A szeretet hídja

2018. június 15., péntek

Ami nem azonos a velencei Sóhajok hídjával. Már csak azért sem, mert az utóbbi helyhez kötött, míg a szeretet hídja ott van, ahol szeretet van szív és szív között. A velenceit emberi kezek építették, a szeretet hídját pedig az Isten. A szeretet hídja  több, mint a Szeretethíd, mert nem dátumhoz kötött.

A Szeretethíd is igen fontos, már sokadik alkalommal kapcsolódott be ebbe – többekkel együtt – ez a három gyülekezet is: Ipolypásztó, Garamsalló és Zalaba. Nem lehet nagy számokat mondani, sem nem volt ezeken az alkalmakon sok ember, sem nem tartottak napokig, sem nem végeztek el adatokkal kimutatható munkálatokat, de dolgoztak. A Szeretethíd alatt is építették a szeretet hídját.

Garamsallón kezdődött a munka, mert a tervezett másik kettőt elmosta az eső az adott hétvégén, ott el kellett egy héttel halasztani. Garamsalló központja nagyon szép, a főút fölé magasodik a községháza épülete, amiben a kultúrház, a posta és a kis vegyesbolt működik, pár lépést haladva fölfelé a dombon ott a falu tájháza, ezek fölött a templom, egyik oldalán a parókiával, másik oldalán az egykori egyházi iskola épületével. Itt dolgoztak, kapáltak, kaszáltak, gereblyéztek, söpörtek, ágakat vágtak, szemetet szedtek. Tizenhárman voltak. Ha hozzávesszük, hogy a gyülekezet választói névjegyzékében 48 név szerepel, ez nem is rossz eredmény. Az egyik presbiter, Kotasz Sándor jóvoltából a munka befejeztével finom őzpörkölthöz ülhettek le, hogy az ima után közösen fogyasszák el a vacsorát. És nem siettek. Nem csak azért ültek az étel elfogyasztása után, mert annyira elfáradtak volna, hanem mert jó volt együtt lenni. Építették a hídjukat, szeretetből, az együtt elvégzett munka öröméből, a másikra való odafigyelés fontosságának, Isten iránt érzett hálának a tégláiból.

Bár csúsztak egy hetet az eső miatt, mégis örömmel készültek az ipolypásztói Szeretethídra is. Valamikor a falu közepe volt a Suttyomnak nevezett rész, ahol a templom, a parókia és a kántorlakás áll, – a falu üzemeltet benne óvodát - ma a falu széle, az Ipoly kanyarog körülötte. Gyönyörű hely. Bár a hatalmas parókiaudvaron is lett volna mit csinálni, a kaszások a kerítésen kívüli közterületnek fogtak neki, hogy a derékig érő füvet lekaszálják. Az asszonyok gereblyéztek, sepertek, ágakat, bokrokat vágtak, metszettek, aki pedig nem tudott szerszámot ragadni, mert a járáshoz is két mankóra van szüksége, sütött, szervezett. Volt, aki azzal járult hozzá, hogy elkészítette a helyi szeretethíd-plakátot és népszerűsítette azt a falu internetes oldalán. Az idei évben kevesebben voltak ugyan, de jó nagy szeretettéglákat tettek a híd alapjaihoz.

Zalabán, előző héten az eső, a munka idején pedig a hőség akadályozta a munkálkodókat. A templom,  melynek tornya a süveggel együtt az idén újíttatott meg, a volt egyházi iskola, amelynek épületét nagy tervekre a falunak adta bérbe az egyház, a templom mögött a szabadtéri színpad, melyen állt már a Csík Zenekar, Ladánybene 27, az erős Fekete László…. és a Republic is, de aminek környéke a nyár elején megtartott szabadtéri istentisztelet, családi nap helyszíne egyben, egy helyen található, mögötte a Szikince patak. Volt itt elég valós kő is, hiszen térköves burkolatot kapott ez a rész a tavaszon, de a néhány megjelent szívében ott voltak a szeretet kövei is, Istenük, egymás, a templomuk, falujuk iránt.  Itt, ezen a téren vették használatba a kapát, gereblyét, seprűt és egyéb szerszámot, hogy elvégezzék a tervezett munkát. A hőség miatt pár óra múlva megálltak, s az asszonyok által készített harapnivalókat majszolva elhatározták, hogy néhány napos kihagyás után fejezik be a munkát. Így tehát Zalabán két részletben építkeztek.

Az előbbiekben elmondottak a Szeretethíd 2018. Ami azonban ebben is, de ezen kívül is tart egész évben, nos, az az igazi szeretet hídja! Adja Isten, hogy épüljenek, erősödjenek a szeretetnek hídjai, kössenek össze minden szívet egymással és az Istennel!

Reformata, Ambrus Erika

események továbbiak →