Sok gyermeket vonzott a gyarapodó bősi gyülekezet napközis tábora

2018. augusztus 18., szombat

Hatodik alkalommal szervezték meg Bősön Állati küldetés címmel a napközis gyermektábort, amelynek az istentiszteleti és közösségi alkalmaknak helyet biztosító gyülekezeti ház adott otthont. A mintegy ötven résztvevővel zajló délelőtti kézműves, sportos és bibliai foglalkozásokra épülő alkalomra felekezeti hovatartozástól függetlenül minden gyermeket szívesen fogadtak.

Már reggel jóval nyolc óra előtt tárt kapukkal várták az érkezőket. Akik jöttek, azokat regisztrálták, kitűzőt kaptak, majd a közös csoportos foglalkozásig a közösségi ház udvarán a fiúk futballoztak, a lányok kézműveskedtek. Gyöngyöt fűztek, vagy a kis színes négyzet alakú gyöngyökből képet készítettek, amit forró vasalóval olvasztottak egybe. De volt, aki kipróbálta a nemezelést, amelyhez színes – üzletben vásárolt - gyapjú állt a rendelkezésre, s lehetett labdát, virágokat készíteni vagy előre becsomagolt kis szappanok díszítésére használni az alapanyagot, amelyet szappanos vízben tettek lágyabbá és formálhatóvá.

Nemezelés

Hegedűs László, a gyülekezet gondnoka örömmel figyeli a gyermekeket. Egész délelőtt folyamán figyelte a tábor történéseit, segítve ott, ahol éppen szükség volt. Mint mondja, a gyülekezet ugyan nem nagy, a népszámlálási adatok alapján csupán 180-an vallották magukat reformátusnak, s az aktív templomba járók száma is 18-20, s ehhez viszonyítva aránylag mégis sok gyermek van itt. Elárulja, hogy amikor meghirdették a bibliai napközis tábort nem nézték, ki milyen felekezethez tartozik, örömmel vették a jelentkezéseket. A mintegy ötvenes létszámnak csupán a harmada tartozik a református gyülekezethez, de mégis örülnek a többieknek is, mert a lényeg a foglalkoztatáson, a nevelésen és az örömüzenet átadásán van.

Gyöngyfűzés

Közben Alistálról megérkezik a tábor vezetője Oros Csaba, a gyülekezet lelkipásztora, majd a reggeli, - pástétomos kenyér - elfogyasztása után kezdetét veszi az istentiszteleteknek helyet adó helyiségben a közös foglalkozás. A történetekre a korábbi évekből vagy a vasárnapi iskolából ismert evangéliumi énekekkel hangolódnak rá, bár eleinte kissé bátortalanul, de aztán egyre nagyobb kedvvel.

A gyerekek hallgatják a történetet

A tékozló fiú történetének az átadása előtt a gyerekek megismerkednek a bibliai történetben szereplő egyik állattal, a disznóval, majd a Gugu majom és gondozójának egy újabb epizódjáról szóló kis előadást nézik meg. A válogatós, mindenbe belekötő kis Gugu majom szerepét megformáló Oros Simon nagyon egyedien oldott meg egy-egy szövegkönyvtől eltérő helyzetet.

Oros Simon Gugu majon szerepében

Az eljátszott kerettörténet rámutatott arra, hogy egy idő után az otthonát elhagyó kis majomnak hiányozni kezdtek a barátai, a megszokott környezet, és rájön arra, sokkal jobb együtt lenni a gondozójával, vagy a többiekkel, még ha nem is olyan jók a körülmények. A kerettörténethez szorosan kapcsolódó tékozló fiú példázatát Vajda Katalin adta elő. A történet átadása közben szereplőkként egy-egy gyermeket is bevont, hogy jobban eljusson hozzájuk az üzenet. Majd megszámozott és szám nélküli „tallérokat” osztott szét. Amelyiken pedig nem szerepelt semmi, azokat már elköltötték, értéktelenek voltak. A számozottakhoz viszont párosult egy-egy szó is, amelyeket egy táblán helyeztek el, majd így olvasták össze a történethez kapcsolódó aranymondást, amelyet többször is átismételtek, hogy megmaradjon a gyermekek emlékezetében.

A tékozló fiúról szóló példázat közben

Vajda Katalin már hatodik éve segédkezik a napközis gyermektábor megszervezésében Bősön. Feladata a csoportvezetés, történet átadása és az aranymondás megtanítása. „Sok éves pedagógiai tapasztalatom azt bizonyítja, hogy ami csak értelmi szinten érinti meg a gyerekeket a nagy információáradatban, azt az idő egyszerűen kimossa az agyukból. Viszont a szívben marad az, és sokkal hatásosabb, aminek ők maguk is a részesei, vagy ami érzelmileg is megérinti őket. A hangsúlyt ezért inkább a gyakorlati, a mindennapi életre helyezem, a bibliai történet pedig az a mérce, az a hitelesítő, hogy amit én mondok, azt az Isten is így üzeni nekünk a Szentírásban” – mondja a gyermekeknek a történetbe való bevonására vonatkozó kérdésre.

