Elhunyt Kostsánszky Dániel nyugalmazott lelkipásztor

2020. december 21., hétfő

Életének 92. évében visszatért Teremtő Urához Kostsánszky Dániel nyugalmazott lelkipásztor. Búcsúztatására 2020. december 22-én, kedden  13.00 órakor kerül sor a beszteri református templomban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kostsánszky Dániel Kostsánszky Kálmán cipészmester fiaként 1929. február 1-jén született Nagymihályban. Édesanyja, Komáromi Ilona Abaráról származott. Testvérével Judittal együtt nevelkedtek. Az ifjú Kostsánszky Dániel a nagymihályi szlovák gimnáziumba járt, mert azokban az években nem volt a városban magyar iskola. A legjobb diákok közé tartozott. Később édesapja beíratta a pozsonyi magyar gimnáziumba, amely akkor az egyetlen magyar gimnázium volt az országban. Egész életét meghatározta, hogy két évig magyar iskolába járhatott. Édesapja a magyar irodalom szeretetére nevelte. Minden vasárnapra meg kellett tanulnia egy magyar verset.

Negyedikes gimnazista volt, amikor édesanyja 38 évesen szívbetegség következtében meghalt. Ez a haláleset olyan csapás volt számára, hogy bánatában katonának jelentkezett. Még tizenhat éves sem volt, ezért a csehszlovák hadseregbe nem akarták felvenni. Munkácson bejelentkezett az orosz hadseregbe. Életkorát nem árulta el, így felvették a vörös hadseregbe. Kikerült a frontra, ahol három hónapig harcolt. Ott volt Auschwitz felszabadításánál is.

Mielőtt otthonát elhagyta, kiment édesanyja sírjához. Erre így emlékezett vissza "Egy marék agyagot ástam a hó alól, betettem egy dobozba, és ez állandóan velem volt, hogy amikor elesem és eltemetnek, ezt a földet velem temessék el."

1945. áprilisában Lengyelországból visszatért az Ostravaért folytatott csatába. Ezek a harcok rendkívül kegyetlenek voltak. A háború befejezése előtt néhány nappal megsebesült, elveszítette a fél lábát, de életben maradt. A sok borzalom között megtapasztalhatta, hogy Isten hogyan őrizte meg az életét. A hosszú kórházi kezelés alatt elsajátította az orosz nyelvet is. Hősies helytállásáért később számos kitüntetésben részesült.

Visszatért otthonába, és folytatta tanulmányait a nagymihályi szlovák gimnáziumban. Hetedikes gimnazista volt, amikor Bánócon egy református ifjúsági találkozón Isten igéje megszólította őt, és megértette, hogy Isten őt lelkipásztori szolgálatra hívja.

Teológiai tanulmányait a prágai Comenius, jelenleg Károly Egyetem evangélikus teológiai fakultásán végezte. Ezt követően Pozsonyba került káplánnak, ahol gyermekistentszteleteket vezet, bibliaórákat tart és az ifjúsággal foglalkozik. Innen a komáromi gyülekezetbe ment, ahol Galambos Zoltán lelkipásztor mellett volt segédlelkész. A második lelkészképestő vizsgája után visszatért Prágába, ahol egy évig az ottani  teológushallgatók lelkigondozója volt.

A fiatal lelkészt a prágai lelkigondozói szolgálat után a Vajáni Református Egyházközség élére nevezik ki, ahol hét évig szolgált. Szolgálata alatt a gyülekezetben új parókia épült. Ebben a gyülekezetben ismerte meg jövendőbeli feleségét, Kocsis Margitot. 1960-ben kötöttek házasságot. Házasságukat Isten hat gyermekkel áldotta meg. A gyermekek nevének a választásánál - Dávid, Zsuzsa Dániel, Gedeon, Benjámin, Lea - a Biblia volt az alap. A névválasztásnak ez a hagyománya tovább folytatódik a családban.

Kostsánszky Dánielt a vajáni gyülekezetből Abaúj egyik nagy gyülekezetébe, Beszterbe hívják, ahol harmincnyolc évig szolgált. Szolgálati ideje alatt a gyülekezetben új parókia és új gyülekezeti terem épült. Beszterből pásztorolta a petőszinyei gyülekezetet, amely ezekben az években szintén új parókiával és új templommal gazdagodott. Az említett gyülekezeteken kívül még hosszabb ideig végzett rendszeres szolgálatokat Györkén, Felsőcsájban, Nagyszaláncon, Magyarbődön és Felsőkemencén. 1999-ben 70 éves korában vonult nyugdíjba.

Beszteri szolgálatára így emlékszik vissza: „Beszterhez fűznek a legkedvesebb emlékek, mert ott éltem le életem javát. A parókia kapuja mindig tárva volt, együtt éltünk a gyülekezettel és a feleségem alkalmazkodott ehhez. Nemcsak a családnak, hanem a gyülekezetnek is sok terhét-baját levette a vállamról. Egész életében kiszolgált, én olvastam és prédikáltam, ő pedig dolgozott. Nagyon jól választottam, máig hálás vagyok érte az Úristennek.”

Az evangélium hirdetése prioritás volt számára, lelkes igehirdető volt. Az evangélium hirdetésének az alkalmait sohasem teherként, hanem mindig lehetőségként fogadta, és örömmel vállalta. Szolgálata alatt különös figyelmet szentelt a fiataloknak. Missziói lelkülettel igyekezett őket megnyerni az Egyház Urának,  Jézus Krisztusnak. Élénk kapcsolatot ápolt hazai és külföldi, elsősorban németországi, hollandiai és svájci missziós közösségekkel.

Nagyon szívesen olvasott. Tudásra, új ismeretekre szomjazva mindig nagy előszeretettel ült le könyvei közé. Könyvtára bővítésére folyamatason megrendelte a legújabb teológiai publikációkat, és szakterületén kívül tudományos érdeklődése kiterjedt az irodalom és a történelem irányában is. Ennek köszönhetően dolgozószobájában egy nagy könyvtár állt a rendelkezésére.

Nyugdíjazása után hitvestársával Petőszinyére költöztek, ahol még tíz évig bérezés nélkül szolgált a gyülekezetben. Életének utolsó hónapjaiban a testi gyengeség ágyhoz kötötte, és teljesen a családja, elsősorban a hitvestársa és gyermekei támogatására szorult. Az igét viszont mindvégig tiszta értelemmel hallgatta, és annak üzenetét imádságos szívvel fogadta.

Isten agg szolgája, Kostsánszky Dániel életének 92. évében 2020. december 19-én tért vissza megváltó Urához. Szolgálatáért és hosszú életéért Istennek adunk hálát.

Orémus Zoltán esperes

Népszámlálás 2021

események továbbiak →