Száz évre üzenet az utókornak!

2018. november 02., péntek

2018. október 28-án ünnepi alkalmat tartottak Újlóton. Az utókor számára Tikva néven egy időkapszulát helyeztek el a templomban.

Átélve zengett az ajkakról az ének: „Ím béjöttünk nagy örömmel…” Ambrus Erika, ipolypásztói lelkipásztor hirdette Isten Igéjét. Ezékiel 12:16b alapján szólt az ünneplőkhöz. Kiemelte, hogy ezen az alkalmon az utókornak történik átörökítés. Ez nem lehetséges hitvallástétel nélkül. „Nagy kiállás az Isten ügye mellett, hogy megmutassuk itt van Isten köztünk.” Az időkapszula elhelyezése is erről tanúskodik. „A szívben is legyen egy időkapszula, ami mindenkor az Úr dicsőségét hivatott hirdetni!” Igehirdetését Túrmezei Erzsébet Átragyog-e rajtunk? c. versével fejezte be.

Papp Sándor gondnok  Müller Péter, József Attila-díjas írót idézve így tett tanúbizonyságot: „Minden csoda a tied lehet, a legmerészebb álmaidat is megépítheted  – de lassan. Téglánként. Minden tégla lerakásához türelem kell, kitartó szorgalom, s főleg hit, hogy ebből végül ház lesz. Minden egyes téglánál látni kell a házat! Ez a hit.”

Beszédében a hitről szólt, párhuzamot vonva, hogy amiként 136 éve az elődök hittel emelték fel Isten hajlékát s tették ezt mindössze hat hónap alatt, akként ma mi is hittel helyezzük el az időkapszulát, azzal az élő reménységgel, hogy száz esztendő múlva az utódok felnyissák. „Nem emberi számításokra tekintünk, de a láthatatlan élő Istenben bízunk. Téglánként építkezünk, s hisszük, a mai napon elhelyezett időkapszula lesz az egyik téglája a 2117-re épített háznak, amit továbbépítenek majd azzal, hogy az utókor meghallgatva kérésünket egy újabb időkapszulát fog elhelyezni a reformáció 700. évfordulójára!

Nagy Attila presbiter elmondta, hogy amiként minden időkapszulának, amit elhelyeznek az utókor számára, nevet adnak, úgy a gyülekezet időkapszuláját is névvel látták el. Természetesen bibliai nevet kapott, „Tikva”, melynek jelentése: reménység, feszültség, várakozás.

Az időkapszulát azzal a reménységgel helyezték el, hogy száz év múlva örömmel fogja felnyitni az utókor, hiszen gondoltak rájuk. Nyilván az utókor telve lesz feszültséggel is, vajon mi lesz az elődök üzenete, milyen eszmei értékeket mentettek át! De ahhoz, hogy ezt felfedezzék, várakozásra van szükség.

Tikva többek között tartalmaz ünnepi ajándéktárgyakat; szövetként az elődök kézimunkáját; de átmentésre került az is, hogy a 20. század elejétől miként vezették el az egyházadó befizetését, amivel valószínűleg 2117-ben már nem találkozhatnának, így viszont ezen a téren is betekintést kaphatnak az egykori gyülekezeti életbe. Az időkapszula egy TV-felvételt is őriz, mégpedig a reformáció 500. évfordulójának megörökítéséről. Visszanézhetők, meghallgathatók lesznek az elöljárók, a gyermekek, a Remény énekkar szolgálata… S amiként híreket helyeznek el az időkapszulákba, így az utókor hírt fog kapni nem csak gyülekezetről, de az egyházmegye jelenlegi életéről is újságokból, levelekből.

Így került elhelyezésre Tikva, a  gyülekezet időkapszulája egy méltó helyre, a szószék alatti csempék alá, az újlóti templom fényképével felöltöztetve és nemzeti szalaggal átkötve. Helyét egy emléktábla őrzi, ami a 90. zsoltárt hirdeti.

A záróének eléneklése után az ünneplők a templomkertre mentek, hogy elültessenek egy hársfát. Sándor Veronika helyi lelkipásztor Jób. 14:7 alapján hirdette Isten Igéjét, miszerint „Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.” Hangsúlyozta, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, valamint Istennel mindig van újrakezdés! A gyülekezet a hársfával köszönetét fejezte ki gondnokának, emlékezve, hogy Hárs nevű éttermével szüntelen támogatja a megvendégeléseket.

Az áldás fogadása után a gyülekezet elénekelte a Himnuszt.

Szöveg: Sándor Veronika

Fotó: Mente Róbert

események továbbiak →

Reformáció 500