A termet megtöltötték az érdeklődők, és mint az egyetem rektorának, Juhász Györgynek megnyitó beszédéből kiderült, napjainkban nagy szükség van az ilyen jellegű szakmai találkozókra. Köszöntőjében Lévai Attila, a kar dékánja elmondta, hogy Magyarország, Szlovákia, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély magyarsága képviselteti magát a rendezvényen. A szervezés megkezdésekor még nem is sejtették, hogy milyen nagy érdeklődést vált ki a meghirdetett alkalom. A konferencia rendezésének célja annak az újragondolása volt, hogy miként is lehet az alkalmazott módszerekből kivenni azt, ami hasznos. „Ma mit tudunk mondani egymásnak, mit tudunk közösen mondani, ami hasznos lehet” – ezzel a gondolattal zárta beszédét a dékán.

A plenáris előadásokat Dr. Szabó Péter, a Kodolányi János Egyetem rektora kezdte „Szervezetfejlesztés és pedagogikum a mai felsőoktatásban” címmel.  A rektor elmondta, hogy egyetemükön a fejlesztés már 15 évvel ezelőtt elkezdődött, mert számukra az volt a fontos, hogy végzőseik minél nagyobb számban érvényesüljenek a munkaerőpiacon. Ennek érdekben nem elégséges az iskolai, intézményi képzés, de nagyon is fontos, hogy a diákok már tanulmányi éveik alatt bekapcsolódjanak különféle tudományos kutatási programokba, ezáltal közeli kapcsolatban kerüljenek az kutatással foglalkozó cégekkel és intézményekkel is. A rektor rámutatott a fejlesztés eredményességére, ugyanis napjainkban 90%-os a Kodolányi János Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési aránya.

Második előadó Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke volt. „Az oktatás megtartó ereje a Kárpát-medencében” című előadásában kifejtette az egyházi líceumok kialakulását, megemlítve, hogy Kárpátalja magyarjai az elmúlt száz évben csehszlovák, szovjet, ukrán valóságban egy virtuális magyar kulturális térben élt. 1970-ben kezdődött illegálisan a magyar lelkészképző tanfolyam, és bő 20 évvel ezután 1992-ben megalakult a református gimnázium Kárpátalján. Ezt a példát követve sorra jelentkezett a többi felekezet is, középiskola-alapítási igénnyel. A megalakult oktatási intézmények megkezdték működésüket, de az állami oktatási reform akadályok sorát gördítette útjukba. A kárpátaljai magyar diákoknak meg kell küzdeni a „C” szintű ukrán nyelvű érettségivel, a magyar nyelv tökéletes elsajátításával, és ha ezeket az akadályokon sikeresen túljutott, csakis abban az esetben jelentkezhet akár magánegyetemre is. Fontos, hogy az oktatási intézmények biztosítsák az egyházi és nemzeti oktatást is. Az intézmények célja, hogy világi modern képzést kapjanak a diákok, a hagyományok megőrzése mellett, és nem utolsó sorban fel kell kutatni a vidéken élő tehetségeket, és biztosítani számukra is a képzést.

Lukács Olga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Kar dékánja az egyetemi tanárképző kar üdvözletének átadása után „Az erdélyi református kollégiumok harca a megmaradásért a két világháború között” c. előadásában rámutatott a nehézségekre, hogy 1918 után az államhatalom miként lehetetlenítette el egyházi oktatást. A tanári kar tagjaitól első sorban hűségesküt, majd román nyelvvizsgát követeltek. Aki ennek nem tett eleget, azt elbocsátották.  Kivételt az 55 év fölöttiek képeztek csak.  1925-ben meghozták a magániskolák oktatási törvényét, mi szerint évfolyamonként külön osztályban kellett a gyerekeket szétosztani, és egy-egy osztályban minimum 10 fős létszám volt a követelmény. A földreform is nagy akadályt jelentett, mert az egyházi vagyonban lévő, 500 holdalt meghaladó területeket elkobozták. Mindezek ellenére a magyar nyelvű oktatás nem szűnt meg, és a 2 világháború között az egyházak biztosították az anyanyelven történő nevelést.

