A Komáromtól alig 15 km-re fekvő, nagy múltú Hetény község lakossága a 16. századtól kezdve református többségű. Az ellenreformáció évtizedeit a hetényi reformátusok is megsínylették, 1728 – 1738 között Dunaradványra jártak istentiszteletre. 1738-tól az 1781-ben kiadott türelmi rendeletig a gyülekezetről nincs jelentős írásos anyag. Az 1754-es Canonica Visitatio jegyzőkönyvének feljegyzése szerint a faluban nincs katolikus templom és református imaház sem. Egy 1776-os feljegyzés ezt megerősíti: eszerint a faluban „katolikus templom nincs”.

A hetényi református templom

A gyülekezet mostani templomát 1792-ben építette, Végh Mihály szolgálata idején, aki 1810-ig látta el a lelkészi teendőket Hetényen. 1847 és 1863 között fia, ifj. Végh Mihály, a komáromi egyházmegye esperese volt gyülekezet lelkésze. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy ifj.Végh Mihály felesége Lévai Mihály özvegye, Vajda Júlia volt, aki Csokonai Lillájaként vált ismertté a magyar irodalomban. 1856-ban tűzvész pusztított a faluban, melyben a templom, a paplak és az iskola is leégett, illetve az összes addigi irat és feljegyzés is megsemmisült. Az 1810-ben öntött nagy harang megmaradt, a két kisebb odaveszett.

Hálaadó istentisztelet a felújított templomért 2017 decemberében

A 20. század elején a templomtető új zsindelyezést kapott, de 1912-ben a templom már annyira rossz állapotban volt, hogy a gyülekezet kénytelen volt újjáépíteni. Ekkor új toronysisak is készült, a toronyba pedig óra került, mely 33 éven át mutatta pontosan az időt. Az 1. világháború idején a hetényi reformátusoktól is elvittek két harangot. A beolvasztásra kerülő harangok között volt az 1810-ben, Kovács Péter prédikátorsága idején öntött harang is, mely túlélte az 1856-os pusztító tűzvészt.

1926-tól negyvenhat éven át szolgált a hetényi gyülekezetben Zsemlye Lajos, akinek szolgálati ideje alatt az összes egyházi épületet átépítették. Ebben az időben tartotta híres ünnepi beszédét Balogh Elemér püspök, aki a hetényi gályarab lelkészre, Sajószentpéteri Mártonra emlékezett. A beszéden felbuzdulva a gyülekezet emléktáblát készíttetett egykori lelkésze tiszteletére.

2002-től Palcsó Attila a gyülekezet lelkipásztora, aki elmondta, hogy az egyházközségi közgyűlésen 2012-ben határozat született a templom felújításáról, és már el is kezdődtek a munkálatok, amikor 2016-ban a műemlékvédelmi hivataltól megérkezett az értesítés, hogy a hivatal által elindult az épület műemlékké nyilvánításának folyamata. Kiderült, hogy maga a templom épülete, a férfiak oldalának bejárati ajtaja, és a szószék lett műemléknek nyilvánítva. Amikor a belső felújítás megkezdődött, akkor a restaurátorok feltárták, hogy a szószék párizsi kék alapon színes virágokkal, zöld indákkal van díszítve. Azt is megtudtuk, hogy a templombelső ékessége a csodaszép, sötétkék alapon színes díszítésű szószék idősebb lehet, mint a most látható templom épülete. A padok és karzat 1913-ból származnak, ekkor 1400 református élt Hetényen, csaknem az egész falu reformátusnak számított. Az akkor kialakított padok és ülőhely mennyisége mutatja, hogy szükség volt minden helyre. Ennek alapján sikerült mintegy 800 férőhelyet kialakítani a templomban úgy, hogy a karzatot is megépítették tele padokkal. A templomi padok jelenlegi világoskék színe a restaurátorok és a műemlékvédelmi hivatal ajánlásával, a szószék párizsi kék színéből lett összeállítva, hogy összhang legyen közöttük. „A felújított templomot a reformáció 500-ik évfordulója alkalmából, 2017. december 10-én adtuk át ünnepélyes keretek között, emléktáblát is elhelyezve ennek tiszteletére a templomban. A felvidéki református műemlék templomok közül a hetényi az egyik legfiatalabb, hiszen 2017. januárjától számít annak.” – fejezte be az ismertetőt Palcsó Attila.

(Egyéb forrás: Vanek Viktória - A Hetényi református Keresztyén Egyház története, 2004. diplomamunka)

Kálvinista Szemle 2/2019 Fritz Beke Éva

Fotó: Krüger Viktor