Húsz éve találtam rá erre a fehér foltra

2021. április 19., hétfő

„A Református Egyház és Iskolát 1921-ben Réz László rozsnyói lelkipásztor indította el. Gondoljunk csak bele, milyen nagyméretű vállalkozás volt az, hogy a Trianon utáni nehéz időszakban egy lelkipásztor úgy gondolta, hogy hetente kellene megszólítani a híveket egy újság lapjain keresztül” – mondja Dr. Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor, aki A Szlovenszkói és a Ruszinszkói Egyetemes Református Egyház hivatalos lapjáról, az 1921 – 1938 között megjelent Református Egyház és Iskoláról írta doktori disszertációját. A húsz éves kutatói munkáját eredményező doktori értekezéséről beszélgetünk, illetve annak hozadékáról.

Doktori értekezésének témájául miért a Szlovenszkói és a Ruszinszkói Egyetemes Református Egyház hivatalos lapjára, az 1921 – 1938 között megjelent Református Egyházra és Iskolára esett a választása? Hiány volt esetleg egyházi sajtótermék feldolgozásában?

Nem én választottam a témát, hanem a téma választott engem. Már a teológiai tanulmányaim alatt is foglalkoztatott a levéltári, könyvtári munka, s mivel az érdeklődésem iránta később sem maradt abba, elhatároztam, hogy ezen a területen is képezni fogom magam. Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban volt lehetőségem elvégezni egy posztgraduális könyvtáros-asszisztensi képzést, ami által nagyon jó alapokat kaptam a könyvtárosi munkához. Amikor pedig Dr. Molnár János akkori dékán felkérésére a Calvin J. Teológiai Akadémia könyvtárosa lettem Molnár László búcsi lelkipásztor mellett, akkor szembesültem azzal, hogy nemcsak könyveket, hanem sajtótermékeket is fel kellene dolgozni. Csomár Zoltán könyvét olvasva kezdtem el kutatni, hogy hány sajtótermék jelent meg egyházunkban Trianon után, illetve napjainkig milyen újságok közül lehet válogatni. Ekkor döbbentem rá, hogy könyvtárunkban alig van egyházi sajtótermék, nagyon sokról nem is tudunk, amiről pedig tudomásunk volt, az fizikai állapotában nem volt elérhető. Ezért először is ezeknek az összegyűjtését tűztem ki célul, majd feldolgozását és közkinccsé tételét kutatás céljából. Így indult el ez a történet. Összegzésként elmondhatom, hogy a disszertációs munkám egy húsz éves kutatás eredménye.

Ez azt is jelenti, hogy húsz éven keresztül tudatosan készült arra, hogy a kutatásának az eredményéből lesz egy doktori munka? Vagy volt a háttérben más ösztönző erő is?

Nem volt szándékom doktori disszertációs munkát írni.  Nem is gondoltam erre. Csak szívvel-lélekkel végeztem a könyvtárosi munkámat, felkutattam, összegyűjtöttem, rendszereztem, majd beköttettem a hiányzó újságokat a könyvtár számára. Időközben viszont annyira sok anyag lett, hogy Dr. Molnár János, majd később Dr. Lévai Attila volt dékánok javaslatára és ösztönzésére fogtam hozzá a doktori munka megírásához azzal a céllal, hogy a kutatásom eredményét mások számára is közkinccsé, elérhetővé tegyem.Hány egyházi sajtótermék jelent meg 1921-től napjainkig, ill. a Trianoni döntés utáni időszakban?

A felvidéki református egyház viszonylatában mintegy harminc kiadványról beszélhetünk. De, ami közülük a legjobban érdekelt - később ez lett a szűkebb kutatási témám is -, az a két világháború közötti sajtótermék. Érdekességként jegyzem meg, hogy a szétszakítottság éveiben, 1920 és 1938 között, illetve a II. világháborúig mintegy 14 sajtótermékről tudunk számot adni.

Miért ez az időszak volt a legérdekesebb? A politika, az első világháború lezárása által teremtett új államkeret miatt, hogy miként tudják az új helyzetet az itteni magyarok, illetve a reformátusok elfogadni?

