Fülek története során a harmadik református gyülekezet vagyunk. A nagymúltú első egyházközség a reformáció korai éveitől egészen az ellenreformáció idejéig létezett. Akkor külön temploma volt az evangélikus és a református gyülekezetnek. A füleki lelkész – Miskolci Bodnár Mihály – életének egy szakaszát Moldova György: Negyven prédikátor c. regényéből ismerhetjük meg.

A második gyülekezet a füleki zománcgyár működése során jött létre a helyben letelepedő gyári munkásokból és családjaikból. Erről részletesen az akkori lelkipásztor, néhai Böröczky Gábor ír visszaemlékezéseiben. Akkor, 1945 tavaszán a lélekszám közel ötszáz volt. Ez az időszak sajnos nem tartott sokáig, a háborút követő kitelepítés véget vetett ennek is. A lelkészt családjával együtt Magyarországra telepítették, utánuk csak egy gyermeksír maradt a füleki temetőben, melyet a gyülekezet a mai napig kegyelettel ápol. A maroknyi itt maradt református sokáig szórványként élte életét a losonci anyaegyház lelkigondozásában. Változást a 89-es események hoztak. Ekkor szerveződött újjá Fülek harmadik református gyülekezete az itt élő néhány református családból és az ide települő lakosokból, majd fokozatosan szórványból leányegyházzá cseperedett.

A háborút követően, amikor nem számított a szocialista rendszer szemében erénynek a hitélet gyakorlása – elődeink családoknál, majd 1989 után az evangélikus testvéreink imatermében tartották istentiszteleteiket. Ez egy kétszobás családi ház volt a Sport utcában (a focipálya mögött), amely korábban az evangélikus lelkészlak funkcióját töltötte be. A 90-es évek elejére a gyülekezet létszáma olyannyira megszaporodott, hogy a kb. harminc férőhelyes imaterem már kicsinek bizonyult, főleg ünnepeken. Ilyenkor a konfirmációt az udvaron tartottuk, úrvacsoraosztáskor pedig a bejárati lépcsőkön is sorakoztunk. A későbbiekben átköltöztünk a Vigadóba – ez volt az akkori művelődési ház, majd az időközben megépült Magyar Közösségi Házba. Vándorgyülekezet lettünk.Egy félreértés – ha van ilyen – indította el a füleki református templom megépítését

Érthető módon megfogalmazódott egy saját hajlék szükségszerűsége. Ezekkel a történésekkel párhuzamosan egy másik, korábbi, mondhatni félreértés – ha van ilyen – indította el a füleki református templom megépítését. Történt ugyanis, hogy a gyülekezet részére kisebb-nagyobb rendszerességgel érkezett a budapesti Reformátusok Lapja egy-egy példánya, amolyan határon túli iratmisszió révén. Kis idő után az akkori kántorunk, Vassányi Zsuzsa néni úgy gondolta, szeretné ezt megköszönni a kiadónak egy szerényebb pénzadománnyal.

Vassányi Aurélné Sörös Zsuzsanna, gyülekezetünk kántora, néhai Sörös Béla református püspök lánya, zeneszakos pedagógus volt a füleki, akkor egyetlen magyar alapiskolában. Szabad idejét többek között zeneszerzéssel is töltötte. Egy egyházzenei pályázaton alkotását pénzjutalommal díjazták, amit ő a Reformátusok Lapjának ajánlott fel anyagi támogatásként Isten dicsőségére.

