Közhely - Köz-hely?

2018. december 06., csütörtök

Az idén szeptembertől egy újfajta alkalom is gazdagítja a marcelházi gyülekezetet, illetve mindazokat, akinek érdeklődését felkelti a Köz-hely név alatt, a hagyományostól eltérő formában és közegben megvalósuló délutáni istentiszteletek. Erről a missziói küldetésű alkalomról beszélgetünk annak ötletadójával, Süll Tamás beosztott lelkipásztorral.

1930-as években a marcelházi református gyülekezet – miután elkészült a temploma és a parókiája - hozzálátott felépíteni az utca túloldalán lévő telken egy emeletes iskolát. A hívek azonban nem sokáig örülhettek az épületnek, mivel hamarosan elkobozták. Csak a rendszerváltás után, a kilencvenes években kerülhetett vissza ismét a tulajdonosához. Az egyik helységben egy ideig az ún. Felebarát társaság ébredési mozgalom tartotta lelki alkalmait, majd húsz évig tésztagyári gépek zakatoltak a falak között. Aztán sokáig ismét üresen állt, míg lelkes fiatalok ki nem takarították és üzembe nem helyezték, hogy Istent dicsérő hangok töltsék be a tereket. Az alkalmaknak a Köz-hely nevet adták.

„Nevet akartunk adni a most alakuló alkalmainknak, s úgy gondoltuk, hogy a Köz-hely lenne erre a legmegfelelőbb” – mondja a havonta két heti rendszerességgel meghirdetett missziós istentiszteletek életre hívója, Süll Tamás marcelházi beosztott lelkipásztor. „Maga a Köz-hely kifejezés nem igazán hordoz pozitív tartalmat, főleg, ha arra gondolunk, mi minden válhat közhellyé, elcsépelt vagy nem valós dologgá. Másrészt a megnevezést egyfajta kihívásként is fogjuk fel, így küzdve meg a közhelyekkel, amelyekről úgy gondolkodik az ember, hogy például ilyenek vagyunk, holott ez még sincs így” – magyarázza a lelkipásztor.

A Köz-hely név alatt egyébként havonta két vasárnap délután megtartott missziós istentiszteletet értenek, amelyet – figyelmeztet Süll Tamás - nem szabad összekeverni a hagyományos értelemben vett délutáni istentiszteletekkel. Elsősorban azért, mert egyrészt nem templomban tartják, másrészt a formája is eltérő, s inkább missziós jellege van. Céljuk ugyanis az, hogy másokat is megszólítsanak a rendhagyó alkalmaikkal, olyanokat, akik valami miatt ódzkodnak a hagyományos formáktól.

A beosztott lelkipásztor elmondja, hogy Marcelházán mindig is voltak olyan elhívott gyülekezeti tagok, akik az evangélium terjedése érdekében az életüket a misszió szolgálatára is felajánlották. A mostani kezdeményezésük pedig ehhez hasonló, egy a korábban elindítottak sorában: az evangelizációs estek, vagy olyan rendhagyó alkalmak, próbálkozások a hitben járók erősítésére, a keresők vagy az eltávolodottak megszólítására, vagy akár a közösséghez nem tartozók hívogatására. A lelkész utalt arra is, hogy többekben megérett annak az igénye, hogy valamilyen módon ilyen formában is színesítsék a gyülekezeti életet.

Az alkalmak helyszínének a kiválasztásában pedig jól jött a templommal és parókiával szemben már két éve üresen álló egyházközségi tulajdonban lévő épület. A lelkes fiatalok ezt a helyet találták a legmegfelelőbbnek arra, hogy kilépve a templomból ide hívogassák az alkalmaik iránt érdeklődőket. Az első összejövetelük után már jó néhány megvalósult. Az egyik témájául az élesítést választották. Azonnal felmerül a kérdés: mit kell megélesíteni? Az elkopott kést vagy valami mást? Süll Tamás elmondja, a címben egy buzdító gondolatot akartak elrejteni. „Nem szégyen, ha elfáradunk lelkiekben, s azt mondjuk, imádkozni bármikor lehet, de mégsem jutunk igazán hozzá, mert munka után elfáradunk. A lelkünk, amely a legfontosabb a számunkra, az is megtompul egy kicsit. Jó, ha elkülönítünk erre egy kis időt, amikor csak rá élesítünk, hogy megerősödjön. A kést is megélesítjük, ha már nem tudunk vele jól vágni. Ha viszont elmulasztjuk a lelkünkkel való törődést, akkor elvétjük a küldetésünket és használhatatlan eszközökké válunk” – véli a lelkipásztor.