Eredetileg 1920-tól napjainkig terveztem a Cseh(szlovákiai) református sajtótörténetet feldolgozni, de - egyháztörténészekkel konzultálva - rövid időn belül rá kellett jönnöm, hogy olyan óriási mennyiségű anyagot kellene feldolgoznom, ami nem kis kihívást jelentene, s ami túlmutna egy disszertációs munka keretén. Véleményem szerint akár 4-5 doktori munka is készülhetne a jelenleg rendelkezésre álló anyagokból. A témát tehát szűkíteni kellett, majd az első korszakra, vagyis a két világháború közötti sajtótörténetre esett a választásom. Azonban még ez a mennyiség is túlságosan bőségesnek bizonyult. Végül úgy döntöttem, hogy az 1921-től tizennyolc éven keresztül a konvent által kiadott, az egyház hivatalos lapjaként megjelenő Református Egyház és Iskolát dolgozom fel. Az említett időszakban egyébként különféle tematikájú egyházi lapok jelentek meg. A néplapok közé tartozott a Szeretet, az Összefogás és a Református Élet. Voltak missziói lapok, mint a Baráti Szó, a Hajnal, a Kiskoszmály, a Református Ifjú és a Református Leány. A lelkipásztori szakfolyóiratok közé tartozott a Református Sion, az Útmutató és a Felvidéki Prédikátor. Jelentős volt a Galambos Zoltán lelkipásztor által szerkesztett Kis Tükör, melyet a komáromi református gyülekezet hivatalos lapjaként jegyeztek. Érdekességként említem meg a Református Világszemlét, amely a Kárpát-medence reformátusságával foglalkozott, és szintén itt, a Felvidéken, Szapon adtak ki Csekes Béla lelkipásztor szerkesztésében.

Milyen rendszeresen jelent meg a Református Egyház és Iskola?

A Református Egyház és Iskolát 1921-ben Réz László rozsnyói lelkipásztor indította el. Ő volt az alapítója, főszerkesztője és a kiadója is az egyház hivatalos lapjának. A lap érdekessége, hogy heti rendszerességgel jelent meg. Ez még ma is unikumnak tűnhet, ha összehasonlítjuk egyházunk jelenlegi hivatalos lapjával, a havonta megjelenő Kálvinista Szemlével. Gondoljunk csak bele, milyen nagyméretű vállalkozás volt az, hogy a Trianon utáni nehéz időszakban egy lelkipásztor úgy gondolta, hogy hetente kellene megszólítani a híveket egy újság lapjain keresztül. Először négy, majd nyolc oldalon jelent meg, kisebb vagy nagyobb formátumban. Az oldalszám nem volt mindig egységes, inkább váltakozó, talán a témák súlyosságának megfelelően. Voltak olyan évfolyamok, hogy 12, 14, majd újra 8 oldalas volt az újság. Tizennyolc éven keresztül adták ki, ami mintegy 8 ezer oldalszámot tett ki. Ezeket kellett átolvasnom, áttanulmányoznom, majd ezek alapján kellett kialakítanom egy korképet.

Milyen témákkal foglalkozott a lap?

Aktuális egyházpolitikai és főleg egyháztörténeti témákkal. Nem gyülekezeti beszámolókra kell gondolni elsősorban, ezek ott voltak minden egyes lapszám végén hírek és értesítések formájában. A lap a református egyház aktuális helyzetével foglalkozott. A Trianon utáni időszakban az egyházat ért sérelmekkel, az egyház és az oktatásügy helyzetével, a tanítókat ért sérelmekkel, a felállítandó református teológia ügyével foglalkozott rendszeresen. Ez utóbbival kapcsolatban a lapban meg is vitatták a felmerülő kérdéseket: hol és mikor nyíljon meg a szeminárium, milyen feltételek mellett, kik legyenek a tanárok. Később a Református Tanárképző Főiskolával kapcsolatban is számos cikk látott napvilágot a lapban. Cikkek és hosszabb-rövidebb írások tömkelege foglalkozik a lelkészeket, tanítókat és családjaikat érintő szociális problémákkal. Így esik szó a kongruáról, a családi pótlékokról, a reverzálisról, a lelkészözvegyekről és a lelkészek árváiról, a nyugdíjintézetről. Nagyon érdekes, hogy sok pro és kontra vélemény jelent meg a felvetett témákkal kapcsolatban. Előfordult, hogy egy lelkipásztor vagy tanító megfogalmazta a véleményét, a következő számban pedig már olvasható volt az ellenvélemény, ami arra utal, hogy a szerkesztők teret adtak a nyílt kritikának is.Mivel hetente jelent meg, mennyire tudott aktuális lenni s reflektálni a politikai és társadalmi helyzetre?

