A Hontfüzesgyarmati-Fegyverneki Református Társult Anyaegyházközségekben és a hozzájuk tartozó leány-gyülekezetekben (Nagypeszek, Nemesoroszi) azzal a tudattal szerveztük alkalmainkat és végeztünk minden munkát, hogy ez az esztendő különös esztendő, a reformáció éve. Illik ilyenkor ünnepelnünk és emlékeznünk! Bármit tettünk  és teszünk ebben az esztendőben – ennek a fényében történik. Ami az alkalmainkat illeti, könnyű lesz megjegyezni az évszámot, vagy majd csak annyit mondani, hogy „a reformáció 500. éveben csináltuk ezt... tartottuk meg azt...“

Ami az ünneplést illeti, október végére gyülekezeteinkben feltornyosultak az események. A befejező felújító munkálatok mellett alkalom alkalmat követett.

Október 29-én Hontfüzesgyarmaton került sor a konfirmációi évfordulós istentiszteletre, amelyen az évfordulósok (40,50 év) megújították konfirmációi fogadalmukat. Máté evangéliuma 14,28-33 részéből szólt feléjük Isten Igéje, amely arra buzdította őket, hogy Jézusra tekintve merjenek a vízen járni. Imádságuk az énekkar által énekelt egyik ének imádsága lett „Drága Atyánk, köszönjük neked hogy kiválasztottál arra, hogy veled együtt menjünk a vízen. Köszönjük, hogy nem céltalan a mi életünk, hanem minden nap ajándékokat adsz nekünk. Köszönjük azt, hogy ha bajban vagyunk, vagy ha megpróbáltatások alatt, akkor is van kire támaszkodnunk. Drága Urunk, kérlek add, hogy benned teljesen megbízzunk, a vízen bátran veled járjunk,  és bárhová hívsz bennünket  add, hogy veled menjünk az úton.  Ámen.“

A konfirmációi fogadalom megújítását közös Újbori úrvacsoravétel követte.  Elsőként  úrvacsorával a lelkésznő és fia, a  májusban konfirmált Polák Máté Áron élt, aki hangosan elmondta az úrvacsorai imádságokat. Őket követték a jubilánsok, majd a gyülekezet. Az istentiszteletet  a helyi gyülekezet énekkarának műsora tette ünnepélyesebbé. A templomi alkalmat szerény szeretetvendégség követett a helyi kultúrház nagytermében.

Október 31-én közösen az evangélkus testvéreinkkel ünnepeltük a reformáció 500. évfordulóját. A nyolc gyülekezet (négy evangélikus és négy református) ünneplésének a hontfüzesgyarmati református templom adott helyet. Az alkalmat a helyi gyülekezet a temetőben koszorúzással kezdte, majd sor került a reformáció fájának elültetésére a templom mögötti ligetben. A faültetést az ünnepi istentisztelet követte, ahol mind a református, mind pedig az evangélikus lelkipásztor igehirdetéssel szolgált (magyar és szlovák nyelven).

A református lelkipásztor Nehémiás könyve 8. és 10. részeinek  alapján a megújulásra hívta fel a testvérek figyelmét. „A megújulás meghatározó lépése az elkötelezettség. Elkötelezettség nélkül nincs megújulás. Jó példa erre Isten népének elkötelezettsége Nehémiás idejében. A nép elkötelezte magát az Isten törvényének megtartására, majd azt követte a megújulás. A megújulásra szükség van minden téren! Az Ige alapján vegyük számba a gyülekezeteinket, állítsuk fel a névjegyzéket, végezzük a szolgálatokat, szolgáltassuk a sákramentumokat, tartsuk az egyházfegyelmet, válasszuk vezetőinket, osszuk be pénzünket, támogassuk gyülekezetünket, válasszuk ki társunkat, vállajuk a gyermekáldást stb. ! Az Isten Igéje  kell, hogy meghatározza életünket – ez a feltétele a megmaradásunknak és a jövőnknek – mind a református, mind az európai keresztyén ember életében......“

Az igehirdetés után került sor a reformáció emléktáblájának leleplezésére. Ezt az alkalmat is a helyi énekkar szolgálata tette ünnepélyesebbé. 

