Beiktatás és köszönet az elmúlt évekért Búcson

2019. május 09., csütörtök

Alig maradtak üres helyek a klasszicista stílusban épült búcsi református templomban május 5-én, amikor kettős eseményre került sort.  Az egyházközség megüresedett lelkészi állásába beiktatták Nagy Zsolt megválasztott lelkipásztort és megköszönték az elmúlt év végén nyugalomba vonult Molnár László lelkipásztornak a szolgálatát, aki negyvenkét évig állt az egyházközség élén.

A Komáromi Református Egyházmegyéből és távolabbról érkező vendégeket és lelkipásztorokat a gyülekezet gondnoka Gál Sándor köszöntötte. Az ünnepi esemény első részében Fazekas László püspök Nehémiás 8, 1-9 alapján szólt a megjelentekhez. Beszédének az elején elmondta, hogy a mai nap a búcsi gyülekezet hálaadó ünnepe, ami nem más, mint a stafétaátadás. Majd megköszönte Molnár Lászlónak a szolgálatát a gyülekezetben, aki hosszú időn keresztül, mintegy negyvenkét éven át  volt a pásztora a református gyülekezetnek.

A búcsi református templom

„Nagyon örülök annak, hogy a stafétaátadás ilyen szépen megtörtént. A gyülekezet elindult, megkereste és megtalálta, majd megválasztotta lelkipásztorát” – hangsúlyozta bevezetőjében a püspök, majd a beiktatandó lelkipásztornak, mint ahogyan mondta„harcostársának” Nagy Zsoltnak intézte szavait: „Harcostárs vagy, mert egyik harcmezőről a szolgálatod átkerül egy másikra. De szolgálatunknak lényege egy és ugyanaz” – nyomatékosította a püspök, majd utalt arra, hogy ne gondolja senki úgy a keresztyén életet, mint egy sétát a rózsákkal teli kertben.

Fazekas László püspök

Elmondta, hogy aki keresztyénné lesz, annak az élete harcmezővé válik. „Amiben azelőtt biztos volt, azon most el kezd gondolkodni, s azt mondja, valóban így van-e? Valóban ezt akarja az én Uram? Így kell élni, ahogyan eddig éltem? Ez egy olyan harc, amely megmutatkozik minden ember életében. Nekünk ezt a harcot fel kell vállalnunk. Meg kell tudnunk az Isten akaratát. Saját és gyülekezetünk életére nézve is. Megvallani azt, hogy Isten mit akar tenni az életünkben és megvalósítani azt” - mondta többek között Fazekas László püspök.

Szénási Szilárd esperes beiktatja Nagy Zsolt lelkipásztort

Az igehirdetési szolgálat után Szénási Szilárd esperes osztotta meg a beiktatással kapcsolatos gondolatait. Elmondta, hogy Búcson a lelkészi állás 2019. január 1-től volt betöltetlen, miután Molnár László lelkipásztor több évtizedes szolgálata után az elmúlt év végén nyugállományba vonult. A 2019. január 4-én ülésező presbitérium úgy határozott, hogy meghívással kívánja betölteni a megüresedett lelkészi állást és Nagy Zsolt komáromi beosztott lelkipásztort hívja meg lelkipásztorául, aki ezt a felkérést el is fogadta. Az Egyetemes Egyház Zsinati Tanácsa hozzájárult a választói közgyűlés megtartására, majd annak eredménye alapján Nagy Zsolt február 8-án törvényes keretek között át is vette a koncesszáját. „Ilyen gyors menetben még nem választottak lelkészt” – utalt az esperes a gyorsaságra, de hozzátette: „Ez azonban nem egy elhamarkodott döntés volt, hanem Istennél el volt készítve.

A templom kulcsa és az egyházközség pecsétje

A lelkész életében van olyan időszak, amikor  szívesen időzne egy ideig az árnyékban, de az Isten biztat bennünket, s azt mondja: Nem. Most fel kell kelned és tovább kell menned. Biztatott téged is, amikor megmutatta számodra ezt az utat.  Ne azt hirdesd, amit hallani szeretnének, vagy amit mondani szeretnél, hanem azt, amit az Úr rád biz. Ez a te feladatod” – mondta Szénási Szilárd esperes, majd Nagy Zsoltnak átadta a Búcsi Református Egyházközség hivatalos pecsétjét és a temploma kulcsát rábízva ezzel a gyülekezet lelki és anyagi javait.

Nagy Zsolt lelkipásztor

Nagy Zsolt szószékfoglaló igehirdetésének alapjául a 90 Zsoltár választott igéit választotta, Mózes imádságából. „Református népünk himnuszának versei az örökkévaló Istenre és a mulandó emberre mutat. Micsoda ellentét, ugyanakkor milyen nagy lehetőség a véges idejű ember előtt: örökkévalóvá válok” – mondta a beiktatott lelkipásztor, majd azzal folytatta, hogy valahonnan jövünk és valahová tartunk. Ma is hajlékunk a mindenség, s az is marad addig, amíg tart a kegyelmi idő. Igehirdetésében a második időnek a jelen időt határozta meg, amelyről úgy gondolja, az a legrövidebb. „Mire kimondjuk, már múlttá is vált. Mégis a legküzdelmesebb és a végső elszámolásnál éppen a mindenkori jelenünket kéri majd számon tőlünk az Úr Isten, hogy bölcsen értünk-e azzal” – fogalmazott Nagy Zsolt, aki a harmadik idővel kapcsolatban kifejtette: Mindig elég csak azt megtenni Krisztus nevéért, amire éppen megbízott bennünket. Azt fogja számon is kérni rajtunk”.

Igei gondolatai után a búcsi gyülekezet nyolcadik megválasztott lelkipásztort szolgatársai, valamint Fazekas László püspök és Fekete Vince, az Egyetemes Egyház főgondnoka  egy-egy igeverssel köszöntötték.

Búcs község énekkara

A kis műsor keretében Jókai Abigél adta elő Benedek Elektől az Öreg faültető énekét, majd Kétyi Dóra kántor vezetésével énekkel szolgált Búcs község énekkara, majd Trestyánszky Vilma előadásában Reményik Sándor Akarom verse hangzott el.

Az előd és az utód: Molnár László nyugalomba vonult lelkipásztor és Nagy Zsolt beiktatott lelkipásztor

A nyugalomba vonult Molnár László lelkipásztornak a gyülekezetben végzett szolgálatát Gál Sándor gondnok és Molnár Katalin presbiter köszönte meg. Néhány gondolatot Szénási Szilárd esperes, valamint Nagy Zsolt beiktatott lelkipásztor is megosztott elődje felé.

Molnár László lelkipásztor

Molnár László is megköszönte a gondnoknak, presbitereknek és a gyülekezetnek, hogy több mint négy évtizedes szolgálatában a segítségére voltak, s mint mondta: elfogadták a szolgálatát, s eltűrték. „A mindenható Isten adott mindenkor mindannyiunknak egészséget ehhez a szolgálathoz, türelmet, kitartást és hűséget. Én azt kívánom, hogy ezekkel legyenek és maradjanak meg az utánam következő szolgatársam szolgálatában, életében is”.

Az ünnepi istentisztelet a nemzeti imádság eléneklésével fejeződött be.

Szöveg és kép: Iski Ibolya

események továbbiak →