Az első táborra Antala Éva nagyölvedi, börtönmissziós lelkipásztor, /aki egyben a Szlovák Testvéri Börtöntársaság ügyvezető igazgatója is/ és segítőinek a szervezésében még Apácaszakállason került sor, majd Nagysalló adott otthont az ötnapos együttlétnek. 2003-ban, a néhai Uwe Martin Schmidt missziós lelkipásztor ajánlására Jókát választották helyszínül, s azóta a Betlehem missziós központ fogadja a nyár folyamán a fogvatartott szülők vagy hátrányos helyzetben lévők gyermekeit.

„Az elsődleges szempont Krisztus evangéliumát elvinni azon gyermekek számára, akiknek a szülei még az alacsony költségvetésű egyházi tábort sem tudják megfizetni, de semmilyen más jellegű táborozást sem képesek az anyagiak hiánya miatt biztosítani a számukra. Ezek a gyerekek ahhoz a réteghez tartoznak, akiknek az életükben nagyon sok a kísértés és a fenyegetettség, s naponta meg kell küzdeniük azért, hogy melyik utat válasszák: a keskeny utat vagy a széleset. Ezért döntöttünk úgy, hogy megadjuk számukra a lehetőséget úgy, hogy a szülőknek szó szerint csak ide kell adniuk a gyermeküket erre az öt napra, mi pedig a támogatóknak köszönhetően elvisszük őket a tábor helyszínére és haza is visszük, de nem kell hozzájárulniuk sem a szállítási, sem a táborozás, sem az étkeztetés költségeihez” – mondta Antala Éva börtönmissziós lelkipásztor, a tábor szervezője, aki elárulja azt is, hogy a megszólított szülők örülnek ennek a lehetőségnek. Vannak, akiket meglep az, hogy az ő gyermekükért egyesek képesek ilyen áldozatot is felvállalni.

A börtönmisszió munkatársai rendszeresen látogatják a Zselíz-nagypusztai büntetés-végrehajtási intézet fogvatartottait, hogy nekik is elvigyék az evangélium örömüzenetét, s a bibliaórákon, a közös foglalkozások alkalmával közelebb hozzák számukra egy másfajta szabadulásnak a lehetőségét. De nemcsak velük, hanem a hozzátartozóikkal, rokonaikkal, vagy akár a szomszédaikkal is kapcsolatot tartanak fenn, s így kerültek képbe a gyermekek is. Viszont vannak a táborban olyanok is, akiknek a szülei talán nem is voltak börtönben, de a környezetükben szinte mindenki. Egy ilyen táborozással pedig egy másik utat próbálnak megmutatni a gyermekek számára.

A táborban az idén húsz gyermek vett részt: Farnadról, Szőgyénből, Kisújfaluról, Bartról. Négy felnőtt foglalkozott velük, de voltak olyan segítők is, akik menetközben csatlakoztak a többiekhez, viszont az előkészületekbe egy komoly háttércsapat kapcsolódott be és készítette elő a napi foglalkozásokhoz szükséges szemléltetőeszközöket, vagy állították össze a feladatokat.

Pénteken, a tábor utolsó napjánlátogattunk el Jókára. A reggeli órákban egyesek még a szobájukat tették rendbe, mások még egy kicsit sportoltak vagy társasoztak. Ekkor már túl voltak nemcsak a fél nyolc órai ébresztőn, hanem a tornán és a reggelin is. A közös foglalkozás tíz órakor kezdődött el, amelyre az eltelt négy nap alatt tanult énekekkel hangolódtak a gyerekek, amihez zenei kíséretet is kaptak. Az aznapi bibliai történet az elveszett bárányról szólt, amelyet egy pár perces néma rajzfilmről néztek meg, majd a látottakból kiindulva kérdések alapján beszélgettek a tábor vezetői - Bohák Ildikó és Bartal Mónika - a gyerekekkel a történetről, s annak üzenetéről. Majd játékos formában megtanulták a hozzá kapcsolódó aranymondást is. A kézműves-foglalkozás keretében pedig bárányok készültek vécepapírgurigákból, vattából és papírból, amelyeket tollak tárolására is kiválóan fel lehet használni