Az adományt annak rendje és módja szerint el is küldte, de a kiadónál valószínűleg félreértették, és a felajánlást az Adományok rovatban úgy tüntették fel, hogy: x forint adomány érkezett az újonnan épülő füleki református templom javára. Ezt a hirdetményt olvasta özv. Böröczky Gáborné Erzsike néni, aki a hír hallatán küldött egy kezdő összeget a templom építésére. Ez a küldemény volt aztán az, amely elindította a füleki gyülekezet képzelőerejét, hogy amint lehet, hozzáfogjon temploma megépítéséhez.Időközben az egyházközség életében változások álltak be. A Losoncról beszolgáló lelkészünk családi okokból Németországba költözött, így a losonci és a füleki gyülekezet is lelkész nélkül maradt. Elhunyt kántorunk, Zsuzsa néni, majd röviddel utána id. Gáspár Tibor gondnokunk felesége, aki így már nem vállalta tovább a szolgálatot. De Isten kegyelme mindig az övéin van, így rövidesen új lelkésze, Miklós István és tisztújítás révén új gondnoka – e sorok írója személyében – is lett a két gyülekezetnek. Így utólag úgy vélem, korán érkezett a feladat, amelyet talán az egyháztörténet legfiatalabb gondnokaként kellett teljesítenem, hiszen alig voltam huszonhat esztendős. De velünk volt az Isten, mellettem a családom, akik mindenben támogattak.1998. március 15-én tettük le ünnepélyes keretek közt az alapkövet. A magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját aligha lehetett volna méltóbban megünnepelni. Velünk volt Böröczky Erzsike néni, a néhai lelkész özvegye családjával és nagy meglepetésünkre az első, helvét hitvalláshoz tartozó füleki gyülekezet gályarab prédikátorának, Miskolci Bodnár Mihálynak egyik leszármazottja, Miskolci Bodnár Pál is. Személyeiken keresztül képviselve volt a Füleken valaha is élő reformátusok mindhárom gyülekezete.Az események sodortak bennünket. Elbontottuk az idő martalékává vált bellényi (Gömör megye) református templom romjait, amelynek még ép, zsoltárokkal átitatott téglái negyven kamionnal érkeztek az építkezés helyszínére. A várostól jutányosan tudtunk telket vásárolni. Elévülhetetlen szerepe volt ebben az akkori polgármesternek, a szintén református Fejes Lajosnak.

A telken került sor a téglák tisztítására, amelyben a gyülekezet tagjai és nagyon sok jólelkű füleki és Fülek környéki ember vett részt. Ez bizony nem volt kis feladat. Nagyszerű szervezői és pedagógiai tapasztalat nélkül nem ment volna. Ezúton is köszönet érte Somogyi Márti néninek és Frédi bácsinak, akik akkor már nyugalmazott pedagógusként vállalták ennek oroszlánrészét.Nem volt ez felhőtlen időszak gyülekezetünk életében. Ma, utólag ráismerünk a próbatételre, és hálásak vagyunk érte Teremtőnknek, hogy megálltuk. Rá kellett jönnünk, hogy nem csak külsőleg kell az Úrnak házat emelnünk, de bizony mi magunknak is alkalmassá kell válnunk arra, hogy ő nálunk lakozzon. Itt is köszönettel tartozom, tartozunk legfőképpen lelkipásztorunknak, Miklós Istvánnak, akinek imádságos lelkülete és tisztánlátása nem kis mértékben segítette utunkat, főleg a nagy kereszteződésekben. Lezajlott a tervezés és az engedélyeztetés körüli huzavona, így érvényes építkezési engedéllyel az első ásónyomásra 1999. szeptember 15-én került sor. A pénz jött, majd ment, aztán megint jött, megint ment, de az Isten kegyelme nem fogyatkozott.2002. november 11-én megtarthattuk templomszentelő, hálaadó istentiszteletünket. 2003 húsvétjára elkészült a teljes templomi berendezés. Alapanyaga a betléri Andrássy-erdőkből való mocsári tölgy, a famunka Baffy Lajos krasznahorkaváraljai és Ulman István várhosszúréti fafaragó mesterek keze munkáját dicséri.  Ezidáig tudtommal egyedüli olyan templom a miénk, amelyben minden berendezés – szószék, mózesszék, karzat, úrasztala és a padok – az ő kezük munkája. Az építkezés befejeztével még sok munka várt ránk. Meg kellett szokni, hogy egy új épület üzemeltetése egy vagyontalan gyülekezet számára kihívásokkal jár. Istennek legyen hála, hogy mindeddig ezt elő tudtuk teremteni. Nagy öröm számunkra, hogy 2015 tavaszán befejeződött a templom környékének rendezése, megépítettük az ide vezető járdát is saját megtakarításainkból. Már csak jönni kell!Tavaly a szent hajlék belseje díszesebb lett, mivel a trianoni döntés szégyenteljes centenáriumán festett, kazettás mennyezettel gazdagodott, amiről a Kálvinista Szemle egy korábbi számában már olvashatott a tisztelt olvasó. És hogy milyen a jövőkép? Nehéz előre felbecsülni, hiszen ki hitte volna akkor a Fülekről kitelepített magyar reformátusok vagy az akár itthoniak közül is 1945-ben, hogy az ezredfordulón Istennek hajléka lesz Füleken? Az ő kezében vagyunk továbbra is, így nem nyugtalan a lelkünk. Legyen mindezekért övé a hála és a dicsőség!

Benkó Pál

Fotó: Szarvas László

Kálvinista Szemle 4/2021