A somorjai városi művelődési központban György András helyi lelkipásztor, a program koordinátora köszöntötte a megjelenteket: Dr. Somogyi Alfréd esperest, az egyházmegye előjáróit, lelkipásztorait, megkülönböztetett figyelemmel Kálmán Csabát, a Magyar Református Szeretetszolgálat kuratóriumának tagját. Elmondta, hogy a támogatóknak köszönhetően díjmentes, adományozó koncertre invitáltak az érdeklődőket. Egyben felhívta a figyelmet arra, hogy a bejáratnál elhelyezett perselyekbe lehet az adományokat elhelyezni, s a befolyt összeg az ifjú kárpátaljai zenei tehetségek támogatására szolgál. 

A bevezető szavak után Dr. Somogyi Alfréd esperes először a jótékonysági koncert zenekarainak köszönte meg szolgálatukat, majd igehirdetésének alapjául Pál apostolnak a Kolossébeliekhez írott levél 3. fejezetének 12. és 15. versei alapján fogalmazta meg gondolatait. Elmondta, amikor körvonalazódott a Kárpátalja Nincs Egyedül programjuk, akkor alapelvként rögzítették, hogy ne legyen egyoldalú ez a kapcsolat. Senki nem akar ugyanis az amerikai nagybácsi szerepében tetszelegni, sem pedig szegény rokonszerepkört kényszeríteni ebbe a kapcsolatba. „Az egyik oldalon ez beteges, a másik oldalon megalázó lehet. Nem méltó ez az Úr Jézus Krisztus megváltottjaihoz. Mi partnerséget, testvéri közösséget és egymás szeretet megnyilvánulásainak őszinte elfogadását szeretnénk” – hangsúlyozta. Utalt arra is, hogy a segítség nemcsak ösztöndíjat, ruhaadományt, hangszert, vagy tárgyi , anyagi kézzel foghatóságot jelent, hanem van lelki  és kulturális segítség is, amit az ember lelkéhez és szívéhez juttatnak el az adományozók. „Ebben a kölcsönösségben vagyunk együtt immár második éve, amiért hála az Istennek” - nyomatékosította. Az igével kapcsolatban pedig azt mondta, valóban ismerős lehet sokak számára, hiszen minden úrvacsora után figyelmeztetésként, intésként elhangzik. „Akkor szól hozzánk, amikor Jézus érdemeiért bűneinkre bocsánatot nyerünk. A tisztaság első pillanatában azt mondja: ne koszold össze magad, hanem vigyázz. Az Isten azonban ismer bennünket. Tudja, úgyis megbotlunk, és elesünk. Nem vagyunk ugyanis sem következetesek, sem kitartóak. Ezzel az üzenetével belülről akar bennünket megerősíteni” – mondta az esperes.

A beszédében figyelmeztetett arra is, hogy Isten könyörületességet, jóságot, alázatosságot, szelídséget, türelmet, egymás elhordozását, elviselését és megbocsátást kéri  tőlünk. „Két nagy kérdés áll előttünk: miért kéri tőlünk és hogyan tudjuk ezt teljesíteni?”  Rámutatott arra, hogy ha már úgy értjük az igét, hogy ez valóban nekünk szól, akkor elsősorban vegyük észre, hogy kik is vagyunk mi. Majd utalt arra, hogy az alapvető keresztyén válasz erre: „Bűnös, s ezt hallva mindig lehajtjuk a fejünket, kicsit pironkodunk, szégyenkezünk. De a kérdés az, hogy miért is kéri tőlünk ezt az Isten?” Utalt arra az igerészre, amely kijelenti, hogy Istennek szent és szeretett választottai vagytok. „Ezek vagyunk” – nyomatékosította az esperes.  A kiválasztottsággal kapcsolatban pedig arra figyelmeztetett, hogy az nem a szürke tömeg, a massza, a plebsz, hanem választott. „Istent nem érdekli a teljesítmény, hanem maga az ember érdekes a  számára. Választása baráti. Kik vagyunk tehát? Jézus Krisztus kiválasztottjai” – fogalmazta meg röviden a választ az igehirdető.

Második fontos momentumként említette meg, hogy szeretettek vagyunk. „Van valami titokzatos, de jó kapcsolat Isten és közöttünk. Ez a szeretet. Nem lenézett, megtűrt, nem szolga, nem rabszolga, nem Isten csicskása, hanem szeretettje”.  Harmadik fontos elemként emelte ki, hogy az írás alapján szentek vagyunk. „Maga az Isten mondja ki rólunk. Ha ezt elhiszed és tudatosítod, hogy mindez micsoda kiváltság, akkor sokkal könnyebb a könyörületesség, a jóság, az alázatosság, a szelídség, a türelmesség, egymás elviselése és a megbocsátás”. S hogyan is tudjuk ezt átvinni a mindennapjainkba? – tette fel a kérdést, s mintegy zárásként azzal fejezte be gondolatmenetét, hogy az ige erre is útmutatást ad, mely szerint mindezek fölé pedig öltjük fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.

A jótékonysági koncert első fellépői pontosan egy évvel ezelőtt, a december 8-án Nagymegyeren megtartott jótékonysági koncerten is vendégszerepeltek. A somorjai Duna Folk Band, akik küldetésüknek tartják a hagyományos magyar népzene hiteles tolmácsolását és ennek népszerűsítését muzsikájukkal. Hecht Éva hegedűn, Baráth László brácán, Csenkey Jenő nagybőgőn, Varsányi György cimbalmon játszott, Méry Rebeka pedig csodálatos énekével varázsolta el a közönséget.

