A hegyen épült templom vallomása

2017. november 30., csütörtök

Gondolatok a Kiskövesdi Református Egyházközség által megválasztott lelkész, Langschadl István hivatalába való ünnepélyes beiktatásáról. A hálaadó istentiszteletre 2017. november 12-én került sor a kiskövesdi református templomban, melyen Fazekas László püspök hirdette az igét, és Kendi Csaba esperes végezte a beiktatás szolgálatát.

Több mint száz éve itt állok büszkén, és tornyosulok kedves falum felett. Ma pedig ünneplő ruhámban, megújulva várom, hogy a kulcsom – Isten terve szerint – a hat év szolgálat után, véglegesen, István lelkész kezébe adasson. Hát megértem! Újra ünnep van! Sokadjára élem ezt át, és minden alkalommal egy nagyot sóhajtok: Hát nem maradok árván!

Ahogy megérkeznek a vendégek, szeretett gyülekezetem, majd bevonulnak a pásztorok, tele lettem ünneplőkkel, telve vagyok örömmel! Ahogy felcsendül az ének – érzem – falaimat szétfeszíti a hang!

Megjött Jézus Krisztus is! Itt van a Szentlélek! Tudtam, hogy jönni fog, mostanában gyakran látogat meg bennünket. Vannak, akik észre sem veszik, de én látom! Látom, ahogy kőfalaim között megmelegszik a levegő, és barátságosabbak lesznek a fények.

Elől ülnek az egyházi méltóságok, utoljára hat éve láttam Őket vendégül. Akkor nem ünnepeltem, szomorúan elnémultam. Közben hallottam gyülekezetem imáit, melyben először vádoltak, kérdeztek, azután könyörögtek… majd leborultak, mert az imák meghallgattak!

„Ének szól az éjszakában, a remény éneke,

azt mondja itt a hajnal nemsokára,

tarts ki, ne add fel!”

Megkezdte ünnepi beszédét Püspök Úr, itt áll a szószékemen. Hangja határozott, mint egy vezetőé, aztán szeretettel teli. A Korintusiakhoz írott első levél 9. rész 22. versét olvassa fel: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket, mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképp megmentsek némelyeket.” A gyülekezet és a lelkész közötti kapcsolatról beszél, arról, hogy a lelkész elsősorban Isten szolgája. Szolgálatát – hogy Jézusnak megnyerjen embereket – egyedül Istennek engedelmeskedve töltheti be akkor is, ha gyülekezete érdekeit tartja szem előtt. Látom, ahogy kedves gyülekezetem feszülten hallgatja Őt, és látom, ahogy a Szentlélek munkálkodik… kisimulnak a gondterhelt arcok. Hallom a sóhajokat, és érzem a megbékélés jó illatát. Valami helyére került a szívekben.

Mire feleszmélek, már Esperes Úr kezdte meg beszédét. Ezékiel próféta könyve 3. részének 10-11. verse hangzik el: „Azután ezt mondta nekem: Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe, és hallgasd figyelmesen! Menj oda fogságban élő néped fiaihoz, szólj hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az én Uram az Úr!… – akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele.” Szavaival arra buzdítja a Lelkészt, hogy maradjon mindvégig kitartó, a szolgálatban állhatatos akkor is, ha a hallgatóság, a gyülekezetem nem úgy fogadja szavait, ahogy kellene.

„A fogságban lévőknek mondd el, itt a szabadság,

a sötétben ülőknek hirdesd,

van világosság!”

Előkerül a kulcsom, és a hivatali pecsét. Esperes Úr ünnepélyesen átadja a megválasztott Lelkésznek. Hálás sóhajokat hallok, őszinte örömöt látok a gyülekezetem arcán. A kórus két szólamban énekli az Ároni áldást. Lelkészünk – de szép rajta az új palást – mosolyog, s ahogy megkezdi székfoglaló beszédét, meghittség járja át egész bensőmet. A Korinthusiakhoz írott első levél 2. fejezetének, 2. verse hangzik el: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” Arról beszél mosolyogva, hogyan vezette, alakította az Úr az útját kisgyermek korától. Ahogyan az esőcseppek összefutnak és egyesülnek, úgy találkoznak az Úr keze által az életek, emberek, hitek, és így van helye itt most nálam, nálunk, a kövesdi gyülekezetnél. Már alig hallom a szavait, csak a szavaiból áradó szeretetet érzékelem, a gyülekezetem könnyeit, háláját látom, a Szentlélek teljesen átjár…

„Hiszen hegyen épült város vagy,

hát had lássák fényed,

a világ vár, hogy megoszd végre

élő reményed!”

Köszöntések hangzanak, mennyi fiatal lelkész, sokan jó barátként köszöntik Lelkészünket. Az ige mellé a családtagok féltő szeretettel, az idősebb lelkészek bölcsességgel, a legközelebbiek humorral egészítik ki útravalójukat… időnként én is kuncogok. Köszöntik azok is, akik gyerekként, majd fiatalként koptatták padjaimat, és most Isten kegyelméből őrhelyeiken szolgálnak lelkipásztorként. Jó látnom őket, érzem, ez kölcsönös.

Már csak egy dolog van hátra, hallom a suttogást, figyelem a padokban a mocorgást: a gyülekezet köszöntése. Mosolyogni támad kedvem, ha arra gondolok mennyit próbáltak hideg falaim között. Azt akarták, hogy minden jól sikerüljön, de mindenki másképpen akarta. Istennek hála, most is összehangolta a szíveiket, régóta vágytak erre az alkalomra. Elhangzik a gondnok szeretetteli köszöntése, a kórus énekel, versek szólalnak meg, saját gondolatok. Az arcok kipirulnak, kicsik és nagyok, fiatalok és idősek együtt éneklik:

„Mondd el a jóhírt százszor, ezerszer hogyha kell,

ne kíméld magad csak hirdesd, hirdesd,

kiáltsd szíved mélyéről: a mennyben sok a hely,

világíts bátran, és hirdesd, hirdesd!”

Már nem izgulok értük, tudom, ők is megértették: ez már rég nem a vendégeknek szól. Ez már egyedül Urunkról és rólunk szól. És itt vannak lelkünkben az ősök, és velünk együtt ünnepelnek. Itt vannak, kik több, mint száz évvel ezelőtt falaimat töretlen hittel építették, kik Istent szolgálták akkor is, amikor nem lehetett. Itt vannak, kik padjaimat évek hosszú során megtöltötték, kiknek életében én vertem gyökeret. A mai napon együtt és egyszerre adunk hálát a múltért, jelenért, jövőért. Jézus Krisztusért. Újra büszkén húzhatom ki magam, mert – Isten kegyelméből – a mai nap méltó az ősök hitéhez!

Reformata, Dócs Ágnes

Langschadl István Komáromban született, 1979-ben. A Pápai Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-filozófia szakon tanult. Teológiai tanulmányait a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karán végezte. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Tanácsa 2011 őszén helyezte ki Kiskövesdre, ahol előbb segédlelkészi, majd 2013 őszétől helyettes lelkészi szolgálatot végzett. Nős, öt gyermek édesapja.


események továbbiak →

Reformáció 500