Süll Tamás fontosnak tartja a rendszerességet, s ezért főleg azokat hívogatják, akik el tudják kötelezni magukat arra, hogy rendszeresen ott legyenek az alkalmakon. Itt elsősorban a helyiekre vagy a közeli településeken élőkre gondol. Fontosnak tartja ugyanis, hogy az egy helyen lakók nemcsak ismerjék, hanem jó viszonyban is legyenek egymással. A lelkipásztor ezt tartja az alkalmak elsődleges küldetésének. Ettől függetlenül azokat is szívesen látják, akik csak egyszer-kétszer tudnának eljönni, hogy erőt merítsenek az előadásokból. Természetesen a környező falvakból vagy messzebbről jövőknek is örülnek, hiszen elmondása szerint, lehet, hogy másoknak is adhatnak egyfajta impulzust arra, hogy náluk is lehetne hasonló kezdeményezést megvalósítani.

A kötetlenebb istentiszteleti forma választásával kapcsolatban elmondja, hogy azon mindig lehet változtatni, hozzátéve, a forma azonban befolyásolja az embert. „Mindenképpen máshogyan szerettük volna ezt kitalálni, mert valakit befolyásolhat egy hagyományos istentiszteleti keret, vagy nem találja a helyét a templomok padjaiban, mert mozdulatlanul kell figyelni” – magyarázza a lelkipásztor. Az alkalmak helyszíne egy nagy osztályterem, ahol félkörbe rakott székek várják az érkezőket. Hangsúlyosnak tartják a zenei kíséretet, hogy a lelket is felkészítsék a befogadásra. Egy kisebb zenekar áll össze erre az alkalomra, ahol különböző – énekeskönyvi, ifjúsági - énekeket énekelnek. „A nem hagyományos helyszínen megtartott istentiszteleten nem hagyományos prédikáció hangzik el” – mondja Süll Tamás.

Az egyik alkalmon például csak nagyon röviden felvetette a témát. Igét olvasott, majd a jelenlévők kis csoportokra osztódtak. Mindegyik kapott egy kis feladatot, amelyen negyed órát dolgoztak, aztán a csoportok egymásnak számoltak be arról, hogy milyen tézisekre jutottak. Az összmunka buzdította a résztvevőket arra, hogy ha valami megszólította őket, akkor azt elmondhassák másoknak és így gazdagítsák egymást. A következő forma pedig – ami egy hagyományos istentiszteleten nincs – az a szeretetvendégség, amely lehetőséget ad arra, hogy egymás felől érdeklődjenek: ki mivel harcol, milyen gondjai, nehézségei vannak. Közben az énekek között hagynak időt arra, hogy hangosan is imádkozhassanak a résztvevők, de lehet kérni imát is, amit az erre a célra elhelyezett kis dobozba dobhatnak bele. A Köz-helyen eddig szép számban jelentek meg felnőttek, volt, hogy negyvenen is voltak. Több, mint húsz gyermek is eljön ilyenkor. Hogy ne unatkozzanak, vagy zavarják a programot, nekik igyekszenek külön foglalkozást biztosítani. Az ilyen jellegű alkalmak megtartásával kapcsolatban elmondja, hogy számára a résztvevők jelenléte az igazolja: van igény az ilyen formabontó alkalmak iránt. Ami pedig örvendetes, hogy a meghirdetett témák iránt nemcsak a fiatalok érdeklődnek, hanem az idősek is.

A következő Köz-helyre december 16-án kerül sor, mely azért is lesz különleges, mert vendégzenészek érkeznek Rácz Csaba cselló, Sipos Dávid szaxofon, Süll Kinga zongora és Gál Júlia énekes előadóművészek személyében.

Reformata, Iski Ibolya

Fotó: Nagy Emese

események továbbiak →