„Mi magyarok közel 100 éve adventben élünk, s ez a várakozás mindig ad emelkedett pillanatokat. Nemcsak nevükben, hanem tudásukban  is ezt a várakozást hivatott közvetíteni, a Magyar Népzenei Nagykövetség” – ezekkel a szavakkal mutatta be György András lelkipásztor az est második fellépőjét, akik  - több nemzetközi turnén vettek már részt és számos rangos elismerést is kaptak muzsikájukért, - az első szóra elfogadták a meghívást. A két Junior Prima díjas prímás, Rosonczy-Kovács Mihály és Soós András által vezetett Hungarian FolkEmbassy – Magyar Népzenei Nagykövetség -  2013 óta működik azzal a céllal, hogy országosan és nemzetközi szinten képviselje a feldolgozatlan vonós magyar népzenét. A jótékonysági esten  - Hegedűs Luca – cimbalom, brácsa, Soós András – hegedű, Rosonczy-Kovács Mihály – hegedű, Orsós Tamás – brácsák, Hanusz Zoltán – bőgő -  Ördögharapás című, legújabb hanghordozójuk anyagát mutatták mutatták be.

Zenéjük után Kálmán Csaba, a Magyar Református Szeretetszolgálat képviselője kapott szót, aki a kezdeményezést egy nagy családhoz hasonlította, amikor a testvérek megkérdezik, hogy miben kell segíteni  az éppen rászoruló tagot. „Szívügyünk Kárpátalja és mindaz, ami a határon túl van, de az anyaországi helyzet sem jobb. Sok igény tárul elénk a Magyarországi Szeretetszolgálatban is. De azt gondolom, - s itt a fellépők sora is bizonyíja – bennünket mindegy hol élünk, két dolog biztosan összeköt: az Isten igéje, és az a fajta lelkiség, amely árad  a 21. század elleni orvosságként, hogy nem multi kultúrára, hanem egy olyan nép-nemzeti kultúrára épül az életünk, gyülekezeteink, családjaink élete, amely által itt lehetünk együtt. Adjon az Isten erőt, hogy ezt megőrizzük és megtartsuk” – mondta Kálmán Csaba, aki átadta a Magyarországi Református Szeretetszolgálat Alapítványa kuratóriumának és Oláh István elnök köszöntését is, valamint azt a felajánlást, hogy bármiben tudnak segíteni, vagy odaállni egy kezdeményezés mellé.

Kárpátaljáról  érkezett  a 2009-ben alakult BorzsaVári  népi, szinte családi zenekar és a 2002-ben, Kovács Sándor vezetésével létrejött Krisz együttes  közös fellépése előtt György András elmondta, hogy  amikor kibontakozott a Kárpátalja Nincs Egyedül programjuk néhány lendületes részlete, akkor döbbentek rá arra, hogy sokkal többet kapnak, mint amit adhatnak.  Kifejtette, hogy a programuk egyik meghatározó és kifejezetten látványos, hangzatos része az, amikor a támogatás révén gyermekek juthattak a megálmodott hangszerekhez, s kibontakoztathatják szárnyaikat, megmutathatják a tehetségüket. „A tehetség csak egy kicsi hátszelet kér és az Úr Isten utat teremt előtte” mondta György András.

A Borzsavári népi együttes és a Krisz együttes zenéjén és énekein - Kovács Péter, Gálfi Gyöngyi, Kovács Abigélt, Kovács Tamást, Kovács Dániel, Kovács Erika, Kovács Sándor – is elgondolkodhatott a közönség, akiken sem a megkeseredettség, sem a szomorúság, sem pedig a fájó szív nem látszott. Istent dicsérő és magyarságunkat, anyanyelvszeretetünket erősítő énekeikben és az énekszámok közti felvezetésekben a derű, belső öröm, sugárzott. 

Bemutatkozott a három fiatal támogatott tehetség is: Nagy Márk, Turkó Ádám és Filep Katalin, akik a tavalyi jótékonysági koncert bevételének köszönhetően részesülhettek az óhajtott hangszerben.

A kilenc éves Nagy Márknak, aki Mezőváritól öt kilométerre él családjával, egyetlen vágya az volt, hogy meg tanuljon szaxofonozni, bár korábban két évig furulyázott. A jótékonysági programnak köszönhetően sikerült megkapnia az áhított hangszert, amelyen két dalt adott elő. Talentumának művészi szintre való emelése céljából Turkó Ádámnak olasz harmonikát vásároltak, amelyen bemutatta, hogy mennyire tud ügyesen játszani. A mezőváriból származó és a nyíregyházi szakgimnáziumban tanuló Filep Katalin pedig gitárt kapott tehetségének kibontakoztatására.

A jótékonysági koncert végén Somogyi Alfréd esperes arra figyelmeztetett, hogy a reformáció 500. évét sokáig nem  fogják elfelejteni azok, akik erre az estére ki lettek választva. Megköszönte a perselybe tett adományokat, amelyek ezúttal ezer eurót tettek ki, majd megkérte Kovács Sándort, hogy folytassák, amit elkezdtek, a zenélést és az ifjú zenei tehetségek felkarolását.

A Kárpátalja Nincs Egyedül program szervezői az elhangzottak alapján egy év múlva, december 8-án ismét megszervezik a jótékonysági koncertet, hogy ismét találkozzanak a támogatók és a támogatottak.

A jótékonysági koncertet támogatta a Bethlen Gábor Alap, a Kulturális és Közművelődési Központ, a Pozsonyi Református Egyházmegye gyülekezetei és a Magyar Népzenei Nagykövetség - Hungarian Folk Embassy.

Reformata, Iski Ibolya
Fotó: a Pozsonyi Református Egyházmegye Facebook oldala