Számos olyan írás található a lapban, amelyeket mai szemmel olvasva egyházkutatási szempontból is fontosnak, sőt elengedhetetlennek tarthatunk. Ha valaki egyháztörténészként ezzel a korral szeretne foglalkozni, akkor három lehetősége van. Először előveszi a levéltári anyagot, korabeli levelezéseket vagy akár a fennmaradt egyházmegyei, egyházkerületi, püspöki, ill. konventi levelezéseket. Másodszor fellapozza a nyomtatott formában megjelent és kiadott egyházmegyei és konventi jegyzőkönyveket, amit én is megtettem. A harmadik forrás pedig a korabeli sajtótermék kutatása.

Ez utóbbiak legalább annyira fontosak, mint az előzőek, mivel folyamatosan és aktuális dolgokról adtak számot. Ezekben az újságokban szinte mindenről írtak, ezért van miből meríteni. Hacsak a Református Egyház és Iskolát hozom fel példaként, akkor említésre méltó, hogy Pálóczi Czinke István püspök több alkalommal is nyílt levél formájában szólt a hívekhez a lap hasábjain keresztül, bármilyen aktuális egyházpolitikai kérdésről is volt szó. Ilyen volt például a szlovák egyházmegyék létrehozásának kérdése, az egyház és állam viszonya, a lelkipásztorok állampolgárságának ügye. Azonban nemcsak ő fogalmazta meg véleményét, mert a lap hasábjain mindenki számára lehetőség volt a válaszadásra is. A szerkesztők folyamatosan helyt adtak más véleménynek is, s voltak, akik éltek is vele. A lapban nem egyszer parázs vita tanúi lehetünk egy-egy téma kapcsán. Számos esetben nagyon szépen, kronológiai sorrendben lehet követni az eseményeket.

Kik írták a cikkeket? Lelkipásztorok vagy a világiak?

Bárki megfogalmazhatta a véleményét, de elsősorban lelkipásztorok, tanítók, kántorok szóltak hozzá az adott témákhoz.Miért volt fontos az Ön számára sajtótörténettel foglalkozni?

Úgy gondolom, hogy az egyházi sajtótörténet fehér foltnak számít az egyháztörténet-írásban, s ez bizony nemcsak felvidéki viszonylatban igaz, de egyetemes egyházi viszonylatban is. Pedig egy olyan szegmense ez az egyháztörténetnek, mely számos esetben nagyon sok kincset rejt. Elsősorban azért, mert az egyházi sajtótermékeket olvasva és kutatva olyan dolgokról lehet tudomást szerezni, amelyekről másként nem. Mondok egy érdekességet, ami az én figyelmemet is felkeltette. Amikor elkezdtem összegyűjteni az 1920 után a Felvidéken kiadott és megjelentetett református újságokat, akkor például a Csekes Béla szapi lelkipásztor által kiadott Református Világszemlével kapcsolatban fedeztem fel egy sajtótörténeti különlegességet. A lapot számos egyházi és világi könyvtár 1931-1938 között tartotta számon. A debreceni, a pápai és a sárospataki könyvtárban is úgy tudták, hogy az 1938-as visszacsatoláskor megszűnt. Ugyanerre a tényre bukkantam rá a túrócszentmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtárban és a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban is. Ezt először én is tényként fogadtam, mígnem kezembe került a lapnak egy 1944-ben megjelent száma. Úgy gondoltam, hogy valami nem stimmel, ezért elkezdtem kutakodni. Felmerült a kérdés, hogy ha minden neves könyvtár 1938-ig tartja nyilván a lapot, akkor hogyan történhetett meg, hogy 1944-ből is van egy példány. S mint később kiderült: nem egy, hanem teljes évfolyamok. Tehát kutatásaim végül azt eredményezték, hogy a lap mégsem szűnt meg, hanem tovább folytatódott a kiadása. Így egy sajtótörténeti unikumot is felfedeztem, ami arra buzdított, hogy érdemes ezzel a témával tovább foglalkozni. Ma a Calvin J. Teológiai Akadémia Könyvtárában bekötött formában megtalálható a Református Világszemle valamennyi évfolyama, elkészült a lapról egy tanulmány, sőt a lap repertóriuma is, ami nagyban megkönnyíti a kutatók munkáját.

