Igemagyarázat – Mt 26,39b

2021. január 08., péntek

„Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”

A fenti idézet Jézus imádsága, az ún. főpapi imádsága. Ez az imádság a Gecsemáné kertben hangzott el, közvetlen azelőtt, mielőtt elfogták Őt. Jézus szomorú, és gyötrődik. Az Atyával akar lenni kettesben, ezért tanítványait hátrahagyva egy kissé előremegy, hogy arcra borulva imádkozzon egészen személyesen. Csak Ő és az Atya. Érzi, szüksége van az imádságra, a buzgó könyörgésre, a lelki megerősödésre. A tanítványaitól azt kéri, hogy virrasszanak Vele és imádkozzanak. Ők azonban elalszanak, elnehezül a szemük, s egyértelművé válik, a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. (Mt 26,41b)

Jézus háromszor imádkozik ugyanazokkal a szavakkal: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” Tudja, egyre inkább közeledik az óra, amikor elárulják, elfogják, elítélik, s Neki a legkínosabb kínhalált kell halnia, keresztre fogják feszíteni. Ezért jött a földre, ezért küldte Őt hozzánk az Atya, hogy Ő hordozza el méltó büntetésünket s így nekünk kegyelemből hit által örök életünk lehessen. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Az ártatlan a bűnösért, értünk szenvedett. Engesztelő áldozatként jött, mindent tűrve. Beteljesedett Ézsaiás próféta jövendölése: „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.” (53,7)

„Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár…”– hangzik Jézus ajkáról az ima. Ezeket a szavakat Jézus az Ő küldetésére érti. A keresztre feszítés fájdalmára gondol, melyben benne van a megaláztatása, kigúnyolása, meghurcoltatása. Jézus mindazonáltal teljesíteni akarja megbízatását. Kéri az Atyát, hogy minden félelme és szomorúsága, csüggedése ellenére ne úgy legyen, ahogyan Ő akarja, hanem amint az Atya.

Dietrich Bonhoeffer, a mártír teológus papírra vetett énekszavai jutottak az eszembe: „S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!”

„Legyen meg a Te akaratod.” (Mt 6,10b) Hároméves szolgálata során így tanította tanítványait és minket is imádkozni Jézus. Arra kért mindnyájunkat, hogy helyezzük magunkat Isten kezébe.

Jézus főpapi imájából kicseng, hogy az Atya pontosan tudja, mit miért enged megtörténni. S Jézus magát teljesen átadja az Atyának! Mi, akik annyi mindent szeretnénk és annyi mindent kérünk az Atyától, tudunk-e így imádkozni? Tudunk-e így imádkozni, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt mi szeretnénk? Meg tudjuk-e vallani: Mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint az Atya? Tudjuk-e kérni, hogy legyen erőnk Isten akaratának beteljesítésére, hogy tudjunk eszközzé lenni Isten kezében, hogy ne a magunk eszére támaszkodjunk, de minden időben bízzunk Benne!

Sok teher nehezedik ránk! Azonban gondjainkkal, harcainkkal nem vagyunk egyedül! Van Valaki, akihez odamehetünk; van Valaki, akire rábízhatjuk magunkat! Tegyük le minden gondunkat, keservünket Isten színe elé úgy, ahogyan arra Jézus tanít és egyben kér is minket: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.” (Mt 6,6)

Sándor Veronika újlóti lelkipásztor

Népszámlálás 2021

események továbbiak →