedése, odaadása mintegy beépült e falakba –, hogy Isten megadja az elkövetkezendő évszázadokban is azt, hogy e padokban mindig legyenek Istent dicsérő hívek, váltig emberek, tisztes magyarok, kik majd elérzékenyült hálával fognak emlékezni őseikre e nemes hagyaték okán.”Az igehirdetés után Bolacsek Vanda előadásában Tompa Mihálynak A gyülekezetben című verse hangzott el. Majd Béres Erika, a Sajószentkirályi Református Egyházközség gondnoka köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében beszámolt a felújítás folyamatáról, és köszönetet mondott e dicső eredményt hozó hatalmas, egy célt szolgáló összefogásért – Magyarország Kormánya, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, Sajószentkirály Önkormányzata és a helyi református egyházközség –, melyet Isten áldása koronázott meg.

A köszöntőbeszéd után a gyülekezet gondnoka és lelkipásztora közreműködésével sor került a templomban elhelyezett jubileumi Trianon-emlékjel – a tavalyi évben a felújítás miatt elmaradt – leleplezésére és megkoszorúzására.Rákos Loránt köszönetnyilvánítása és a nemzeti imádság eléneklése után a templomot megtöltő tömeg átvonult a templom melletti kopjafához, ahol folytatódott a megemlékezés. A kopjafánál szintén Bolacsek Vanda előadásában elhangzott Radnóti Miklósan Nem tudhatom… című költeménye, majd a megjelent gyülekezetek és a Magyar Közösség Pártja helyi alapszervezetének képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit.Az ünnepség Rákos Loránt áldásközvetítésével és a Szózat eléneklésével ért véget. A lelki buzgóságot testi feltöltődés követte, hiszen a sajószentkirályi hívek szeretetvendégségre invitálták a megjelent ünneplőket a helyi kastély nagytermébe. A nap egy megélt hitvallássá vált, miszerint Isten kegyelmének valósága csakis rajtunk akar tükröződni.

Rákos Loránt

Fotó: Kankulya Bence