A Református Egyház és Iskola milyen jelentőséggel bírt a református hívek számára, akiknek azzal kellett szembesülniük, hogy a Trianoni döntés után egy más országhoz kerültek? Mennyire tudott ez a lap vigasztalást nyújtani a számukra?

Csomár Zoltán kifejezésével élve, a Csehszlovák államkeretbe kényszerített magyar református keresztyén egyház 1920 után olyan helyzetbe került, amikor az egyháznak nemcsak a maga működését kellett megszerveznie, hanem gyakorlatilag a teljes lelki életet, a missziót, az iskolahálózatot, az egyháztagok lelkigondozását, valamint a sajtót is újra kellett szerveznie. Ez utóbbi - a hivatalos lap esetében főleg - a missziói lelkületű lelkipásztoroknak: Réz Lászlónak, Kövi Árpádnak, Péter Mihálynak, Sörös Bélának, Szőke Istvánnak, Magda Sándornak, Kőmíves Sándornak, később pedig Zsemlye Lajosnak volt köszönhető, akik felismerték ennek fontosságát, s ezért is álltak az ügy mögé. Fontos megjegyezni, hogy a lapra szükségük volt a híveknek információszerzés céljából is. Ma már úgy gondoljuk, hogy ott van erre a tévé, az internet, az e-mailes levelezés. Akkor még más idők voltak, sőt! Sokkal rosszabb volt a gazdasági és a politikai élet is. Az információáradattal is problémák voltak, nem volt olyan egyszerű, mint ma, amikor szinte mindenkinek mindenről tudomása van. Sajtóra és periodikumokra szükség volt a hívek számára is. Ezért volt elengedhetetlen egy néplap, missziói, lelkipásztori, ifjúsági, gyülekezeti, vagy éppen egy hivatalos egyházi lap kiadása és megjelentetése. A Református Egyház és Iskola olyan orgánum volt, amely a lelkipásztorok, tanítók és hívek számára egyaránt aktuális információkat közölt.Minden háztartásba eljutott a lap? Hány példányszámban jelent meg?

A lap már az elindulása után népszerűségnek örvendett. Gyakorlatilag valamennyi anya- és leányegyházközségbe eljutott. Három egyházkerület volt ekkor: a Szlovenszkói Tiszáninneni Református Egyházkerület, a Szlovenszkói Dunáninneni Református Egyházkerület és a Kárpátaljai Református Egyházkerület, melyben 492 egyházközséget tartottak számon, ahol 292 lelkipásztor teljesített szolgálatot. A lelkipásztorok, gondnokok és a tanítók is előfizették a lapot. Az első években több mint négyszáz, később hatszáz, majd nyolcszáz előfizetője volt a lapnak.

Rozsnyón is Losoncon is megjelent, sőt Nagykapost is jegyzik megjelenési helyül. Ez mitől függött?

Attól, hogy ki volt a lap főszerkesztője. Mivel Réz László rozsnyói lelkipásztor indította el a lapot, ezért kezdetben a szerkesztőség és a kiadó is ott működött. Később, amikor Kövi Árpád losonci lelkész veszi át a lap szerkesztését, akkor Losoncra kerül át a szerkesztőség. Magda Sándor idejében pedig Csicserben, illetve Nagykaposon jelenik meg a lap. Pálóczi Czinke István püspök azonban szerette volna, ha a lap Rimaszombatban jelenne meg. Nagyon érdekes, sokszor kemény hangvételű levelezés folyik ennek érdekében az akkori főszerkesztő Magda Sándor és Pálóczi Czinke István püspök között, ebből többet publikáltak is a lapban. A püspök ragaszkodott ahhoz, hogy hozzá kerüljön a Református Egyház és Iskola szerkesztése, ki szerette volna venni Magda kezéből a szerkesztés jogát, s a szerkesztőséget is Rimaszombatba akarta költöztetni, ezzel azonban az érintettek nem értettek egyet. A végkifejlet ebben a kérdésben végül az lett, hogy a konvent elé került a téma, amely leszavazta a püspök kezdeményezését, s a szerkesztőség Nagykaposon maradt.Tizennyolc évfolyamot tanulmányozott át. Volt olyan írás benne, amely különösen hatást gyakorolt Önre?

