Jó szívvel adakozó közösség a miénk

2019. január 11., péntek

A mintegy kétezer lakosú Csécsen a népszámlálási adatok alapján csupán 146 református él. Az egyházközség nyilvántartásában valamivel kevesebben szerepelnek, mintegy 130-an. De a múltban sem volt jelentős a reformátusok száma a településen. Kétszáztól több reformátust nem is jegyeztek az inkább római katolikusok által lakott községben. A református családok jelentős része a 18. században költözött Csécsre, a település földesurainak, a Szirmayak jóvoltából, akik evangélikusak voltak. A gyülekezet lelkipásztora több, mint 21 éve Krchoné Géresi Tímea.

„Nem jellemző a gyülekezetre, hogy csökkenne a létszáma. 35 temetésem volt eddigi szolgálatom alatt, de majdnem ugyanennyi gyermeket meg is kereszteltem. Ez a statisztikai adat is igazolja, hogy inkább stabil a reformátusok száma, s nem nagyon mutatkozik apadás. Köszönhető ez egyrészt annak is, hogy nagyon előnyös a földrajzi fekvése a településnek: Kassa-Rozsnyó főútvonalon fekszik, Kassától 22 kilométerre, Szepsitől 6 kilométerre” – mondja a lelkipásztor. Kiderül, hogy nemcsak a városok közelsége van pozitív hatással Csécsre, hanem a környéken adódó munkalehetőség, ami miatt nem kell elköltözni a fiataloknak a faluból, s maradásuk nagyobb reménységet ad a település jövőjét illetően. Sőt, vannak, akik éppen a falusi levegőre vagy olcsóbb ingatlanra vágyva Kassa helyett inkább Csécshez hasonló települést szemelnek ki maguknak. Pozitívumot jelent, hogy a beköltözők között vannak reformátusok is, akik, ha beépülnek a gyülekezetbe, általuk gazdagszik a közösség. A lelkipásztor megemlíti, hogy az egyik aktív gyülekezeti tagjuk itt vett családi házat annak ellenére, hogy nem innen származik. Azóta már szépen beépült a közösségbe, s ma már otthonának tekinti azt. „Vannak, akik lazább szálakkal kötődnek az egyházhoz, mások erősebben, mert megtalálták helyüket a közösségben” – konstatálja Krchoné Géresi Tímea.

Karácsonyi ünnepség a templomban

A református közösségben ugyan minden korosztály képviselteti magát, de a vasárnapi istentiszteletek és gyülekezeti alkalmak látogatottsága tekintetében azonban már más az összetétel. Míg az előzőben minden korosztály megjelenik, az utóbbin inkább már csak az idősek. A téli időszakban, a csütörtöki, hétköznapi istentiszteleteken mélyülhetnek el a hívek az Igében. Igény szerint az időseknél, betegeknél házi bibliaórákat is tartanak, valamint az úrvacsorát is kiszolgálják.

A lelkipásztor sajnálattal közli, hogy a faluban csak szlovák tannyelvű kilencéves alapiskola működik, s a helyiek közül 1-2 kivétellel mindenki ide jár. A tanítási nyelv ellenére a tanulóknak a református hittant viszont magyarul tartja. „Ez mindig is így volt – teszi hozzá Krchoné Géresi Tímea - nincs ebben semmi változás”. Több, mint 26 gyermek jár az iskolai hittanra, de közülük nem mindenki helybeli, hanem  a környező településről vannak: Szesztáról, Láncról, Buzitáról.

Míg a legtöbb gyülekezetben a konfirmációi előkészület két évig tart, Csécsen megtoldották még egy évvel. Egyrészt a káté anyagának az igényessége miatt, másrészt mivel a gyermekek szlovák tannyelvű iskolát látogatnak, nehézséget jelent számukra a magyar fogalmak megértése. A lelkipásztor ragaszkodik ahhoz, hogy a magyarázat - a nyelvi nehézség ellenére is - magyarul hangozzék el, mivel Csécsen a református gyülekezet mindig is magyar volt. A presbitérium hozott is egy erre vonatkozó határozatot, melyben lefektették, hogy minden szolgálatnak magyar nyelven kell történnie. Természetesen tekintettel vannak a magyarul nem beszélőkre is. „Ez magának a gyülekezetnek is jó, hogy ilyen értelemben is tisztázva vannak a dolgok. Könnyebb helyzetben vagyok, mert ha bármilyen szolgálat adódik: temetés, keresztelő, esketés, akkor ez nagy segítség. Mivel a gyülekezet magyar nyelvűnek identifikálta magát, így minden szolgálatnak magyarul is el kell hangoznia, akkor is, ha csak szlovák nyelvűre van igény.

