Kedves Testvéreim! Jézus így folytatja imáját: „Szenteltessék meg a te neved." Megváltónk ezzel rámutat arra, hogy a Teremtő Isten szent a maga mivoltában, ezért Őt és nevét is mindenkor megszenteljük beszédünkben. Isten nevét ne vegyük ajkunkra hiába, mert ez büntetést von maga után. Ahogy a zsoltáríró vallja: „Szent és félelmetes az ő neve." (Zsolt 111,9c) Amikor imára nyitjuk szánkat, belépünk Isten fogadótermébe. Urunk elé járulunk félelemmel és alázattal, mert az Isten szentsége előtt még az angyalok is eltakarják arcukat. Nemcsak az emberek, hanem a kerubok és szeráfok is félelemmel és mély tisztelettel közelednek Isten trónusa felé.

Megszentelni Isten örök és felséges nevét sokkal többet jelent, mint amire képesek vagyunk. Az ószövetségi időkben tilos volt kimondani Isten szent nevét, mert nem illette meg a bűnös embert ama szent név kiejtése. Amikor Mózes előtt elvonult az Úr, Ő maga ejtette ki saját nevét, mely ezt jelenti: „Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!" (2Móz 34,6) Jeremiás próféta előre utalt rá, hogy Krisztus egyházának ez a név adatik: „Az Úr a mi igazságunk." (33,16)
Ezt a felséges nevet kell viselnie minden keresztyénnek, mert ez a mi örökségünk! Úgy örököltük Isten nevét, ahogyan édesapánk nevét is. A nagy szárazság idején így szól Jeremiás próféta az Úrhoz: „Te közöttünk vagy, Uram, rólad neveznek bennünket: ne hagyj el minket!" (14,9b) Isten neve megszenteltetik az angyalok és a mennyei seregek által. Amikor így imádkozunk: „Szenteltessék meg a te neved", azt kérjük, hogy Isten neve szenteltessék meg a világban és bennünk is. Ezért úgy imádkozzunk, hogy nevét sose érje káromlás, megszentségtelenítés. Isten a világba küld minket, hogy szavainkkal és tetteinkkel az Ő szent nevére szálljon dicsőség. Jézus kérése arra indít minket, hogy legyünk Hozzá hasonlóvá. Öltözzük fel az Ő alázatos mivoltát, hogy betöltsük Isten akaratát. Ezért kell Jézushoz könyörögnünk, hogy Szentlelke által megadassék nekünk a kegyelem és igazság.

„Jöjjön el a te országod". Itt az Úr Jézus az Isten országának eljövetelét kéri, ami a mi érdekünk. Jézus tanítványai abban bizakodtak, hogy Isten országa elérkezik még az ő életük során, de Jézus megmondta nekik, hogy erre olyan hamar nem kerül sor. Viszont annak elérkezéséért imádkozni kell az Atyához. Ez a kérés biztosíték minden hithű Krisztus-követő számára, mert élteti a reményt bennünk, hogy eljövendő az Isten országa akkor, amikor azt az Atya a saját akarata szerint elrendelte. Isten országának kegyelme már nyilvánvalóvá lett a világban. A Szentlélek hatására ezrek térnek meg naponta bűneikből, hogy Krisztusra bízzák életüket. Isten országa Jézus második eljövetelekor teljesedik ki. Az utolsó ítélet során így szól majd Jézus: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek azt az országot, amely nektek készíttetett a világ kezdete óta." (Mt 25,34) Ekkor nyílnak majd meg a menny kapui, és a világ Megváltója bevonul azon az Ő szent megváltottai élén.

Ettől fogva Jézus az övéi között fog lakozni, most már közvetlen közelségünkben. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név. (Zak 14,9) Jézus megígéri, hogy visszajövetele előtt Isten országának evangéliuma hirdettetni fog az egész világon, bizonyságul minden népnek. (Mt 24,14) Addig tehát nem jön el Isten országa a maga teljességében, amíg mindenki meg nem ismeri azt, és nem foglal állást mellette vagy ellene. Nekünk azon kell munkálkodnunk, hogy minél több embert megnyerjünk az Istennek. E szavakkal imádkozni csak azok tudnak, akik bíznak a mennyei erőkben. Adja az Úr, hogy így legyen! Ámen.

Kozár Péter, szürnyegi lelkipásztor