Közösen ünnepeltünk mind a négy helyen, időrendi sorrendben: október 1-én Ipolybélen, október 22-én Ipolypásztón, november 5-én Garamsallón és december 3-án Zalabán. Ott volt még az egyházmegyei közös reformációi istentisztelet és október 31-én is a hálaadás a gyülekezetekben.

Ipolybélen az igei szolgálat után emléktábla avatására került sor. Arra a tábláéra, amelyet a barsi egyházmegye készíttetett mind a 41 gyülekezete számára. Utána Dr. Koczó József helytörténész tartott előadást Reformáció a Börzsöny vidékén címmel. Az előadás után koszorút helyeztünk el a templom udvarán álló Kálvin János szobránál, amelyet a Pásztor család ajándékozott a gyülekezet számára. Az alkalmat szeretetvendégség követte.

Ipolypásztón az igehirdetés szolgálata után szintén felavattuk a reformációs emléktáblát, mely a 400-as tábla mellé került. Remélhetőleg 100 év múlva is lesznek, akik  odahelyezik a 400-as és 500-as tábla mellé a 600-ast is. A táblaavatást felnőtt-keresztség követte, ami az előbbi reménység megtámogatása, hogy amíg vannak olyan fiatalok, akik saját elhatározásukból indulnak el ezen az úton, addig van reménység is. Az ifjú a gyülekezettel közösen vette az úrvacsorai jegyeket magához. Az istentiszteletet követően a reformáció emlékfáit, két hársfacsemetét a parókia elé ültettünk. Itt is szeretetvendégségen beszéltük meg - a négy gyülekezet tagjai közösen - az élet dolgait.

Garamsalló volt a harmadik a sorban, ahol az igei szolgálatot követően felavattuk az emléktáblát, majd a lelkész röviden beszámolt a templom tornya felújítási munkálatairól, megköszönve a jelen lévő kivitelezőnek a pontos munkát. Az ünnepséget Dinnyés József zeneszerző, daltulajdonos szolgálata zárta, aki Huszár Gál énekeskönyvéből adott elő zsoltárokat és dicséreteket. A szeretetvendégséggel zárul az alkalom.

A reformációi ünnepségsorozat Zalabán zárult, ahol ádvent első vasárnapján ünnepeltünk. Ez a sokszoros ünnep – vasárnap, reformációi emlékezés, ádvent első vasárnapja, egyházi újév – igei szolgálattal kezdődött, amelyen a Tabulatúra régi-zene együttes szolgált reformációi énekekkel. Emléktáblát avattunk itt is, s végül az adventre való tekintettel a Tabulatúra régi-zene együttes ünnepi koncertjével zárult a templomi rész, s terített asztalnál a kultúrházban folytathattuk az ünneplést.

Ünnepelni jó, jövőt látó reménységgel ünnepelni még jobb, együtt ünnepelni, s közösen hálát adni az Istennek az 500 évért, s azért, hogy vagyunk még az ő kegyelméből. Élő reménységgel hisszük, hogy leszünk is, s ez igazán méltó az 500-as számhoz. Kicsik ezek a drága gyülekezetek – a négy gyülekezetben együtt nincs 200 név a választói névjegyzéken -, de összefogásuk, munkájuk, hitéletük azt bizonyítja, hogy még hosszú távra terveznek, 500, 501, 502, 503, …, 510,…. .600? Így legyen! SOLI DEO GLORIA!

Reformata, Ambrus Erika