A legnagyobbak a csoportos beszélgetés közben Oros Csaba lelkipásztorral

A történet átadása után tábor résztvevői három csoportra oszlottak, hogy közösen átbeszéljék az elhangzottakat, vagy megoldják a tábori füzetben a hozzá tartozó feladatokat, esetleg közösen játszanak.

Csörgő Tímea, a bősi gyülekezet tagja is már a kezdetektől segíti a tábor menetét, az idén először kérték fel egyéb teendők végzése mellett Füssy Hajnalkával közösen a nyolc-kilenc évesek csoportjának a vezetésére. Az istentiszteletek alatt zajló vasárnapi iskolát is ő tartja, így már van tapasztalata a gyermekekkel, s tudja milyen kérdéseket kell nekik feltenni, hogy megnyíljanak, elmondják a bennük megfogalmazott gondolatokat, de mégis egyfajta kihívásként fogadta az erre való felkérést. Elmondja azt is, hogy a szervezőket, segítőket is építi és erősíti egy ilyen tábor.

A 8-9 évesek csoportja Csörgő Tímeával

Közben meghozzák a tízórait is, amit mindenki nagy élvezettel elfogyaszt, hozzá pedig szirupos vizet isznak, majd a gyerekek felsorakozva közösen mentek át az alapiskola sportpályájához, ahol ügyességi játékokba lehetett versenyszerűen bekapcsolódni Balajthy Judit testnevelő tanár segitségével: futni, métázni, dobozba labdát dobni, stb.

A gyermekek felsorakoztak a versenyre az iskolai sportpályán

„Minden napnak adtunk egy nevet. Ma sportnapot rendeztünk. Hétfőn kézműves, kedden állomásjáték napunk volt, szerdán Somorjára kirándultunk egy újonnan létesített játszóparkba. Péntekre kincskereső napot és imasétát terveztünk” – mondja Oros Csaba lelkipásztor, hozzátéve: a tábor reggel nyolckor kezdődött és fél egyig tart, vagy ameddig nem jönnek a szülők a gyerekekért. Kiderül, hogy csak a délelőttre terveztek programot a gyermekek számára, de igyekezve megtartani az egyensúlyt, hogy a sok információ mellett kellően ki is tudjanak kapcsolódni, és legyen lehetőség a sportolásra, kézműveskedésre, a szabad foglalkozásra is. Fontosnak tartja ezeket a táborokat, mert a cél: átadni az örömüzenetet a gyerekeknek. „Minden évben nagy örömmel és erővel készülünk a gyülekezettel együtt erre az alkalomra. Szeretjük ezeket a gyerekeket, családjaikat, akik itt élnek Bősön. Az idén a KOEN program alapján valósítottuk meg a táborunkat. Hisszük azt, hogy épülnek a gyermekek az alkalmak által, s látjuk hogy az évek során hogyan fejlődik a személyiségük. A kezdeti fegyelmezetlenség ellenére mára már nagyszerűen lehet velük együtt munkálkodni, megbeszélni a történeteket. Lelkipásztorként pedig nemcsak annak örülök, hogy sok gyermeket, és nemcsak reformátusokat tudunk táboroztatni, hanem nagyon sok a segítő is”. Elmondja, vannak szülők, akik erre az egy hétre szabadságot vesznek ki, de az idősebbek is jönnek segíteni vagy felkérésre vagy maguk jelentkeznek. Az idén is 15-20-an is segítettek. Voltak, akik a konyhán, volt, aki az alapanyagokat vásárolta meg, de akadt, akik otthon sütötte meg a sok finomságot a gyermekek számára, vagy hozták el a felajánlott gyümölcsöket.

A nagyobbak métáznak

Az ügyességi feladatok teljesítése után a gyermekek a játéktól fáradva még nagyokat kortyolnak szomjúságuk csillapítására kiosztott ásványvízből és gyümölcsös italból. Közben megérkeznek a frissen sült muffinok és a felszeletelt almás sütemény. Elfogyasztásuk után a gyerekek ismét közösen mennek vissza a tábor helyszínére, hogy imával zárják le az együtt töltött délelőttöt és megbeszéljék a holnapi napot.

A kisebbek labdát dobnak

Fél egy után a gyermekek hazaindulnak, gyalogosan vagy kerékpáron. Valakiért autóval jönnek. A szervezők még pár szót váltanak a szülőkkel, közösen kiértékelik a napot, készülnek a következő alkalomra. Három óra után már minden elcsendesedik.

Kép és szöveg: Iski Ibolya

események továbbiak →