November 1-én ökumenikus alkalmat tartottunk Fegyverneken a temetőben, november 2-án pedig Hontfüzesgyarmaton az evangélikus imaházban. Az itt  tartott alkalom lehetőséget adott a résztvevőknek a hozzászóláshoz. Az élet és a halál volt a témája az összejövetelnek, mely sok kérdést vetett fel. Többek között „mi az élet“ és „mi a halál? „Hol kezdődik az egyik és hol a másik?“ „Kinek hogyan adatik meg a halál?“ „Szenvedve a halál felé?!“ stb. Isten Igéje adott vigasztalást, s útbaigazítást az adott témában:  „... mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.“ (2 Kor 4. és 6. rész)

November 5-én a négy gyülekezet szervezésében került sor Nagypeszeken Dinnyés József koncertjére. Az előadó reformáció korabeli dallamokat játszott, felidézve a kort, amire emlékeztünk. Ezen az alkalmon történt a reformáció emléktáblájának leleplezése a nagypeszeki templomban.

Ünnepeltünk munkával is. Meg vagyok győződve arról, hogy az ünnepi istentiszteletek mellett munkával is lehet  ünnepelni és emlékezni. Az elmúlt hetekben sok helyen be is fejeződtek a munkálatok, s a gyülekezetek elmondhatták – mi így – munkával (is) ünnepeltünk, és emlékeztünk. Emlékeztünk - nemcsak az 1517-es eseményekre, hanem hitvalló, templomépítő és felújító őseinkre is. Miközben folytak a munkálatok - amikor fölállványozták a templomot, amikor lekerült a majd száz éves bádog a toronyról, s láthatóvá váltak a templom kövei nem lehetett nem emlékezni az ősökre, és azok áldozatos munkájára. Mikor ugyanazt a követ simítottuk és ugyanazt a tornyot bádogoztuk... – találkozott a múlt és a jelen. Ki tudja, talán az ősök ismeretlenül ránk gondoltak a „jövőre“, mi pedig ismeretlenül gondolunk rájuk a „múltra“. Ami pedig összeköt, az a Jézus Krisztusba vetett hit, mely cselekedetekben, akkor talán az építő, ma a felújító munkákban nyilvánult meg.

Isten segítségével hatalmas, erőnket meghaladó  munkákat végeztünk ebben az esztendőben. Hontfüzesgyarmaton sor került a toronysüveg és homlokzatpárkány rézlemezekkel való befedésére, a torony falainak megerősítésére, az  ablakdíszek felhelyezésére, a villámhárító fölszerelésére, s bízunk benne, hogy idén fölkerülnek a zsalugáterek is a torony ablaknyílásaiba. Az év elején, még álmunkban sem mertük volna gondolni, hogy felújítjuk a templomtornyot, de Isten másképp gondolta. Igaz ugyan, hogy még mindig van munka, de az Isten,  aki elkezdte ezt a munkát velünk, reméljük kegyelméből be is fejezi.

Az elmúlt napokban fejeződtek be Fegyverneken a templom külsejének felújítási munkálatai. Sor került a falak kijavítására, a torony bepuculására, az ablakpárkányok felrakására, a villanyhálózat részleges felújítására, a templomi gázmelegítő cseréjére, a bejárati ajtó védelmét szolgáló szerkezet felszerelésére stb. A templom új színben díszeleg a dombtetőn, sudár tornyával az ég felé - Istenre mutatva. Reméljük, nemcsak a gyülekezet és a falubeliek tetszésére történt mindez, hanem az Isten tetszésére is.

Nagypeszeken a helyi önkormányzat segítségével sikerült a tavaly injektálással megerősített templom belsejét használhatóvá tenni. Sor került a megrepedt fal felújítására, egy zárónyílás megszüntetésére, a templom részleges lefestésére, a padok visszahelyezésére. Október végén új  ajtó került a tanítólak bejáratára, s folyamatban van az iskola két helyiségének felújítása is.

Ha a kis gyülekezetekre nézünk, az erőtlenségre, az ember és anyagiak hiányára – akkor meg kell, hogy lássuk, hogy mindezt csak az Isten segítségével tudtuk véghez vinni. A munkálatok  ugyan sok „gonddal és bajjal“ történnek, de legyen megtiszteltetés számunkra, hogy Isten erre a munkára (is) bennünket választott ki. Jutalmunk, hogy tehettük. Jutalmunk, hogy Istennek ezekben a munkákban is  munkatársai lehettünk.

Az elvégzett munkálatokért, az alkalmakért, az ünneplésért – MINDENÉRT az Istené legyen  a dicsőség, köszönet pedig mindazoké – (Bethlen Gábor Alapkeyelő Zrt., Egyházunk felsőbbsége, adakozó, imádkozó és munkálkodó gyülekezeti tagok, jót akarók, támogatók....) – akik módjuk és lehetőségük szerint „tettek az ügyért“!

REFORMÁCIÓ 500 – SOLI DEO GLORIA!

Csernyík Magdolna