Kedves Testvéreim! Ez a jól ismert történet olyan emberről szól, akinek egy nagy hiány volt az életében. Aztán egyszer találkozott Jézussal, aki betöltötte ezt a hiányt, és teljesen más ember lett. Hogy pontosan ki is volt ez a vak ember, arról Lukács nem írt pontos adatokat, mert úgy találta, nem a személye, hanem a Jézushoz való viszonyulása a fontos. Mégis, ha megnézzük ezt az igerészt Márknál, ott találunk egy nevet. Bartimeusnak említi az evangélista. Mi is így szoktuk emlegetni, bár az eredeti, héber szöveg szerint kissé mást ért rajta. Bar azt jelenti, valakinek a fia, tehát Bartimeus, tulajdonképpen egy Timeus nevű ember fia. Így hívták őt, még csak önálló néven sem emlegették, hiszen csak egy vak koldus volt. Egy a sok közül, akik az út mellett ültek nap, mint nap, és alamizsnáért könyörögtek.

Jerikót abban az időben a világ legszebb városának tartották. Sok pálma, gyógynövény termett a vidéken, amelyekből illatos kenőcsöket készítettek. Sok szín mindenfelé, és ez az ember mindebből semmit nem érzékelt, pedig csak egy érzékszervét veszítette el az ötből.

Keresztyén Testvéreim, rólunk is elmondható sok esetben, hogy épp ilyenek vagyunk. Istentől ugyan mindent megkaptunk, de a bűneset következtében mi is elveszítettük egy nagyon fontos érzékszervünket, a hitünket. Sokan így élik végig életüket. Valahogyan odasodródnak egy helyre, aztán csak elmegy az idő, anélkül, hogy valóban megélnék és átélnék életüket. Meg kéne tanulnunk, hogy hogyan lehet ezen változtatni. Mert ez az ember állapota ellenére nem a passzív ücsörgést választotta, nem is csak kiáltozott a magáét mondva. Hanem először is figyelt, kérdezősködött. Aztán amikor hallotta, hogy Jézus jár arra, elkezdett hozzá könyörögni. A többiek le akarták csendesíteni, rászóltak. Milyen érdekes, hogy akik elöl mentek úgy érezték, joguk van elhallgattatni, de nem hagyta magát. Újra kiáltott, és Jézus felfigyelt rá. Mert az Úr Jézus mindig felfigyel azokra, akik kitartóan könyörögnek hozzá. Nem megy el szó nélkül mellettük, hanem megáll, szóba áll velük. Vegyük ezt komolyan keresztyén testvéreim, és kiáltsunk mi is ezekben a nehéz időkben Krisztus felé, hogy meghallva kiáltásunkat, megálljon mellettünk. Ámen!

Erdélyi Adél, perbetei beosztott lelkész