Reformációi emléknap a Református Teológiai Karon

2017. november 09., csütörtök

A Szlovák Oktatásügyi Minisztérium és a Tudományos és Műszaki Információs Központ közös rendezésében 2017. november 8-án szervezte meg a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara a Tudomány és Technika Hete keretében a reformációi emléknapot.

A reformáció 500. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen a megjelenteket Lévai Attila dékán köszöntötte, amelyen tiszteletét tette Stubendek László Komárom polgármestere, Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, Juhász György, az egyetem rektora és Bukor József rektorhelyettes.

Az emléknap a teológia kar dékánjának, Lévai Attilának az igei bevezetőjével vette kezdetét. Gondolatait a Róm 1,17 és a 2Pt 1, 5-6-7 versek köré összpontosította: „Az igaz ember hitből él, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.

Elmondása szerint nemcsak azért kezdődik a rendezvény igei bevezetővel, mert ez a méltó, hanem mert maga a reformáció az igére való odafigyelést jelent. Utalt arra, hogy a reformáció jubileumi esztendejében számtalan esemény és megmozdulás történt és valószínűleg történni is fog még nemcsak a Kárpát-medencében, hanem Európa szerte is. De mit jelent ez?  - tette fel a kérdést. „Sokan kicsit fél komolyra kiélezve ennek a ténynek a bemutatását, azt mondják, hogy lassan már a csapból is ez folyik. De én ennek inkább egy komolyabb vetületére szeretném ráirányítani a figyelmet. Ez pedig nem más, minthogy a reformáció 500 éves jubileuma esztendejében egy kicsit jobban figyel ránk a világ. Talán mi is jobban figyelünk önmagunkra, egyházunkra, s egyházunk révén pedig azokra a dolgokra, amelyekre figyelnünk kellene”.

Rámutatott arra, hogy a teológiai karnak ugyan kevés hallgatója van, de mégis fel tudják magukra hivni a figyelmet elsősorban is azért, hogy elmondják a reformáció lényegét. „Ez pedig  nem más, mint az, ami Luther Mártonnak is az ő hitét mozgató igéje volt, hogy az igaz ember hitből él” – jelentette ki a dékán. Utalt arra, hogy sokszor elmondjuk,  miből élünk: pénzből, jóindulatból, de a hitben járó embereknek tudatosítaniuk, hirdetniük kellene a Luther által felismert igazságot, hogy az igaz ember hitből él. „A hitből élés azonban feladatokkal is jár. A hit mellé kellenek a jó cselekedetek, a jó cselekedetek mellé pedig a tudomány. Itt igyekszünk ezt valamilyen módon egybekapcsolni, akár jelenlétünkkel az egyetemen is közvetíteni, ugyanakkor látjuk az igéből, hogy a hitben járó ember számára sorrendiségében ez csak a harmadik helyen áll. Viszont nem mehetünk el nélküle. De a tudomány mellé fokozatosan jön a többi erény, úgy ahogyan azt az apostol elénk adja. A végén pedig ott van a szeretet, amely mindent áthat, amely mindenek fölött áll, és ami mindent egybe kapcsol” – mondta a dékán.

A reformáció ötszáz éves jubileumának igazi üzenetére utalva kijelentette: „Ez mindenki számára az, hogy az igaz ember  hitből él, s ehhez a hithez  kell kapcsolni a jó cselekedetet, a tudományt, a mértékletességet, a tűrést, a kegyességet, az atyafiakhoz vagyis az egyházhoz való hajlandóságot, s Péter apostol mindezekkel szorosan egybefogva odateszi azt a szeretetet, amely mindent remél, mindent hisz, eltűr és mindent elfed. Ezekben van elrejtve a reformáció következő 500 esztendejének az alapja, arra kell kérnünk az Istent, hogy ezekben mindezek felett erősítsen meg bennünket – összegezte bevezető gondolatait Lévai Attila lelkipásztor.

Az egyetem legkisebb kara egy olyan jellegű alkalmat próbált megszervezni, amely egy kicsit a múltra is fókuszál, betekintést enged a jelen történéseibe, s amely egy kicsit a jövőre is ráirányítja a figyelmet. Lévai Attila köszönetét fejezte ki, hogy az egyetem legfelsőbb vezetése, nemcsak segítette, hanem kifejezetten támogatta egy reformáció 500 éves jubileuma alkalmából egy ilyen jellegű kiemelt rendezvénynek a megszervezését.

