Énekkar szolgálata

Dr. Somogyi Alfréd, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese az 1 Tim 3,15 alapján osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. „Az Isten háza, az az élő Isten egyháza és ez itt így van: egybeforrva az Isten háza és az Isten egyháza. De tudjuk, hogy minden a mindenható Isten munkája. Ezek a falak bizonyítják az ő szavai igazságát” – mondta az esperes, majd felidézte, hogy mit hallott fiatal segédlelkész korában a néhai id. Görözdi Miklós esperestől: Isten dicsőségére dolgozni az egyházban nem lehetőség, hanem kötelesség.

Dr. Somogyi Alfréd esperes

„Emlékezhetünk az ő és a holland testvérek segítségére és újra kimondhatjuk feléjük: köszönjük. A mögöttünk lévő események vitathatatlanok és immáron változhatatlan tények, sőt azok is maradnak” – mondta Somogyi Alfréd, majd utalt arra, hogy nagy dolog az, amikor egy közösség templomot épít. Rámutatott arra, hogy csak két magasabb helyzet létezik: az egyik, ha a közösség meg is tartja a templomát, a másik pedig, ha a templom az igazság oszlopa és erős az alapja. Végül azt kívánta, hogy ez így is maradjon ebben a gyülekezetben, s találja meg minden kereső szív az igazságot ebben a hajlékben és az élő gyülekezetben. „Dunaszerdahely Csallóköz reformátusságának a központja is, mert 20 évvel a templomszentelés után minden túlzás nélkül elmondható, hogy ma az. Legyen erős bizonyságtevője ez a gyülekezet annak a Jézus Krisztusnak, akiről Füle Lajos szavaival így élhetünk: Kisgyermekként eljött, Megváltóként elment, Királyként visszajön újra!” – mondta végezetül Somogyi Alfréd esperes.

Mond. Szakál László János római katolikus esperes-plébános

Szakál László János római katolikus esperes-plébános köszöntő beszédében kihangsúlyozta, hogy fontos egy gyülekezet számára az olyan lelkipásztor, aki Isten akaratát megvalósítja és építi az Ő országát. Elmondta, hogy a dunaszerdahelyi katolikusok nevében a templomatyával – Kulcsár Tiborral - közösen adnak hálát azért, hogy id. Görözdi Miklós esperes, lelkipásztor személyében olyan krisztusi embert ismerhettek meg, aki a presbitériumával együtt nemcsak templomot épített, hanem letette alapjait az igazi ökumenizmusnak.

Kornfeld Tibor

Kornfeld Tibor a zsidó hitközség vezetője beszédét azzal kezdte, hogy mára a zsidóknak csak a töredékük maradt meg, a városban, de mivel nincs rabbijuk, így ő, a közösség legidősebb tagja jött el. Majd elmondott egy áldást: „Áldott vagy te örökkévaló Istenünk, aki életben tartott bennünket s megadta nekünk, hogy megélhessük a mostani időt”.

Hájos Zoltán polgármester

Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármester is nagy megtiszteltetésnek tartotta, hogy együtt ünnepelhet a reformátusokkal a templomuk 20 évfordulóján. A templom építéséért köszönetet mondott néhai id. Görözdi Miklósnak és Pázmány Péter volt polgármesternek, és minden akkori képviselőnek, hogy támogatták a gyülekezetet igyekezetét.

Louis Barmentlo ajándékot ad át Görözdi Zsolt lelkipásztornak

A holland huizeni testvérgyülekezet részéről Louis Barmentlo mondott beszédet, felidézve a kezdeteket, a közös munkákat és a segítségnyújtást, majd átadta ajándékukat, a reformátusok jelképét, egy halat ábrázoló képet, de énekkel is kedveskedtek a dunaszerdahelyi gyülekezetnek. A legfiatalabb énekes három éves volt, a legidősebb több mint nyolcvan. A helyi gyülekezet tagjai is egy énekekkel tették felemelőbbé a megemlékezést és ajándékként a református templomot ábrázoló képet adtak át.

