Csak az Úr ellen ne lázadjatok

2018. október 23., kedd

Rimaszombatban, október 19-én és 20-án tartotta 8. ülését a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház IX. Zsinata. Az egyházi és világi képviselők kisebb módosításokkal elfogadták a beterjesztett a tisztújítási törvénytervezetet, amely a következő év január elsejével lép hatályba. Az ülésen szó volt a 2017-es gazdasági beszámolóról és a 2018-as évi költségvetésről is.

A tanácskozás a Csillagház előadótermében istentisztelettel kezdődött. A megjelenteket Fazekas László püspök köszöntötte. Az ülést Porubán Ferenc, az Egyetemes Egyház főgondnok-helyettese vezette. A zsinati ülés megkezdése előtt a Bibliaolvasó vezérfonal aznapra kijelölt ószövetségi igeszakasza alapján először Nagy Ákos Róbert, a gömöri egyházmegye esperese szólt a megjelentekhez 4Móz 14,1-9 alapján.

Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese

„Egyfajta gyűlésnek a történetét olvastam fel, de elmondom az előzményeket is“ – ezzel kezdte beszédét az esperes, majd kifejtette, hogy Isten népe ott áll az ígéret földje határán, kémeket küldenek, akik két fontos információt közölnek a várakozó néppel: az egyik, hogy Isten ígérete való és igaz. Tejjel és mézzel folyó föld az, csodálatos a termése és a gyümölcse is. A második információ már megijeszti a népet. Erős nép lakik ott, a városok falakkal vannak megerősítve, és nagyon nagyok.“ Az igehirdető rámutatott arra, hogy érezhető ebből a kettősség: Isten ígérete és a legyőzhetetlennek tűnő nép. Majd hozzátette, amikor ez utóbbi elhangzik, akkor az egész közösség elkezd jajveszékelni. Az esperes felhívta a figyelmet arra is, hogy a gyakorló keresztyének ilyenkor bölcsen azt mondják, hogyan lehetnek ilyen hitetlenek, hiszen mennyi mindent megéltek Isten oldalán: a csodálatos szabadulást Egyiptomból, Isten gondoskodását a pusztában.  „Miközben elítéljük a hitetlen népet, gondoljunk arra is, hogy egyéni vagy közösségi életünkben – akár egyházunkban és gyülekezeteinkben is – vannak és lehetnek olyan helyzetek, amikor olyan akadályok tornyosulnak előttünk, amelyek úgy tűnhetnek, mintha már Istent is eltakarják előlünk“ – hangsúlyozta az esperes. Példaként megemlítette a fogyatkozó gyülekezeteket, egy-egy közösség jövőjét. Rámutatott arra is, hogy a gyakorlati életben is hányszor halljuk, még a hitvalló presbiterek ajkáról is: tudjuk, hogy így van a Bibliában, de a gyakorlat egészen más.

„A nép is valahogyan így volt. Ott volt a kettősség. Tudták, saját erejükből nem győzhetik le az óriás Anák leszármazottjait. A nép zúgolódott, kétségbe esett, sírt. Sőt, Mózeséket, mint vezetőket le is akarta váltani. A terv is megvolt: visszatérnek Egyiptomba. Ha akkor ezt Mózes megszavaztatja a néppel, még át is megy. Reálisan gondolkodtak, csak ebből egyetlen egy dolgot hagytak ki: Istent“ – hívta fel a tényekre a figyelmet az esperes. Majd arra figyelmeztetett, hogy egy zsinaton, közgyűlésen vagy presbitergyűlésen, illetve bármilyen alkalmon ne akarjunk úgy dönteni, hogy abból kihagyjuk Istent. „Szomorú a történet, de a Szentírásban sokszor ott van a „de“ szócska. De Józsué és Káleb. Két ember. Elhanyagolható kisebbség. A zsinat eljárásának szabályai szerint könnyen leszavazható a két ember. Elmondták, hogy bejárták a földet, amely igen jó, s ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre és nekünk adja azt. Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől. Velünk van az Úr. Ne féljetek! Majd Józsué és Káleb megszaggatják ruhájukat“ –  ismertette a történetet, majd hozzáfűzte: tudják mekkora vétket követ el Isten népe, de nem azonosulnak vele. Kikelnek a nép bűne ellen, de nem vetik el felelősségüket velük kapcsolatban. "Nem azt mondják: csináljatok, amit akartok, én meg kivonulok ebből a közösségből, hanem figyelmeztetik őket: Csak az Úr ellen ne lázadjatok!“.

Igemagyarázatában kihangsúlyozta: nekünk is tudnunk kell, - akár gondolkodásunkban, akár döntéseinkben -hogy ha nem Istené az első hely, s ha a magunk érdekeit keressük, és a pillanatnyi benyomásaink szerint hozunk döntéseket, vagy ha úgy forgatjuk Isten igéjét, hogy az a mi véleményünket igazolja, az nem más, mint Isten elleni lázadás. Gondolatait azzal zárta, hogy nekünk nem ezt az utat kell járnunk. Forduljunk Isten felé, hogy meglássuk a valóságot: Velünk van az Úr. „S mi az újszövetség népe, Krisztus megváltó szeretetében ezt megláthatjuk. Csak bízzuk rá magunkat, imádkozzunk, hogy az ő Szentlelkének vezetése szerint, az ő akaratát keresve hozzuk meg döntéseinket“ – mondta Nagy Ákos Róbert esperes.

Erika Dékányová, a Magymihályi Református Egyházmegye esperese

Az aznapi újszövetségi szakaszról – a Mt 21,12-14 alapján Erika Dékányová, a nagymihályi egyházmegye esperese szólt a zsinati képviselőkhöz. A történetet ismertetve többek között elmondta, Jézus bement a templomba és kitakarította. Rámutatott arra, hogy nem azért, mert rendetlenség lett volna ott. Az olyan volt, amilyennek lennie kellett, hiszen az illetékesek nagyon is ügyeltek a rendre. Kihangsúlyozta, hogy a templom udvara viszont tele volt kereskedőkkel. Mindenki a legjobbat szerette volna felajánlani áldozatul az Istennek, s itt lehetőség volt erre. Az egyik helyen áldozati állatokat kínáltak, másutt a pénzt váltották, s mindenki kiabált, hogy hozzájuk jöjjenek. Emiatt nagy volt a zűrzavar. Nem lehetett elcsendesedni, az imádságra figyelni. Majd  kihangsúlyozta, hogy Jézus véget akart ennek vetni. Azt mondta: az én házam, az imádság háza, ahol érezni lehet az Urat és megnyugvást lehet találni. Ezért is ment be a templomba, hogy rendet tegyen. Mindent kidobott. Az állatokat kiengedte, az asztalokat felborította. Az igehirdető végül feltette a kérdést, hogy mire van szükségünk az életben. "A megtérésre. Jézus azért jött, hogy kitisztítsa a szívünket. Adjunk ezért mindent a kezébe, hogy elhívott edénye lehessünk“ – zárta gondolatait Erika Dékányová esperes.

-folytatjuk-

Reformata, Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László

események továbbiak →

Reformáció 500