Bábosik István, az ELTE Neveléstudományi Intézetének oktatója „Értékteremtés az iskolában – a konstruktív életvezetés megalapozása”  című  előadásában rámutatott arra, hogy emberi közösség normák nélkül nem működik, és négy szociomorális magatartásformát vázolt fel. 1) értékteremtő, 2)érték-óvó, 3) segítőkészség, 4) fegyelmezettség. Az iskola felelősége pedig az életfogytig tartó tanulásra való felkészítés, melyben a motivált önképzés nagy szerepet kap, de elsősorban meg kell szerettetni a tanulást, mégpedig a gyermek meglévő szükségleteinek a folyamatba való bekapcsolása által. A szociális életképesség fontos a munka világába való felkészítés során, és ebben a folyamatban a verbális és vizuális felkészítés elégtelen. Pl. Hiába mondják el valakinek milyen a zongora, és az illető napi 1 órán át nézi a zongorát, attól még nem tanul meg a hangszeren játszani. A személyiséget formázni kell, sokoldalú fejlesztő programok elsajátításával. Az egészséges életmódra való felkészítésben nagy szerepet  ad a testmozgás, éspedig a ritmikus mozgásnak a zenével történő összekapcsolása a jó. Az oktatáshoz „biztosítani kell a feltételeket a társadalom részéről, mert megtérül. Amit ma megtakarítunk az iskolán, azt holnap elköltjük a börtönbe…”

Béres József, vegyészmérnök, a Százak Tanácsának tagja, a „Szép magyar ének” c. könyvét mutatta be. Az előadásból kiderült, hogy mi módon jött létre ez a gyűjtemény, hanghordozón (CD) is megjelentek, és készült egy közel egy órás film is. A könyv létrejöttét családi összejöveteleken történő éneklés, zene, tánc szeretete inspirálta. A magyar dal és magyarság megtartása fontossá válik. A szép magyar ének jellemzői: szép és magyar, szükségleteinkhez tartozik, lelki igényünk van rá, lelkünk tápláléka. A szép magyar ének megvéd az elgépiesedő világtól, és énekeink a bánat és öröm kifejező-eszközei is. A könyv igényes, időigényes alkotás, csapatmunka, szép és magyar. Kotta, szöveg, magyarázatok, jegyzetek, lábjegyzetek, gyűjtési adatok is találhatók benne.

Lévai Attila, a SJERTK dékánja „Református felsőoktatás a Felvidéken a 20. században” című előadásában az egyetemek, tanítóképzők, református felsőoktatás történetét mutatta be. A református lelkészképzést 1945 -50 között az pozsonyi Evangélikus Teológiai Kar, majd 1950- 1994 között a prágai Károly Egyetem Evangélikus Teológiai Kara látta el, ahol egy magyar docens és professzor tanította a magyar hallgatóknak a gyakorlati tárgyakat. 1994-ben megalakult a Calvin János Teológiai Akadémia.  Tíz év alatt nem kapott állami támogatást, a hívek adományaiból, külföldi és magyar állami támogatásból tartotta fenn magát. 2004-ben pedig a megalakuló Selye János Egyetem Református Teológiai Kara vette  át a Calvin János Teológiai Akadémiát. Ettől kezdve itt történik a lelkészképzés. A református teológiai szak mellett később egy  szak is nyílt, diakónia-missziólógia-szociális gondoskodás néven. A CJTA a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkésztovábbképzésének a tudományos háttérszervezete. A CJTA igazgatója a Református Teológiai Kar dékánja is, hangzott el Lévai Attila előadásában, aki a kar feladatát így határozta meg:  „Betöltjük a küldetést, amiben szerepünk van, hogy hittel és neveléssel példát mutassunk”.

-folytatjuk-

Kép és szöveg: Fritz Beke Éva, II