A köszöntések után a gyülekezet történetét Görözdi Zsolt lelkipásztor ismertette. Elmondta, hogy a háború után Bán Barna volt az első palástos lelkésze a közösségnek, aki Nagyabonyból járt Dunaszerdahelyre, hogy református híveket gyűjtsön össze a Biblia- és imaórákra. Segédlelkészként itt szolgált Bogár Ferenc is. A gyülekezet 1943-ban vált önálló egyházközséggé. Őr József volt az első megválasztott helyben lakó lelkésze, akinek 1945-ben sajnos távoznia kellett Dunaszerdahelyről. Tóth Zsolt Madból járt Dunaszerdahelyre 1947-ig, amíg Magyarországra nem költözött, utána Vágó Ede hodosi esperes-lelkész szolgálta be Dunaszerdahelyt. 1958-tól Vízváry László volt a gyülekezet lelkipásztora, akitől az állam később megvonta egész Szlovákia területén a lelkészi szolgálatát. Majd Ábrahám Kornél alistáli lelkipásztor szolgálta be a gyülekezetet. Betegsége miatt helyét 22 éven keresztül Csukás Zsigmond somorjai lelkipásztor töltötte be, akinek 1966-tól 1988-ig szólt a megbízatása. Majd Kis-Csáji Júlia, valamint Peres Imre lelkipásztorok voltak az adminisztrátorok. 1991-től a gyülekezetnek ismét megválasztott, helyben lakó lelkésze lett id. Görözdi Miklós esperes személyében. Az egyházközség első gondnoka Nagy József volt, majd Kuczy Lajos és Farkas Sándor, később 1959-től 1999-ig Nagy István, egy rövid ideig Bodó József, 17 éve pedig Egyházi István Csaba a gyülekezet gondnoka.

Görözdi Zsolt lelkipásztor

A lelkipásztor felidézte, hogy Nagy István gondnok volt az, aki elkezdte id. Görözdi Miklós esperessel együtt a templom építését a kilencvenes évek elején. De nem ez volt az első próbálkozása a gyülekezetnek – mondta Görözdi Zsolt. Majd felidézte, hogy a tervezett templom megépítése céljából egy nagy területet vásárolt mai belvárosban, amely a bíróság épületétől egészen a városi művelődési központig terjedt. Sajnos a telket az állam egy tollvonással elvette, s mivel később beépítették, a restitúciós törvényből adódóan viszont éppen emiatt nem lehetett visszaigényelni. Volt, hogy az gyülekezet templomépítésre összegyűjtött pénze elértéktelenedett. 1968-ban ismét nekilendültek a tervük megvalósításához, s majdnem sikerült is templomot építeniük, de az erre vonatkozó engedélyt az államtól a szomszédos diósförgepatonyiak kapták meg.

Görözdi Zsolt elmondta: „A történelem Ura azonban gondoskodott arról, hogy ez megváltozzon, s 1990-ben a várostól az elkobzott vagyonért Öllős Árpád polgármestersége idején jelképes áron egy telket kapott. A templom építkezése 1993-ban kezdődött el Nagy Béla építészmérnök tervei alapján. A munkák kezdetben nagy nehézségekkel indultak, az összegyűlt pénz hamar elfogyott, fölemésztették a költségek. A lelkipásztor megemlítette, hogy sok ellenlábasa is volt a tervnek, de mégis voltak néhányan a gyülekezetből, akik támogatták az elképzelést és kitartottak mellette. Isten segítséget is nyújtott a heuzeni gyülekezet révén, de a Gustaw Adolf Werk és a környező gyülekezetek, magánszemélyek is hozzájárultak adományaikkal a költségekhez. A templom később szolgálati lakásokkal, konyhával, szociális helyiségekkel is kibővült. A lelkipásztor elmondta, hogy a munkálatok során a gyülekezet nem fogyott meg, hanem megnövekedett. Az 1994-es kezdéstől a 1996-os év végére már álltak a falak, 1997-ben tornyot emeltek, 1998-ban pedig a harangok is a helyükre kerültek. „A templom, kibővülve lelkészlakásokkal és egyéb helyiségekkel gyülekezeti központ lett. Kezdetben egy lelkészes volt a gyülekezet, most pedig még két beosztott lelkésze is van a megnövekedett szolgálatok miatt” – mondta Görözdi Zsolt, aki végül ismertette annak a kapszulának a tartalmát, amelyet 20 évvel ezelőtt helyeztek el az alapkőletételkor.

a heuzeni testvérgyülekezet énekszolgálata

A 20. évfordulóra való emlékezésül a szombati nap folyamán a huizeni testvérgyülekezet tagjaival áhítatot tartottak Bősön, a leányegyházközségük épülő templomának falai között, az esti órákban pedig közösen emlékeztek a templomépítés időszakára.

Kapcsolódó cikk:http://reformata.sk/mutat/20-evvel-ezelott-szenteltek-fel-a-dunaszerdahelyi-reformatus-templomot

Szöveg: Iski Ibolya

Kép: Simon Anikó