A hittanórára is járnak olyanok, akik vegyes házasságból származnak és nem beszélik jól a magyart. Ezt úgy oldják meg, hogy a lelkipásztor szlovákul is összefoglalja az elhangzottakat vagy pedig a gyerekek fordítanak. „Ebben a gyerekek nagyon rugalmasak, segítenek nekem, s menet közben is tolmácsolják a mondanivalómat azoknak, akik nehezebben beszélik a magyar nyelvet” – mondja Krchoné Géresi Tímea.

Gyülekezeti kiránduláson Boldogkőváránál

A 136 jegyzett reformátusból egy átlagos vasárnapi istentiszteletre olyan huszonöten jönnek el. Nagy ünnepek alkalmával többen is. Úrvacsorán 35-40 személy részt vesz. „Ha a százalékos arányt nézzük, akkor a gyülekezet kb. húsz százaléka ott van a templomban. Az Abaúj-tornai Református Egyházmegye viszonylatában ez nem is olyan rossz arány, mivel általában 10-15 százalékos a részvétel az istentiszteleteken” - emeli ki a gyülekezet pozitívumát a lelkipásztor.

Majd arra terelődik a szó, hogy miként kerülhetett a hívekhez az Árpád-kori templom, s mióta használhatják. Egyes források szerint a reformáció idején lett a református gyülekezeté, de valószínűbb, hogy a Rákóczi szabadságharc idején, mivel a katolikus gyülekezet kinőtte a templomát, átadta azt az amúgy sem nagy lélekszámú reformátusoknak. Helyébe az Szirmay-család a 18. században telket adományozott a katolikusoknak, amelyen felépítették jóval nagyobb, jelenleg is használatban lévő templomukat. Feljegyzések vannak arról is, hogy kezdetben gyakran megesett, hogy a Szirmayak evangélikus lelkipásztora szolgált a templomban.

A jelenlegi református gyülekezetnek tökéletesen megfelel az egykori katolikus templom befogadó képessége, amely a karzaton lévő helyekkel együtt 130-140 férőhelyes, de ennyien sajnos már rég voltak istentiszteleten. A templom másik sajátossága, hogy nincs tornya. A fából épített harangláb a templom mellett van, de a kisharang is nagyon értékes, mivel az is középkori.

A lelkipásztor elárulja azt is, hogy a kis gyülekezetekben szolgáló lelkészek sajnálkozni szoktak a hívek alacsony lélekszáma miatt, de mint mondja, van ennek pozitív hozadéka is: sokkal családiasabb a légkör, összetartóbb a közösség, mint egy nagy lélekszámú gyülekezetben. Sajnálattal közli, hogy jó néhány aktív gyülekezeti tagot már eltemetett ez elmúlt 21 év alatt és a helyük bizony üresen maradt. Viszont a gyülekezetnek az a magja, amely ma is szolgál és működik, hitében egyre inkább megerősödő közösség.

Rendszeres bevételi forrásuk közé tartozik az egyházfenntartói járulék, melynek összege – elmondása szerint - összegyházi viszonylatban is példaértékű. A gyülekezet hűséges áldozathozataláról tanúskodik az is, hogy az Isten dicsőségére való adakozás is példaértékű. „Jó szívvel adakozó közösség a miénk. Az egyházmegyében egyike vagyunk azon gyülekezeteknek, akiknek a legtöbb földjük van. A több mint 55 hektáros területet a helyi gazdaság bérli és ebből rendszeres bevételünk is van. Nagyon jó az együttműködés a helyi önkormányzattal is. Ennek egyik bizonyítéka, hogy szükség esetén innen is jelentős támogatás érkezik, s ennek nagyon örülünk – mondja a lelkipásztor, hozzátéve ez mindig jól jön, mivel a középkori templom fenntartása és javítása anyagilag is igénybe veszi a gyülekezetet és plusz kiadásokat jelent. A parókia mellett az egykori egyházi épületben alakították ki a gyülekezeti házat. Egy kis gyülekezetnek a meglévő három ingatlan karbantartása nagy teher is, ezért nagy öröm, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumától kapott támogatásból sikerült a volt iskolai épületet kívülről teljesen megújítani (tető, homlokzat), valamint a parókia tetőszerkezetét kicserélni és szigetelni.

"A keresztyén ember mindig reménységben él, s ez a reménység az, ami táplálja belülről és segíti abban, hogy ne adja fel. Mert a hit nemcsak emberi tényezőkre épít, hanem Isten gondviselésére, mellyel fenntartja az egyházat és a gyülekezetet" – zárja a beszélgetést a lelkipásztor, aki abban reménykedik, hogy ez továbbra is így marad és Csécsen is, mint református keresztyén közösség tudják majd sokáig szolgálni és hirdetni Isten dicsőségét.

Reformata, Iski Ibolya

Fotó: gyülekezeti archív

események továbbiak →

Reformáció 500