A teológiai kar dékánjának a gondolatai után a For you akapella negyven perces koncertjét hallgathatta meg a közönség. A reformáció és hatásairól Takaró Mihály irodalomtörténész tartott előadást. Elmondta, kétféle reformáció van. Az egyik az, amit általában megünneplünk október 31-én, amikor  1517-ben Luther Márton kiszögezte a wittembergi vártemplom kapujára a 95 tételét. Beszédében figyelmeztetett arra, hogy ettől a reformációnál van egy sokkal fontosabb, amelyet a protestánsok csak úgy hívnak, hogy semper reformari debet – az állandó megújulás, s ez a folyamat mind a mai napig tart. Rámutatott arra, hogy a reformáció élet- és világszemléleti hatásai ma is felmérhetetlenek. Ha erről lemondunk, akkor lemondtunk a reformációról magáról. „De mit jelent ez? Mindig meg kell újulni, mindig szükséges reformálni.  A kérdés azonban az, hogyan kell ezt érteni? A mit-ben ugyanis nem szabad soha engednünk, Az alaptéziseinkben, hogy Isten teremtette a világot, hogy Jézus Krisztus az ő megváltó gyermeke, hogy mi az ő kereszthalála után jutunk üdvösségre  - ezekből az alaptézisekből nem szabad engedni. De a Szentírásból sem. Az egyház mindig akkor került vagy kerül bajba, ha a mit-ből enged, ahelyett, hogy a hogyanra koncentrálna” – hangzott el az előadásban.

Rámutatott arra is, hogy az egyház azt hiszi, hogy ha a 18.,19.,20. századi keresztyén megélés példákat ad, az működik, holott ennek az ellenkezője az igaz. Elhangzott az is, hogy nem a felvilágosodás teszi nagykorúvá az embert, hanem a reformáció. A reformáció ugyanis meghirdeti, hogy Isten gyermeke az lehet, aki megérti, hogy az ember szabadságra születik. a gondolkodás méltóságát pedig senki sem veheti el.

A reformáció másik óriási központi gondolataként a tudásvágyat emelte ki. „Ne félj többet a tudománytól, mert a tudomány nem lehet ellentétes Isten gondolatával.” Beszélt az identitás fontosságáról is, hogy tudjuk kik vagyunk, milyen vallásúak, nemzetiségűek, neműek és keresztyének vagyunk-e.  De arról is, hogy a reformáció megtanította Európát és az egész világot másként gondolkodni önmagáról, az emberről, az ember és Isten viszonyáról, a társadalomról és a másik emberről, hozzátéve, azért vagyunk magyarok, mert volt reformáció. Takaró Mihály nyomatékosította azt is, hogy a reformátusoknak nem a katolikusok, a katolikusoknak pedig a reformátusok az ellenségeik,hanem a hitetlenség, a hiszékenység és a közöny. A reformáció hozadékát három szóban foglalta össze: nyitottság, tudás, az igazság keresése.

Szintén a konferencia-teremben került sor az emléknap záró részeként a Soli Deo Glória - A magyar reformáció öt évszázada című kiállítás megnyitójára. Molnár Imre, a  Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója beszédében elmondta: „ A protestantizmus nemcsak új vallásként, hanem Európát és a világot formáló, nemzetet átalakító, nemzetet megtartó erőként lépett 500 évvel ezelőtt a történelem színpadára, amely egyesíteni tudta a keleti majd a nyugati pogányság ellen küzdő nemzet legjobbjait, legismertebb katonáit, Bocskaitól kezdve Rákócziig.

Beszédében megtiszteltetésnek tartotta, hogy katolikusként nyithatta meg az egész dél-szlovákiai magyar nyelvterületet bejáró tárlatot, amely a történelmi tényekhez hűen mutatja be mit köszönhet világ, s ezen belül  a magyar nemzet a reformáció tanai befogadásának és elterjedésének.

Reformata, -iski-


események továbbiak →

Reformáció 500