„Mivel keresztyén táborról van szó, ezért a fő cél Krisztus evangéliumának üzenetét eljuttatni hozzájuk, de úgy, hogy azt ne érezzék tehernek és kényszernek, s ne is legyen számukra annyira meglepő és idegen. Ezek a gyermekek még hittanra sem járnak, a templomba is nagyon ritkán jutnak el, ezért valóban, mint a csecsemőknek a tejet, úgy kell adagolni számukra a Szentírást. Csak szépen kell  csepegtetni, adagolni a pozitív példákat. Erre igyekeztünk a játékokon és a bibliai történeteken keresztül, de a vezetők példamutatásával, a keresztyén ember viselkedésével az asztalnál, vagy a fürdőhelyen, vagy egymással játszás közben  – mondta az idei tábor vezetője Bohák Ildikó, aki az érsekkétyi Egyházi Alapiskola és Óvoda hittanoktatója.

A tábor minden nap az előirt program szerint zajlott. Ebéd után következett egy rövid csendes pihenő, de akik nem akartak aludni, azok elővehették a foglalkoztató könyveket és színezhettek, vagy megoldhatták az egyes történetekhez kapcsolódó feladatokat. Mivel a hét folyamán nagyon meleg volt, így a nap hátralévő részét a víz mellett töltötték. Közösen mentek ki a közeli Kis-Dunához, ahol a  jókai vízimalom áll, – jelenleg javítás alatt - hogy egy kicsit megmártózzanak a folyóban. „Esténként, a vacsora után még egy kis időt együtt tölthettek a gyerekek, voltak, akik még kézműveskedtek, vagy megnéztek egy-egy megfilmesített  bibliai történetet vagy rajzfilmet” – tájékoztatott a napi történésekről Bartal Mónika, a tábor másik vezetője, aki többek között a bibliai történet üzenetét próbálta átadni a gyermekek számára.

A tábor alapjául szolgált a KOEN idei, Állati küldetés címet viselő kiadványa. Három olyan ó- és két újszövetségi történettel ismerkedhettek meg a gyerekek, amelyek állatokhoz kapcsolódtak: tevéhez, fürjhöz, szamárhoz, disznóhoz és bárányhoz. „A kerettörténet állatfigurája, az állandóan duzzogó kis Gugu majom pedig kimondottan nagyon közel állt hozzájuk. Nemcsak meg tudták őt érteni, hanem azonosulni is tudtak velel. Ilyen felvezetés után pedig könnyű volt ráhangolni őket  a bibliai történetre” -  mondta Bohák Ildikó. Az egyes történeteket inkább közösen, nagy csoportban beszélték meg. A gyerekek pedig bátran bekapcsolódtak, szinte kinyíltak egymás előtt. A kézműves foglalkozások keretében pedig elkészítették az adott történetben szereplő állatokat. Készültek tevék, fürjek pamutból, malackák, szamárfülvédő és bárányok – sorolta mintegy összegzésként a tábori történéseket Bohák Ildikó.

Pénteken az ebédig a szabadprogram keretében mindenki sietve elvonult, hogy becsomagoljon és indulásra készen legyenek a bőröndök. Az ízletes egytálétel után pedig még sort kerítettek a szobák kiértékelésére is, de végül mindenki kapott valamilyen édességet az igyekezetéért. A tábor szervezői pedig megígérték, hogy iskolakezdés előtt még meglátogatják őket otthonaikban és átadják nekik az új tanszereket és a személyre szabott ruhacsomagokat is köszönhetően a nagylelkű támogatóknak.

Kép és szöveg:Iski Ibolya

Reformata