Helytörténeti kiállítással egybekötött egyházmegyei közgyűlés Gömörhorkán

2017. december 03., vasárnap

A Gömöri Református Egyházmegye 2017. december 2-án tartotta közgyűlését a Gömörhorkai Református Egyházközség templomában. Az őszi egyházmegyei közgyűlés istentisztelettel vette kezdetét, majd sor került a közalapi kérvények rangsorolásának elfogadására, kiállítás-megnyitóra és szeretetvendégségre a kultúrházban.

A gyönyörű, fűtött templomban Szaszák Malvina, a helyi gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a megjelenteket. Az igerésznek a „Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged“ – idézetet választotta a Zsoltárok könyvének a 145. fejezetének 9-10. részéből. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte Nagy Ákos Róbertet, a Gömöri Református Egyházmegye esperesét.

Az istentisztelet elején a Gömörhorkai Vegyes Énekkar két énekkel szolgált. Máté László karnagy vezetésével az Ébredj, bizonyságtévő lélek és a Nem hagyjuk el a Bibliát kezdetű éneket adták elő. A gyülekezet a 23. zsoltár mindhárom versét énekelte. Az igehirdetéssel szolgált Bihari Richárd, a rimajánosi gyülekezet lelkipásztora.

Imájában elmondta, hogy az ige az életünk zsinórmértéke, mely mentén előre tudunk haladni az életünkben. Isten igéjét János evangéliuma 15. fejezetének 18-19. versei alapján hirdette: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.” Azon gondolkodott el, hogy milyen világot is élünk. Szinte napi hír, hogy robbantanak valahol. Legutóbb Németországban a karácsonyi vásáron tettek erre kísérlet, de jó hír, hogy a bomba nem robbant fel. Ezt megelőzőleg egy amerikai templomban követelt áldozatokat a robbantást.

Óriási a terror-fenyegetettség a kereszténység miatt. „Érezzük, hogy a keresztény lét nem egy életbiztosítás. Ugyanakkor bármi történhet velünk, az örök életünket azonban senki nem veheti el, s nem választhat el senki Istentől, ezért örök életbiztosítás a kereszténység” – fogalmazott. Majd kifejtette, hogy köztünk, keresztyének között is szükség van a galamblelkűekre, akik ha üldözik, akkor is vállalják a hitüket. „Reméljük, egyre többször halljuk a jó hírt, hogy megtalálták a bombát” – tette hozzá. Imádságában hálát adott, hogy az Isten szeret bennünket. Az istentisztelet zárasaképpen a 393. dicséretet, a Ne csüggedj el kicsiny sereg kezdetűt énekelte a gyülekezet. Orgonán kísért Tömöl Gabriella.

Boros István, az egyházmegye főjegyzője jelentésében megállapította a közgyűlés határozatképességét: 46 alkotótagból 32 volt jelen. Hitelesítőnek a helyi lelkészt és gondnokot választották meg. Nagy Ákos Róbert esperes ismertette a napirendi pontokat, mely között a közalapi kérvények rangsorolása és a hozzászólások szerepeltek.

A gyülekezetnek az közalaphoz az igényléseket az Esperesi Hivatalba 2017. december elseje délig lehetett benyújtani, s az Egyházmegyei Tanács még aznap tárgyalta azokat. Három kérvényt kaptak. Beretke templomfelújítás befejezésére, a nyílászárók cseréjére kért; a teljes költségvetés 4 445 euró, ebből 2 950 eurót igényeltek. Rakottyás a toronyfestésre kért; a teljes költség 1500 euró, s 1000 eurót támogatást kértek. A harmadik igénylés Alsópokorágyról érkezett, ahol a templombelső javítását szeretnék befejezni; az összköltség 6 074 euró, az igényt 4 000 euróra nyújtották be. A közgyűlés könnyű helyzetben volt, amúgy is három kérelmet tudnak megtámogatni, így egyhangúlag megszavazták ezt a rangsort.

A hozzászólásokban az esperes átadta a püspök és az egyházmegyei főgondnok üdvözletét, akik egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudtak megjelenni. A záróének a 200. zsoltár volt, s az alkalom végén a Mindig velem… dicséretet állva énekelte a gyülekezet. Az összejövetelt Terpák Evelin és Szarvas László örökítette meg, akiknek Szaszák Malvin külön köszönetet mondott. Ezt megelőzően a helyi lelkipásztor meghívott mindenkit a kultúrházban előkészített kiállítás-megnyitóra és a szeretetvendégségre, melyhez több támogató, magánszemély és a presbitérium tagjai járultak hozzá. Az adventi hangulatban megterített meleg estebédes fogadás kellemes beszélgetésekkel telt.

A kiállítás is nagyon kellemes meglepetéssel szolgált az egyházmegyei közgyűlésre érkezett alkotótagoknak, lelkészeknek, illetve a képviselőtestület tagjainak, akikkel kiegészült a vendégek sora. A kiállítás-megnyitón is szolgálat a Gömörhorkai Vegyes Énekkar a Maradj velem c. énekkel és Boros Gergely: Még egy reformációt c. versével.

Szaszák Malvina megnyitóbeszédében Mózes 2. könyvének 10. fejezetének 2. részét idézte: „Beszéld majd el fiaidnak és unokáidnak, hogyan bántam Egyiptommal, és jeleimet is, amelyeket közöttük tettem. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az Úr!“ Mint mondta, azért választotta ezt a részt, mert az ő gyülekezetük szeretné elmondani, hogy mit tettek őseik, s ezzel meg szeretnék erősíteni a fiatal generációt is.

A tárlatot több hónapos kutatómunka előzte meg. Felfedezték az emberi mélységeket, a küzdelmet, amit az előttük járók a gyülekezetért tettek. További kutatást igényel, de a reformáció kezdetet itt már 1550 körülire is tehető, s önállósulásukért mindig is harcoltak. Nem egész egy év alatt felépült a templomuk, s az egyházi iskola 225 éves lenne. „Sokszor hallottuk, hogy merjünk nagyot álmodni. Én is ezt teszem, s nem mondunk le az egyházi iskoláról“ – mondta Szaszák Malvina, aki hangsúlyozta, hogy a tárlat célja, hogy legyen öntudatunk, mert az Isten az úr, aki megtart benünnket.

Munkájában a faluból elszármazott, jelenleg Losoncon élő Szabó Erzsébet segítette, aki áttanulmányozta a régi dokumentumokat is, amelyek fellelhetőek voltak a Tudományos Gyűjteményekben, s kiadványban is gondolkodik. Úgyszintén megköszönték Ambrus Sándor segítségét is, aki már évekkel ezelőtt elkezdte kutatni a falu múltját, s feldolgozta az egyházi anyakönyvet is.

A kiállítás bemutatja az egyházközség múltját, az orgona, a malom, a kórus, a parókia, az iskola történetén keresztül. A fényképeken, tablókon, dokumentumokon túl erekjék is megtekinthetők, s nagyon értékes tárgyak is bemutatásra kerültek. A tárlat a jelenlét fejezettel zárul. „Nagyon tetszik, hogy a kiállítás azzal fejeződik be, hogy hol tart a gyülekezet, mi a jelene. Ehhez kívánok sok erőt, egészséget, Isten gazdag áldását“ – mondta Nagy Ákos Róbert esperes.

Szöveg: -pósa-
Fotó: Szarvas László 

 

 

események továbbiak →

Reformáció 500