Számtalan írás volt rám nagy hatással. Amikor a ma embere olvassa az adott kor egyházi vagy gyülekezeti, esetleg iskolaügyi történetét, az akkori sérelmeket, azokat teljesen át tudja élni. Sokszor estem abba a hibába a cikkek olvasásakor, hogy azok teljesen magukkal ragadtak, s egyre több információt szerettem volna megtudni egy-egy témáról. Ha ennek a kornak, a felvidéki egyháztörténetnek az alapműveit vesszük, akkor tudunk Csomár Zoltán és Tárnok Gyula könyvéről, akik sok mindent megírtak, de a lap cikkeit olvasva olyan információk birtokába jut az ember, melyek másutt nem voltak publikálva, sőt, még a jegyzőkönyvek sem őrzik őket.

Naponta hány órát töltött az egyes lapszámok áttanulmányozásával? Volt egy meghatározott nap, hogy azon fog ezzel foglalkozni és mennyi ideig?

Gyakorlatilag nem tudom. Mivel lelkipásztori és könyvtárosi szolgálataim mellett végeztem kutatásaimat, ezért ezen soha nem gondolkodtam, de talán nem is kell ezt számba venni. Az biztos, hogy volt olyan időszak, hogy huzamosabb ideig, intenzívebben volt alkalmam a munkámmal foglalkoznom, de volt olyan időszak, amikor hetek, sőt hónapok teltek el úgy, hogy nem tudtam előrelépni. Gyülekezeti lelkészként, úgy, hogy közben ott vannak a rendszeres szolgálatok, istentiszteletek, bibliaórák, hittanok, káték, temetések, jegyesbeszélgetések, esküvők, keresztelők, ez nem mindig olyan egyszerű feladat, még akkor sem, ha ezt feleségemmel és szolgatársammal közösen végezzük is. A Fireszke-központ működtetése, a folyamatos építkezések és javítások a gyülekezetben és természetesen a rendszeres nyári táboraink is adtak bőven feladatokat. E mellett egyházmegyei főjegyzőként is folyamatosan van mit tenni, így akkor kutattam, amikor időm és erőm engedte. Persze, ahogy mondani szoktuk, „múzsánk a határidő”, így, amikor már le kellett adnom, akkor minden mást háttérbe szorítva megfeszített tempóban dolgoztam a munkámon.Tervezik-e megjelentetni doktori munkáját könyv formájában, hogy másokhoz is eljusson?

Igen, a Calvin J. Teológiai Akadémia tervei között szerepel, hogy a disszertációs munkám könyv formájában is megjelenjék, a már eddig megjelent doktori munkák, monográfiák sorozatában. Elsősorban azért, mert a védés során a három opponens - Kónya Péter professzor Eperjesről, Márkus Mihály professzor és püspök a Dunántúlról és Dienes Dénes professzor Sárospatakról - javasolta publikálásra munkámat. Ez a könyv egy unikum lenne, egyfajta fehér folt az egyháztörténet-írás között. Másodsorban pedig azért, mert idén lesz a lap első példányszáma megjelenésének a századik évfordulója, s méltó lenne a róla szerzett információkat könyv formában is olvashatóvá tenni. Ugyanakkor nem teljes egészében a disszertációs munka jelenne meg, hanem annak kibővített változata. Többek között jelenleg a lap repertóriumán is dolgozok, melynek megjelentetésével nagyban megkönnyítenénk az egyháztörténetet kutatók munkáját. Az egyházunkban egyre több fiatal lelkipásztor szánja rá magát ennek a kornak a kutatására, amelyet számos megjelent munka igazol. Az ő kutatásaikat tovább segítendő lesz majd ez a kibővített munka.  

Hány éves munka áll még Ön előtt?

Nem tudom, hogy a jó Isten mit szán a számomra. A mai napot megkaptam, a következőt reménység szerint, Isten kegyelméből majd megkapom, ha Ő is jónak látja. Van még mit feldolgozni a megjelent sajtótermékekből.  A munka sok. Ez egy kezdet volt. Talán ösztönző mások számára is.

Iski Ibolya

Kép: Iski Ibolya, Czinke Zsolt

események továbbiak →